Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-168

CLXVI1I. OitöZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) 89 törvényczikket az azt követő XlV-ik törvényczikk az első birósági rendezett tanácscsal ellátott városokra nézve csakis a szervezkedés, nem pedig a hatósági jogkör tekintetében terjesztette ki; és igy a magyar királyi minisztérium, midőn Eger városának túlkapásait meggátlá, azt jogkörének gyakorlatában semmikép sem háborgatta, hanem csak kötelességét teljesítette. De nem foghatom fel egyszersmind azt, hogy midó'n ezen tisztelt házban egy törvényesen megválasztott képviselő a tényeket szárazon és egész objectivitással fölhozza, hogy az ekként valakit rágalmazna. Tisztelt ház! Azok a szélsők, kik a független felelős minisztérium s az országgyűlés nemzeties kifejlődését, az állam és belső rendezésünk előhaladását holmi akadékoskodások által minden utón és módon gátolni igyekeznek, kik a független felelős minisztérium irányában a megyéket mint velők coordinált intézményeket állítják szemben, azok önkénytelenül eszembe juttatják azon anyát, kinek több leánya levén, (Halljuk!) midőn egy nevezetes és mindnyájokra nézve egyaránt boldogságot kiárasztó munkát akart véghezvinni; leányait magához édesgette, és csakis hogy e nagy munkának véghezviteléhez kellő szellemi és anyagi erővel bírjanak, őket minden szükséges kellékekkel ellátni igyekezett. Ezen leányok némelyike azonban elfordulván édes anyjától, daezosan egyenkint azt felelte: „Nem akarok én tőled már semmit, meg nem férhetek én már veled, mert hisz én is már anya akarok lenni." (Atalános derültség?) Az édes anya akkor — csakis, hogy leányait és ez által az egész családot a végső romlás ösvényétől megóvja — leányait ránezba szedni törekedett: (Derültség) s nem cselekedett-e helyesen? kérdem; nem tévedett volna-e az anya épen akkor, midőn csupa anyai gyöngéd szeretetből nem csak leányait, de az egész családot a romlásnak gondatlanul átadja ? Igen, uraim, helyesen cselekszik a magyar kir. minisztérium is, mely édes anyánk, szeretett hazánk ügyeit kezeli, midőn most, a mikor hazánk állami és belügyeit talán messze kiható időkre kell rendeznünk, a midőn odakün népünk egy jobb jövőnek elővarázslását tőlünk óhajtva várja, az előhaladásnak gátat vető megyéket és egyeseket rendre utasítja. S kérdem, vajon a minisztérium nem mulasztaná-e el kötelességének teljesítését épen akkor, ha csupa gyöngédségből ezen rendre utasítást gondatlanul elhagyná ? Mindezeknél fogva tehát, midőn a miniszte riumnak Hevesmegye irányában követett eljárását" helyeslem, nézetem az: a tisztelt ház határozatikig jelentse ki, hogy a minisztériumnak az interpellatiora adott válasza által netalán fölmerülhető aggodalmaira nézve teljesen meg levén nyugtatva . a KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. V. minisztériumnak Hevesmegye irányában követett eljárását helyesli. (Helyeslés a középen.) Jókai Mór: T. ház! Nem lehetek egyértelemben azon tisztelt képviselő társaimmal, a kik a szőnyegen lévő ügyet tisztán elméleti, közjogi téreni vélik megoldhatónak. Mindazon szép értekezések, melyeket a parlamenti felelős kormánynak a megyei autonómiával öszhangba hozataláról és egymás közti összütközéséről elmondattak, igen jól helyén lesznek azon vita alkalmával, mely a megye coordinatioja felett fog támadni. Ott azok majd megvitattatnak, s ki fog derülni, hogy talán nem is állunk oly igen messze egymástól. Azonban az előttünk fekvő kérdésnek két oldala van: egyik az, hogy volt-e joga a kormánynak a kérdéses eljárásra ? a másik pedig az, volt-e oka rá? Az előbbi kérdésről mentül többet, a másodikról mentül kevesebbet beszéltek a kormány eljárásának pártolói. Pedig az interpellatio tárgyát főleg az képezi, hogy volt-e oka a kormánynak a jelen concret esetben Heves megye és Eger városa irányában ezen eljárásra ? Több előttem szólott t. elvbarátaim elmondták, hogy a kormány nem csak vádolt, hanem itélt is, és ezt nem tette helyesen ; és én kénytelen vagyok azt is hozzá adni, hogy a kormány a vádolást is lehetetlenné tette magára nézve. Mivel vádolja a kormány Eger városát és ennek következtében Heves megyét ? Azzal, hogy felségsértési tényt tudva helyeselt. Ezen felségsértésnek nevezett tény sajtó utján követtetett el. Nem a kormány ügyel-e fel a sajtóra ? azon nyomtatvány nem volt-e a kormány kezében napok óta? Es a kormány maga nem vette észre, hogy abban felségsértés foglaltatik. Ha a kormány rögtön felségsértésnek nyilatkoztatta volna azon levelet, ha rögtön confiskálta volna azon sajtóterményt, akkor legalább saját szempontjából lett volna oka vádolni; mig igv saját auctoritása alatt osztatott szétazson nyomtatvány, saját felügyelete alatt jelent meg és adatott ki. És ha a kormány saját közegei napokig nem vették észre, hogy azon nyomtatványban felségsértés foglaltatik, hogyan vádolható más azzal, hogy azt tudta és tudva helyeselte? De nem csak vádolt, nem csak itélt a kormány, hanem azonnal executión is kezdte. Azt mondja a belügyminiszter iir, hogy a két eszköz közül — mely rendelkezésére állott — választotta a gyengébbet, a szelidebbet: a közigazgatási megtorlást. Én, ki annyi szomorú emlékű kormánynak mindennemű kinzó szereit kipróbáltam magamon, mondhatom, hogy azok között a legkegyetlenebb hüvelykszoritónak találtam azt, mit német nyelven — azaz nem is német nyelven, mert hiszen a becsületes Adelung szótára e kifej e12