Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

68 GX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 26. 1867.) vagy külön-külön bele üthet, kárt egyikben se tehessen? —• Itt tehát minden a függetlenség ér­telmezésétől függ. Bármily független legyen is valamely ország, ha más országgal közös viszo­nyai s érdekei vannak: azokat nem ignorálhatja, s függetlensége nem abban áll, hogy azokat igno­rálja. Paritás alapján szerződő s egyenlő joggal intézkedő két félről nem lehet helyesen mondani, hogy függnek egymástól, vagy ha függnek, nem függés, csak összefüggés, mely nekik hasznos; ők nem uralják egymást, nincsenek egymásnak alá­rendelve , hanem egymás mellett, coordinált álla­potban működnek a közös, mindegyiküknek üd­vös czélra; önálló lehet azért mindegyik, hogy a mit külön-külön elintézniük hosszadalmas, ügyet­len és sokszor a késedelem s halogatás folytán, p. o. az ország megvédése tekintetében veszélyes is volna, azt együtt. kezet fogva intézik el. Az ily összefüggés , természetesen, kívánja a cselek­vés szabadságának teljes korlátlanságát; de hiszen ily korlátlan , absolut függetlenség , valamint tár­saságban élő egyes ember, úgy más népekkel érintkező' népre nézve nem is képzelhető. A tisztelt ellenvélemény a függetlenség s önállóság föladásának megtestesülését főképen a delegatiók javaslatba hozott intézményében látja. Igaz, hogy a delegatiók intézete egészen saját­ságos és eredeti intézet; de sajátságos és egyetlen azon viszony is , melyben mi az ausztriai örökös tartományokkal élünk : a pragmatica sanctió alap­ján t. i. nem vagyunk azokkal egybeolvasztva, egyesítve; de nem is vagyunk oly laza, változé­kony, múlékony szövetségi viszonyban , mint va­lamely idegen állammal lehetnénk. Amaz előbbi, t.i. a társországok teljes központosítása, a centralisták botor törekvése; ez utóbbit, t. i. a laza szövetségi viszonyt, föltételezi a bizottsági kevesebbség vé­leménye. A középen álló valóságnak felel meg a delegatió, melyhez valami hasonló létezik a Svéd­és Norvégországok közti érintkezésben , mint azt t. barátom Joannovics képviselő részletesebben ki­fejtette. És ugyan van-e alapos ok ezen intéz­ménytől az ország jogainak s érdekeinek elnyomá­sát , vagy annak csak lehetőségét aggodalmasan várni ? Nem akarom újból vitatni, a mit már so­kan említettek , de a mit a tisztelt ellenvélemény elismerni nem akar, hogy a delegatiók szorosan törvényhozási, parlamenti jogokat nem gyakorol­nak ; de az csakugyan tagadkatlan, hogy a dele­gatiók elé oly tárgyak fognának tartozni csu­pán, melyekre nézve a népeknek egyazon érdeke van , melyek közös és összeütközésbe nem jöhető érdekei mindegyik félnek. Talán csak nem gon­dolják a t. képviselők, hogy az ausztriai népek­nek , kiknek képviselői a delegatiókban velünk, paritás alapján, nem szemközt, hanem együtt ál­lanak, nagy kedvök lesz verőket és pénzöket el­fecsérelni? adót szavazni meg oly háborúra, mely­nek czélja más népek szabadságának elnyomása? segédkezet nyújtani absolutisticus czélokra, vagy magánszeszélyekre ? Ezt úgy nem fogja akarni a német, a cseh , mint nem akarjuk mi magyarok : mert ez természet ellen lenne, s ily téren egymás­tól különbözni, egymással ellentétbe jönni, lehet­lenné teszi a demokratiai alapon álló alkotmányos­ság. Ott főkép összegek megszavazásáról lesz a szó ; zsebérdekét pedig mindegyik nemzet ismeri; mindegyik természetesen hajlandó a takarékosság­ra ; s miután egyik sem nyer azáltal, sőt mindegyik aránylag veszt, ha az összegeket fölcsigázza, miután az arány, a javaslat szerint, nem ott álla­píttatik meg : összeütközés , egymás elnyomása s megkárosítása a gyakorlatban alig képzelhető: és így az aggodalomnak alapos oka nincs, nem lehet. A föladat tehát nem az , t. ház í a meglevő s tagadhatlan viszonyokat ignorálni, mint ignorálja a 11-ek indítványa; hanem épen az : azokat köz­egyetértéssel rendezni, szilárd, törvényes alapra fektetni, s azután, egy részről a rendezésből folyó I köteleztetéseket híven teljesíteni, más részről az i ugyanabból folyó jogokat is erélyesen fölhasznál­ni, s a rendezett viszonyt, mind két fél közös ja­vára, egymásnak csalása s elnyomása nélkül, üd­vösen utilizálni. Előjogainkból—mondom, élő és nem csupán elméleti jogainkból — a bizottsági többség javas­latának elfogadása által, egy hajszálnyi sem lesz föláldozva ; sőt ezen formulázás szerint, ha Isten segédével egybe lép, s a nemzet bölcs magatar­tása és erélye által megszilárdul, nem csak az 1849 óta kínos epedések és szenvedések közt vi­selt szomorú állapot fordul jobbra , hanem hely­zetünk az 184 Belőtti tettleges—mondom, tettleges, és nem jogelméleti—állapotnál is jóval kedvezőbbé lesz. (Helyeslés a középen.) Ezen jobb állapot pedig meg lesz erősítve a tisztába hozott érdekek közössége, a czivakodási s gyülölködési alkalmak eltávolítása, s az által. hogy ezentúl a birodalom többi országai is velünk hasonló alkotmányos szabadságban részesülnek-— a mi ezen javaslat életbe léptetésének mulhatlan föltételéül van kikötve, a mit sohase méltóztassa­j nak figyelmen kivül hagyni. Vannak köztünk, ! kik a monarchia népeit összeférhetleu elemeknek tartják; de ón ezt nem hiszem, mert a szabadság s a közös érdek oly ragasz, mely mindent összeol­vaszt s egybeforraszt. Es ebben azután annyiszor megingatott, nem egyszer haldokló alkotmányunk­nak fő védelmét találom: mert, egyik nép szabad­sága támasza a másik nép szabadságának, s a ki­! egyenlített érdekek közössége oly erőt ad a sza-

Next

/
Thumbnails
Contents