Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-168

CLXVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) 91 im ! és a 48-iki törvénynek, ugy a mint azt cultusminiszter tír eló'adá, szelleméből magyarázgatva, az következik, hogy a megyékmeg nemállhatuak ezentúl ugy, amint eddig. Erről akkor, midőn a kérdés napirendre jövend, szóiandok; dehogy az 1848. törvények az egyes megyék ősi lelkét, jellemét, életét fel nem áldozták, erre nézve épen az 1848-iki törvényekbó'l hivatkozom egy szakaszra, mely igy szól — ez pedig a 16-ikt. ez. 2-ik szakaszának g.) betű alatti pontja — : „A bizottmány mihelyt jövő törvényhozás által a megyei szerkezet rendezve lesz, működését befejezvén, jegyzőkönyvének bemutatásával a megye közönségének eljárásáról jelentést tevén, ideiglenes hatóságát a megye kezébe teszi le." Világosan mutatja ezen §. azt, hogy őrködtek a törvényhozó karok 1848-ban is a fölött, hogy a megye oly könnyen ki ne töröltessék az éló'k sorából, mert épen a megyék tartották fen a nemzetet akkor, midőn oly sok nemzet kitöröltetett ez élők sorából; valóban sok viszontagságok közt életben fentartották azt. Hogy mikép fogjuk majd a megyéket rendezni, ezt,.ha napirendre kerülend a dolog, elmondandóm. Uraim! az 1865-iki országgyűlés kezdete előtt Andrássy Gyula gr., Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán vezérczikksorozatot közöltek, és ezen vezérczikksorozatban leraktak annyi kincset, melyeket felhasználhatunk annak idején. És a mint ők buzgólkodva kimutatták, hogy a megyei függetlenség ós autonómia összefér a felelős kormánynyal : e gazdag tárházból majd kiemelvén a kincseket, mi is el fogjuk találni a Rubieont, hogy meddig terjedhet a felelős kormány hatósága. a melyen nem szabad tulmennie a megyei élet irányában. De ez nem a mostani órának, nem a mostani pertractatio feladata. Ezt csak aggodalmaink megnyugtatására tartottam kötelességemnek előzetesen is kifejezni: (Helyeslés) mert, uraim, ezen megyei kérdés oly fontos kérdés és próbaköve a mostani országgyűlés majoritásának, mely felett óvakodva kell szólani és jól megfontolva cselekedni, mert országszerte mindenki résztakar venni a közös ügyekben, s ha ezt mint képviselő nem teheti, résztakar venni majd a megyék gyűlésében, melyek ugyan instructiokat szabni nem fognak, mert követeket sem fognak küldeni, de az ott kifejtett számtalan érv mécséből támadott világnál jobban megérlelődik majd a közvélemény, melyet tisztelni még a képviselő is kötelességének fogja ismerni. Ezek előre bocsátása után térjünk át a dologra. Mielőtt ezen oly fontos dologhoz hozzá fognék, még csak azt említem meg, hogy megyék voltak, vannak és lesznek; de oly megyék, melyek a

kormányzástlehetlenné tennék, nem voltak, nem lesznek, és nem is lehetnek. (Helyeslés.) 18 évd hosszas szenvedés után, midőn a nép kifáradt reményleni, hallotta Sebastopol elestét, hallotta egymás után a porosz mozgalmakat, az olaszországi háborúkat , mind meg annyi nagy reményeket tápláltak és tápláltattak, hogy majd innen jön üdvösség. Maradt a régiben. Bár maradt volna! de szegényebb lett napról napra, és a terhek alatt már roskadni kezdvén, a kibékülés szelleme szállta meg- a nemzetet, kívánt végre kibékülni, hogy legyen koronás fejedelme, legyen országgyűlése, mert a sok nyomor enyhülését csak az ezután bekövetkezendő boldog kortól várta, uraim ! őssszejöttünk, hála legyen Istennek érte, megkoronáztuk apostoli fejedelmünket, és a minisztérium, mint munkás méhek, kiki a maga osztályában életet ébresztve, egész lélekkel hozzáfogtak munkájokhoz. .Láttuk, a cultusminiszter hogy okoskodik a népneveiében; a kereskedelmi miniszter hogy köt szerződéseket, hogy azok által Magyarországnak, mint önálló államnak Európaszerte tiszteletet vívjon ki; láttuk, hogy a pénzügyminiszter mily elrettenthetlenül bajlódik a statusadósságok közepett, el nem fáradva hogy igyekszik, hogy a háztartás mellett hogyan lehessen a népet jelenben is nagyobb tehertől megkímélni, mielőtt munkálkodásának malasztja ál^al enyhülést és könnyebbülést éreztethet a néppel. Ennyi reményre jogosító élet pezseg: akkor zendül meg egy hang'a külföldről és szétterjed a hazában, és e hang Kossuth Lajosnak hangja vala. (Éljenzés a szélső bal oldalon. Piszegés.) Engedjék meg, uraim, hogy e név mellett kissé felmelegüíjek vagy megpihenjek. (Derültség.) Azon órától kezdve, midőn Kossuth Lajos megkezdette nyilvános pályáját, 32-ben, Zemplénből együtt indulva ki, a világosi napokig, midőn Kossuth Lajos a hazát elhagyni akarólag, én, ki őt minden viszontagságaiban követtem, bűcsucsókot adott homlokomra és ezt mondotta : „Ott a más világban ismét látjuk egymást!* (Derültség) ezen perczig soha el nem hagytam őt, (Zaj) mert olyan embernek tapasztaltam, kinél nagyobbat soha nem láttam. Olyan minden önérdeken túlemelkedett, hazáját annyira szerető ember volt ő, hogy bálványimádóként követtem mindig', mint az árnyék, és meggyőződésemet követve, nem fájt nekem a halálos Ítélet kimondása után a hét esztendő alatt tettleg kiszenvedett börtön, mert meg'győződésem szerint oly embert követtem, a ki, ha meg nem menthette is a hazát, de valójában lelke tiszta szándékában csak igy gondolta azt boldoggá tehetni. És azért nekem nem fájt semmi hosszas börtönömben. Kezdtek idő közben nyiladozni a börtönnek ajtai, és Erdélynek lakosaival népesültek meg a börtönök, kik az erdőre kimenének s Török és Várady felakasztása után 12*