Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-168

92 CLXVffl. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) mint büntetendők hozzánk küldettek; népesedtek | a börtönök az aradi egész klastrom fogságba té­1 tele által; és a beküldött dollárok által okozott j zavarok következtében szaporodtak a foglyok : és j én még akkor is biztam. Bíztam és hittem, mert azt gondoltam, hogy áldozatoknak is kell lenni. Hittem, hogy ez a politico-diplomatikus sakjá­ték, a mely nemzetünket megmentendi, s elle­neinknek mattot adand, és ezek azon pionok, kik­nek eló'bb vagy utóbb el kell esniök. Még ekkor is biztam és elnémultam. Hallgattam, uraim, még ak­kor is,midőn a dunai confoederatioról hallottam em­lítést tenni, melyben hogy magyar nemzetem beol­vasztása nekünk minő függetlenséget biztosithatna jövőre, megfogni sohasem tudtam. De, uraim! midőn most sikerült a nemzetnek a nép nyomorát valahá­ra enyhíteni, kibékülni a fejedelemmel; {Helyeslés) most, midőn egész Európa bámulatára Magyaror­szág királya oly lelkesedéssel, oly magyarhoz illő, noha szegény, mégis nagy pompával megkoronáz­tatott ; midőn most Európa elkezdi figyelmét ránk fesziteni, s mindenütt életjel mutatkozik ; s most, midőn csak időre s egyetértésre volna szük­ségünk, hogy ezen csemete alkotmányosságot óri­ássá nevelhetnek: (Helyeslés) most szólal meg Ő, midőn nem segíthet. {Helyeslés) midőn csak zava­rokat okozhat, (JJgy van! Igazi a jobb oldalon) mi­dőn csak gátolhatja azon idő elérkezését, melyben már a nép is élvezhetné mostani munkásságunk gyümölcsét; (Élénk helyeslés) most lép ő az agita­tio terére! Uram Isten! sohasem lehetett könnyebben agitálni, mint most. Ez nem is mesterség most; de mesterség a bizalmat tovább is fentartani tudni, (Ugy van! a szélső baloldalon) a népet felvilágosítani tudni arról, hogy. ha rögtön nem is lát kézzel fog­ható hasznot a kibékülésből, mégis meggyőzni őt arról, hogy a mag el van vetve, melyből egy jövő szebb boldogság fejlődése vár reá. S ilyenkor hin­tegeti ő közénk az egyenetlenség konkolyát. (He­lyeslés.) Ha ő hitte, hogy elveivel meg lehet még men­teni a hazát: jött volna haza, ne száműzte volna önmagát önkéntesen, oly nyilatkozattal, mely a sanctio pragmaticával, melyet épen urunknak meg­koronázásával újra megpecsételtünk, hanyatt hom­lok ellenkezik. (Helyeslés jobbról.) Jött volna haza, ugy mint haza jöttek más nagy fiai a hazának. Ott látom azok közöl Perczeit, Klapkát. Üdvözlöm Őket, üdvözlöm a népet, mely őket megválasztotta. (Éljenzés.) Itt vannak ők. Tudták, hogy nem lehet kivívni mindent a jelenben, mert meg kellé al­kudnunk a körülményekkel; mégis azt mondották: „Gyerünk haza! ott kell nekünk küzdenünk, azon helyen, melyen ontottuk vérünket." Tudták,hogy addig is, míg teljes eredményhez jutunk, lega­lább izmosodnunk és fejlődnünk kell; el kell készül­nünk arra, hogy az európai viszonyok fejlődésé­ben nemzetünk befolyása is szerepelhessen. (Helyes­lés.) Jött volna haza és működött volna köztünk. De ha már ott maradt — hozzá, hiszem, ez igénytelen hangok is elhatnak — én arra kérem őt, hagyjon magunkra: (Zaj a szélső bal oldalon) majd izmosodunk idővel; majd jobban megértjük egy­mást, ha most, külön utón bár, de egy czél felé tö­rekedve, valóban a haza oltárának zsámolya előtt egy lélekkel fogunk leborulni; és én kívánom, hogy nagy nevének kegyeletteljes átadása a magyar Clio által több századokra megtörténhessék, mi csak úgy történhetik meg. ha ezentúl nekünk békét hagy. (Zajos helyeslés a jobb oldalon) Uraim! az egész mostani bajnak, vitának ez a kútforrása, innen kerekedett minden. Szabadon beszélgethet, tanácskozhatik,reprae' sentálhat, buzgólkodhatik, politizálhat, javaslatokat tehet, sérelmesen feljajdulhat, panaszolhat, mindent tehet a megye: és soha a minisztériumnak eszébe nem fog jutni ezért őt megróni. De, uraim! midőn a külföldről hatalmas védszárnyak alatt széthinte­tik, fájdalom, a mostani időben a konkoly, talál­koznak oly vampyr lidérczek (Zajos derültség), kik azt azután a nagy név fénysugarával sietnek a nép keblébe széthinteni, hogy pedig beboronálhas­sák e tettöket, hogy az a sárkányfogakat meg­teremhesse, ráboronálnak az országgyűlés majo­ritására minden képzelhető rágalmakat és kohol­mányokat... (Nagy zaj a szélső bal oldalon. Halljuk! Igaz! jobb Jelöl.) Azt hiszik, hogy ha az országgyű­lés többségét rágalommal, gyanúsításokkal ille­tik, és igy az egyedüli majestás, népfelségnek, az egyedüli törvényhozás legtisztább kristálykut­j forrását bedugják, sikerül nekik a nép keblébe netalán ellenünk a mételyt hinteni. (Nagy zaj hal felöl. A dologra!) Böszörményi László: Kérem magamat fölíratni! Besze János: Én nem egyesekről szólok, uraim. A ki magát sértve érzi, ám mutassa magát. (Helyeslés jobbról) Böszörményi László: Majd mutatom ma­gamat ! Besze János: A haza szent nevében, most ) nyugalomra van szükség! Mélyen tisztelem én az egész bal oldalt, mert j loyálisan vív, a constitutionalis ellenzék terén. Meg­gy őződésök ellenére alkottattak ugyan most a 67-es bizottság törvénynyé vált czikkei; de ők mint tör­vényt, mint szentesitett törvényt tisztelik, ós csak törvényes, alkotmányos törvényhozási utón igye­keznek azt ezen vélt csorbáktól megtisztítva megváltoztatni, azért, hogy, mint ők hiszik, a hazát I boldogíthassák. Ez lovagias, ez törvényes, ez a

Next

/
Thumbnails
Contents