Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-168

CLXVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) 99 Eötvös József b. vallási s közoktatási miniszter: Igen, igen ! Perezel Mór ! Perczel Mór: És még akkor is, midőn a „Pesti Hirlap" föltűnt, akkor is, midőn az úgynevezett radieal reform agitatiojának korszaka előállott, még akkor is nem egy ember, hanem sokan voltak azok, sokszor táu a történelemben meg sem is emiitett egyének, kik ezen 1848-ban megtestesült eszméket inditványozták és kivitelökre épen a megyei téren leghathatósban közreműködtek. Soha sem szabad feledni, hogy a mint bizonyos,hogy az 1843—44-iki országgyűlést megelőzte a 1832— 36-iki és 1839—40-iki, ugy az 1847- 48-ikit megelőzte és szinte provocálta 1843—44-iki törvényhozás. (Elénkhelyeslés.) De, t. ház, hol vivatott ki-ezen reform ? hol kezdetett meg ereform legelsőtanácsko- ! zása ? Ki feledné el, hogy midőn azon híres regnico- ! laris deputatio operatuma 1831 — 32-ben a megyékben kihirdettetett,amegyékazonoperatumokat, melyek kiterjeszkedtek az administratióra és a politikai ügykezelés minden ágazatára, hosszan tárgyalták, vitatták és e részben utasításokat adtak ? Ezen viták képezték ki a politikai pártokat és egyéniségeket. Itt és akkor vettetett meg alapja az igazi reformoknak; csak is a megyék közgyűlésein és a megyei institutio fegyverével vivatott ki annak teljes diadala. Már most ezen, ily múlttal és érdemekkel biró megyéket megtámadni, tekintélyüket csorbitani, egy oly institutiot, a mely ezer éves multunkkal ugyanazonositva van, mely elválhatlanúl összeforrott nemzeti létünkkel, az ily institutiot koczkáztatni akármi más rendszer miatt, kimondom határozottan, hogy majdnem saerilegium. És kérem, igy tekintettük azt nem csak én, de az összes 1844—48-iki oppositio emberei. Megtámadtuk nem csak a kormányt, mely akkor a megyéket ostromolta, sőt hatalommol csorbította is a megyei autonómiát, de megtámadtuk különösen — és liarczoltunk, mint az osztrák kormánynál magánál is sokkal veszélyesebb ellen— azon tendentiákat, melyeket az akkori „Pesti Hirlap" és épen a t. eultusminiszter úr kifejtett. És bár nem tagadom, hogy azon 48-iki törvények hozatalában a t. eultusminiszter úrnak igen fontos érdemei vannak, más részről tagadhatlan az is, hogy azok tetemes részben az ő centralista agitatioja ellenében küzdettek ki. Miniszter úr említést tőn arról is, hogy mit tettek a megyék 1848-ban. — Mit tettek a megyék 1848-ban? No hiszen hajaszálai is fölállanak miniszter urnák, ha ma is azt akarnák tenni, mit akkor tettek. (Derültség.) Tudja miniszter úr, mit tettek a megyék? Mintegy ötven bataillont és szabad csapatot állítottak autonomiájoknál fogva önköltségükön a haza védelmére. Tudja miniszter úr, mit tett Tolna megye? Kiállított 1500 emberből álló szabad csapatot, mely megmentette a hazát Pákozdnál; és kiállított 5000 nemzetőrt, ki Eoth tábora elfogatásában főtényezőként szerepelt. Tudja, mit tett Komárom vármegye és városa? Mert nem csak megyei municipiumról van itt szó ; a városok és kertiletek szintén municipalitásokat képeznek. Lássuk hát, mit tettek a, komáromiak ? Nem engedték be a várba azon három zászlóalj osztrák katonát, melyet a minisztérium oda rendelt. Kikötötték a hidat, összecsoportosultak, elfoglalták a várat, és ez által lehetővé tették a következő azon táborzást, mely nélkül elhalt volna örökre és gyalázatosan a nemzet, és nem volna ma egy ember, ki merészelne dicsekedni azzal, hogy magyar. (Elénk tetszés.) Tisztelt miniszter úr hivatkozik a népre is; aristokratikus intézménynek nevezte a megyéket. (Fölkiáltások közénen : Igaz! Ráday L. is ma nemes megyét emiitett!) És azt monda, hogy mégma is a hajdani jelleggel bírnak a megyék. (Igaz!) Távol legyen, hogy én ezt vádnak ismerném a megyei intézmény ellenében, sőt épen abban tartom legnagyobb dicsőségét a megyéknek. Az a nép, azon derék és páratlan nép, a melyet 18 éven át semmi ármány nem bírt felzaklatni régi urai, a nemesség' ellenében, az a nép épen az által, hogy még ma is ragaszkodik a régi férfiakhoz, a nemességhez, most, midőn a miniszter úr gyanúsítani akarja a megyei intézményt, épen akkor oly hazafias, tiszta érzületet és okos tapintatot tanúsított, melyet kívánok, hogy minden legjelesebb embere a hazának figyelemben tartson: azon nép épen azzal, hogy a nemességből választá tisztviselői és képviselői legfőbb részét: verdictet mond a miniszter úr insinuatioi fölött. Azt szerette volna talán a miniszter úr, hogy az utóbbi 18 év alatt sikerült volna az osztrák kormánynak egy galicziai lázadást idézni elő? (Nagy nyugtalanság a középen. A dologra !) Dologra, igen is; csak méltóztassanak hallgatni. (Halljuk!) Szeretném tudni, mi megütköző van abban, ha azt mondom, hogy talán nem szerette volna a miniszter úr, ha 18 évi gazdálkodása alatt sikerült volna az osztrák kormánynak föllazítani a népet? mi megütköző van ebben? (Fölkiáltások: De van a hasi.nlaiban!) Én nem egyes férfiaknak nagy állásában s hatalmában, mint inkább épen a derék, a páratlan magyar nép okos tapintatában, nemes érzületében és tulajdonaiban keresem és találom nemzetem fő erejét és jövője biztonságát. (FölkLUtáiok : Mi is!) Mert az megbecsüli a multat (Fölkiáltások: Más is !) s ez által megalapítja jövőjét. Mily hangulat uralkodott némely körökben, midőn egy izgató szó hallatszott hazánkban, midőn megtámadtatott a jelen kormány azért, mert nem birta még a nemzetiségek közti differentiát 13*