Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-168
CLXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) 95 van Magyarország megyéinek legnagyobb része még most is, és a megyéknek azt kell hinni, hogy ha a kormány indemnityt kért a 48-diki törvények egyik vagy másik oly czikkelyének felfüggesztésére, mely törvényczikk, a kormány nézete szerint, hasonló összeütközésre szolgált volna alapúi, vagy mely törvényczikkely a jelen helyzetben nem lett volna érvényesíthető: akkor bizonyosan a kormány, ha a megyét alkotmányos jogai bármelyikének gyakorlatától meg kívánja vala fosztani, e 26-dik szakasz felfüggesztését is kérte volna a háztól. Ez azonban mind ez ideig nem történt. Nézetem lehet téves; de teljes és tökéletes meggyőződésem az, hogy úgy Heves, mint minden más megyének mindaddig, migaz 1848. 3-ik t. ez. 26 §-a épségében fenáll, joga van a kormányhoz feliratot intézni: és a kormány küldhet ezért királyi biztost ; hatalom és erő igen sokat tehet; de a megyék e jogát nem tagadhatja senki. A második kérdés, melyet beszédem tárgyául kitűztem, az, volt-e Heves vármegyének oka a kormány rendeletét félretenni? (Halljuk!) Éu azt gondolom, hogy alkotmányos országban legnagyobb biztosíték és a személyes szabadság garantiája abban áll, hogy bárki csak a maga törvényes és rendes birája által Ítéltethetik el. (Helyeslés.) A fenforgó esetben nem lehet más alternatíva, mint, hogy Eger város vagy követett el bűnt, vagy nem: ha nem követett el bűnt, akkor nincs Eger városát mért büntetni ; ha követett el bűnt, akkor nem a kormány, nem a közigazg-atás, hanem alkotmányunk értelmében a törvény az, mely ki fogja rá mondani a bűnöst és büntetést. (Igaz! bal felöl.) Eger városa azoban nem lett törvény által elmarasztalva; igen természetes tehát, hogy egy törvényen kívül és illetéktelenül hozott ítélet végrehajtására nemes Heves vármegye magát fölhasználni nem engedte. (Helyeslés bal felöl.) Elismerem a kormánynak azon jogát, mely azonban főkép a gyakorlaton alapszik, hogy hasonló esetekben királyi biztost küld, bár a királyi biztosról szóló, igen kevés hazai törvényeink közül a legfontosabb, az 1805. 5. t. ez. világosan mondja, hogy a megyék és törvényhatóságok királyi biztosok által ne zaklattassanak, hanem a főispán végezze el és egyenlítse ki azon kellemetlenségeket, melyek a megyékben támadnak. Igaz, hogy Qgy fatális záradék van ezután téve, mert ott az áD, a mi törvényeinkben egyátalában több helyes előfordul, hogy kivévén „in casu extremae necessitatis." De ugyan abban a törvényczikkben az is van, hogy a királyi biztos megjelenvén a megyében, vizsgálja meg a dolgot, és az illetők, a kik bűnösöknek találtatnak, rendes törvényes bíróság által ítéltessenek el. A kormánynak azon jogát, hogy felülvizsgálhat és e czélból királyi biztost küldhet, sohasem fogom tagadni, és alkotmányos érzésű ember azt addig, míg törvény által eltörölve nem lesz, nem is tagadhatja. Ha a kormány királyi biztos által vizsgáltatta volna meg a tényállást Hevesben, és az állítólagos bűnösöket a legszigorúbb törvényszék elé állította volna: felfogásom szerint helyesen járt volna el. De mig törvényes ítélet a bűnöst ki nem mondotta, addig nincs felfogásom szerint joga a kormánynak azt bárkire is kimondani. Helytelenül járt tehát el a kormány akkor, midőn az oda küldött királyi biztos által nem vizsgáltatott, hanem önkényileg, a mire sohasem volt eset, a szabadság garantiáját, a megye autonómiáját függesztette föl. (Közbeszólás : Volt!) Ezek az én nézeteim, melyek talán a többség nézetével ellenkeznek; de valamint én kihallgattam a többség nézetét, ugy magamnak is kihallgatást kérek. En az általam előadottak alapján azt látom, hogy Heves megyének akkor, midőn a minisztérium által kiadott, önfelfogása és alkotmányos érzülete szerint nem törvényes rendelet ellenében birtokon belül fölirt, arra, mondom, Heves megyének törvényes joga és elegendő oka is volt. Ennek következtében pártolom Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés a bal oldalon.) Kurcz György: T. ház! A közigazgatás terén fönforgott és ott bevégzett tényekről levén szó, úgy hiszem, hogy ezeknek megítélésénél a. közigazgatás érdekeit kell szem előtt tartani. Ha az l84 7 / 8 előtti rendi alkotmánynak és megyei életnek gyakorlatából merített elvek nyomán akarja valaki megítélni az 1848. XVI. t. ez. értelme alá eső ezen valóságos közigazgatási tényeket, a melyek a 48 alatti megyei gyakorlatban fenállott szokás szerint a felelősséggel nem bíró helytartótanács ellenében gyakorolhatók voltak és pedig ! helyesen és jogosan az ország érdekében: helytelen : felfogásnak tartanám ugyanazon viszonyt és gya! korlatot most, miután egy élő törvény jöttidőközben. I létre, mely azon gyakorlatot, hatörvénybe foglalt j gyakorlat lett volna is megsemisitette s annak egéj szén más irányt adott. {Zaj. Felkiáltások bal felöl; \ Hol a iÖTvénjj f) Igenis törvényt idézek. Szabad legyen a törvény világos szavaival felelnem, mely j igy szól: „Amegyei szerkezetnek, Magyarhon és kap; csolt részei alkotmányossága védbástyáinak a közI szabadsággalöszhangzásbahozatala, egyszersminda j közigazgatásnak idő közben is minden megakasztásá! tóli megóvása tekintetéből rendeltetik. "A törvénynek ezen szakasza kimondja azon alapelvet, mely minden rendezett államnak alapjául szolgál: hogy a közigazgatásnak folytonosságát biztosítani okvetlen szükséges, ha az országban rendet, nem pedig anarchiát akarunk. Erezte ezt az 1848-ki törvényhozó testület, midőn ezen alapelv kimondásával elejét venni
