Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) 63 badságot élvező testvérnépeknek, melyen az absolutisrnus többé, ha akarná is, nem diadalmaskodhatik. S így érhetjük el azon állapotot, melynek lehető eszközlését küldőink akarata ránk bizta,hogy t.i. anyagi és szellemi és erkölcsi tekintetben annyira gazdag hazánk, mely a szerencsétlen központosítási törekvések és vad elnyomás szomorú korszakában már egészen ájuló s kimerült állapotba sülyedt, s az elszegényedés és elerkölcstelenedés örvényébe taszíttatott, önbizalmát visszanyerje, s új életre s erőre ébredjen. S ezen eredmény elnyerése, úgy hiszem, inkább egyezik a sokat emlegetett népszellemmel s népvágyakkal, a nemzeti érzülettel, mint a legszebb theoriák, és legnépszerűbb azon politikus, ki a szenvedő népet legrövidebb idő alatt a jóllét legnagyobb fokára segíti—föltéve , hogy e jóllétet oly jogalapra is fekteti, mely szilárd és állandóságot igér, mint mi azt ezen javaslattól reméljük. Azok, kik a kiegyenlítés ezen politikájának ellenzői, részint onnét indulnak ki, hogy Magyarország magában is elég erős, és nem szorul barátokra , szövetségesekre; részint, hogy Ausztria, a közbejött események, Velencze elvesztése , Sadova és Königgrütz után, erőtlenebb , mintsem vele a szorosabb s bensőbb szövetséget keresni kellene; hogy rá nagy veszétyek várnak, melyekben osztozni megfoghatlan étvágy volna, Az utóbbi thémáról szólni nem akarok, mert ez a conjecturális politika ködös regióiba tartozik; és szólni nem akarok mindazon jóslatszerü oraculumokról, melyek itt elhangzottak. Hamis föltevésekre, ködre találnánk építeni. Csak azon politikáról leszek bátor véleményt mondani, mely egyedül saját erőnkre épít, és sokak által f

helytelenül, „magyar politikának" neveztetik. Én részemről ezen politikát merész, koczkáztatott s elbizakodott politikának tartom. Bár megengedem mindazt, a mit az én igen tisztelt s szeretett barátom Jókai Mór képviselő nemzetünk szép tulajdonairól, kardbiró és szellemi erejéről, műveltség s polgárosodás iránti fogékonyságáról hazafiúi s költői melegséggel elmondott ; fájdalommal kell mégis, egyéb általa nem említett tényezők figyelembe vételével, megváltanom, hogy „mi bizony nem vagyunk olyannyira erősek, miszerint óhajtanunk ne kellene , hogy mielőbb s minél biztosabban erősödjünk." E czélra pedig, az ország saját erőinek kifejtésén kívül, melyet nemzeti kormányunk biztosít, külső rokonszenv és szövetség is kell, melyet csak úgy érhetünk el, ha nem csupán ahhoz ragaszkodunk. a mi szorosan betű szerint jogos , hanem azt is I tekintetbe veszszük, a mit az eszély parancsol, sőt ha őrizkedünk attól, a mi szorosan véve jogos • j ugyan, de kimélytelen: mert nem egyedül, elkülönözve, hanem közös viszonyok s érdekek befolyása s nyomása alatt élünk, mintegy azok bűk őrében , melyből nem szabadulhatunk. S átalában, t. ház, ki kell mondanom, a mit kimondani oly kevesen akarnak : nem legulejusok vagyunk e helyen, kiknek a törvény betűi száraz I idézésével kelljen kizárólag vesződnünk, hanem I törvényhozók, kiknek a haza állapotát, körűimé | nyeit, múltját s jövőjét a magasb politika mérlegével kell megmérnünk, ha e kedves hazát s nemzetet, melynek nincs rokona a széles földszínen, oly veszélyeknek kitenni nem akarjuk, melyekért a felelősséget a tisztelt bal oldal ép oly kevéssé vállalja el, mint mi. Az opportunitás. melyet alkotmányunk helyreállítása előtt egyező akarattal elvetettünk, most előtérbe lép s a törvényhozónak vezérévé lesz, ha bölcs törvényhozó akar lenni. Azért, föltéve. 1 hogy a pragmatica sanctió, miként az a Corpus Jurisban van, föltéve, hogy egyéb régi törvényeink a változott s új viszonyoknak meg nem felelnek, új, megfelelő törvényeket kell alkotnunk, mint tették bölcs őseink is, midőn a változott viszonyok tanácsa szerint vagy kényszerűségéhez képest elállottak p. o. AZ ellenállási jogtól, föláldozták a nemesi kiváltságokat, behozták az úr bért, az állandó katonaságot, s mint tettünk mi magunk is 1848-ban, midőn kormányzatunk egész rendszerét, régi alkotmányunk formáit lényegesen átalakítottuk. Azoknak, kik nem a szükség, a viszonyok s érdekek politikájából, hanem a meglevő törvény betű szerinti, vagy olykor csak képzelt értelméből indulnak ki, egyik fő okoskodásuk az, hogy a pragmatica sanctióból, a rideg személyes unión tul. azon kötelességet, hogy Magyarország köteleztetnék az j osztrák örökös tartományokat ellenség ellen vé' delmezni, kiolvasni nem tudják, s így ezen kötelezettség kimondását s elvállalását jogföladásnak tartják. íme, itt van a törvény betűjének imádása s a törvény szellemének ignorálása! noha a pragmatica sanctióban a törvény jól olvasott betűje, s az erdélyi pragmatica sanctió analógiája is mellettünk szól, mely a védelmet egyenesen megemliti. De én e térre, melyet mások kimerítenek, nem megyek; én azt kérdem: mi volt czélja a pragmatica sanctió elfogadásának a nemzet akkor élő bölcsei által? A magyar nemzet nem kényszerítve, hanem önfentartási ösztön s jól értett érdekek által vezetve lépett a sanctió pragmatica s átalában az ausztriai szövetség keretébe; nem Ausztria hódító hatalma.hanem önmeggyőződése tette annak részesévé. Látta, hogy az aldunai tartományokat. Szerb-, Oláh-, Bulgár-, Bosnyákországot már elnyelte a török hatalom, a