Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-168
90 CLXVni. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) zést nem ismeri, hanem osztrák curialis stylusban — (Derültség) ugy hívnak: „gemassregelt werdenf;" (Tartós derültség) ugy hogy midőn egy későbbi kormány ennek helyébe a katonai törvényszéket állította és kivételes törvények alá vett bennünket, ezt megkönnyebbülésnek vettük, mert ez egyszer elitélt, másszor felmentett, de mindig meghallgatott, mindig megengedte, hogy védjük magunkat, niig a „Massregel" mindig elitélt és ítélete ellen nem volt apelláta ; azért ezt legkegyetlenebb módszernek tartom alkotmányos országban. A tisztelt kormány azonban mindkét módszert használja egy és ugyanazon esetben: Eger városa és Heves megye ellen használja a közkormányzati rendszabályozást ; ugyanakkor a „M. Újság" szerkesztője ellen használja a törvényszék elé való állítást. A kormány vagy kegyelmes akar lenni vagy szigorú: ha kegyelmes, legyen kegyelmes mindkét irányban; ha szigorú akar lenni, legyen szigorú szintén mindkettő irányában. A követett kettős utáltai oly politikai inconvenientiát idézett elő a magas kormány, melyért leginkább sajnálom, hogy ez így történt, és azért nem érzem magamat a miniszter úr előadása által megnyugtatva. Ezen politikai inconveniens pedig ez : miután ugyanazon incriminált, a váczi választókhoz intézett levél szolgált alapul Eger város végzésének megsemmisítésére, Heves megye bizottsága szétoszlatására, mely alapul szolgál a „M. Újság" szerkesztőjének esküdtszék elé állítására : mi fog történni akkor, ha az esküdtszék azt mondja, hogy nincs az incriminált levélben felségsértés ? (Felkiáltás a jobb oldalon: Semmi!) és ha ekkor Eger városa megújítja végzését, és többé a kormánynak okadatolt rendszabáíyozásra oka nem lesz: mivel fogja akkor a minisztérium igazolni az akkori és mostani eljárása közti különbséget a nemzet és trón előtt? (Zajos helyeslés bal felöl.) Ezen politikai balhelyzetet sajnálom leginkább: az több, mint vétek, ez hiba. (Helyeslés a bal, ellenzés a jobb oldalon.) Épen azért nem szavazok Almásy Sándor képviselőtársam azon indítványára, mely a magas kormányt vád alá akarja helyezni, hanem pártolom Tisza Kálmán barátom azon indítványát, mely a ház sajnálatát és nem helyeslését hívja fel. (Helyeslés balról.) Ezekkel a szőnyegen fekvő tárgy tekintetében nézetemet előadtam volna; kénytelen vagyok azonban még rövid viszonzással válaszolni t. barátom Tóth Vilmosnak, (Halljuk!)ki a legközelebbi ülésben Nyáry Pál képviselőtársunknak tizenkilencz év előtt mondott szavaival hatalmas rést vélt lőhetni alkotmányunk sánczain. Ne tessék azt hinni, mintha ezen sánczok alá akarnék eltemetkezni. De méltóztassék elolvasni azon idézett országgyűlés jegyzőkönyvét, és a másnapi örökké nagy emlékezetű július tizenegyedikéi országgyűlés naplóját, és meg fogja abban találni nem a változott emberek, hanem a helyzetek közti különbséget. Akkor egy ország léte és nem léte fölött támadt harcz volt a kérdés tárgya. (Zajos helyeslés balról) Legyen meggyőződve a tisztelt képviselő űr, hogy hasonló nagy időben e háznak mostani elleuzékeis képes volna, a minisztériumnak dictatori hatalmat is adni; és legyen meggyőzdőve a tisztelt képviselő úr, hogy akkor Nyáry Pál volna az első, ki a „megadjuk* szót elmondaná,mint elmondta akkor. (Zajos helyeslés balról.) Most pedig miről van szó ? Szó van egy Bécsnek teendő complimentről, egy Turin felé teendett visszatartásával. (Ellenmondás a jobb, helyeslés a bal oldalon.) Mert azt csaknem tarthatom, hogy valami nagyon komoly dolog akarna készülni a vácziakhoz irt levél szerkesztője ellen indítandó processusból. Engedje meg tisztelt barátom, hogy ezt hasonló derültséggel fogadjam, mint a milyennel méltóztattak a t* túloldaliak fogadni Almásy Sándor indítványát, hogy a minisztérium vád alá helyeztessék. Hasonló derültségre számított phrázisnak veszem azon vég szavait t. barátomnak, melyekkel csattanósan befejezte beszédét: mert ha komolyaknak hinném azokat, legerélyesebben kellene viszautasitanom azon vádat, mintha e háznak loyalis ellenzéke bármikor is kényszeritette volna a minisztériumot a törvény és trón iránti hűtlenségre; sőt ha ez e hűtlenséget el akarná követni, e ház ellenzéke volna legelső, mely őt abban megakadályoztatná. (Helyeslésa baloldalon.) E ház ellenzéke mindenkor áll és fog állni azon magaslatán a törvények és trón iránti hűségnek, melyre t. haragudni akaró barátom magát felküzdötte. (Derültség, helyeslés a bal oldalon.) Besze János: T. ház! Viszontagságteljes politikai hosszú életemben azt tanultam meg, hogy a ki a népszerűséget keresi, azt ritkán találja fel; a ki pedig félti és akkor nem szól, mikor szólni kötelesség, okvetetlenül elveszti. Azért a tárgy fontosságánál fogva kötelességemnek tartom szólni úgy, mint nagy, fontos ügyben lelkem azt tenni parancsolja. A megyei alkotmányos élet szóba hozatott. Én a megye alkotmányos önálló életében töltöttem életemet, és annak védelmét, míg élek, kötelességemnek is fogom tartani: mert én e megyei életet nem csak bástyának, mely az alkotmányosság várát biztosítja, de most, midőn a nép alig fogadtatott be a sánczokba, oly politikus dajkának is tekintem, melyen a nép figyelme még csüggni fog, hogy a politikus élet erejét magába szívhassa. Ugrás a természetben nincs. Aristokratikus népből egyszerre demokratikussá egy bármily rögtönzött törvény nem teremtheti e nemzetet; erre idő kell, ura*
