Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-109
52 CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Maim 23. 1867.) hogy annak fentartásával a birodalom tömörsége f bomlik szét: tartották végre is észszerűnek, ben- | írünket, mint jogilag és természetszerűleg egyedül illetékeseket, és főleg hivatottakat fölszólitni, hogy oldanók meg e megold katlannak híresztelt problémát. Ez forrása azon véleményeknek, melyek fölött a ház most tanácskozik, s melyek fölött határoznia kell. Nem csak meggyőződöm róla, de erősen hiszem, hogy úgy az egymástól részletekben eltérő két véleménynek, valamint a mindkettővel edenkező indítványnak is a legmelegebb hazafiérzet képezi kútfejét: polgári kötelességszigor egy részről, s a trón iránti hűség más részről, kölcsönze azokban szavakat a tervezőknek! Minthogy mégis a három dolgozat közt lényeges különbségek vannak, a ház határozatának alapjául pedig csak egy vétethetik, megengedi nekem a t. ház, hogy nem annyira mások véleményének megváltoztatása, mint inkább saját öntudatom megnyugtatása végett, kerülve az elmélet okoskodását, kizárólag e dolgozatok közt tehessek egyszerű, rövid összehasonlításokat. (Halljuk!) Először is a többségi javaslat ellen beadott indítvány azt sorolja el, hogy: „Magyarországnak az 1 723 -diki törvények szerint is biztositvák nem csak bel-,de nemzetközi közjogai és önkormányzata; mint független birodalom, biztosítva van ugy bel-, mint külügyeit önállóan intézni és fejleszteni; a magyar király jogait a törvények értelmében gyakorolhatja csak, és csakis a magyar független felelős minisztérium által." Mind igaz szó; néni is lehet jó polgára e hazának, ki e mondatot, mint alkotmányunkból folyó tételt, szívesen alá nem írná; de hiszen azon többségi vélemény, mely ellen az idéztem szavak, mint inductió, használtatnak, ugyanezt, és hasonló világossággal, sőt egyes tételeknél még több praecisióval mondja el. Bármily szemekkel kutassa is valakié megtámadott dolgozatot, ha ellenében elfogulva nincs, nem leend képes kibetűzni abban egyetlen szót, mely azt tartalmazná, vagy csak sejtetné is, hogy az 1723-diki törvények Magyarországot nem biztosítják mint független országot, hogy országos ügyeit önállóan nem intézheti, vagy hogy a magyar király jogait nem a törvények értelmében gyakorolhatja. De ez csak bevezetés; részleteiben az indítvány hivatkozik egyéb törvények közt az 1827 : IV. t. czikre, mely az adóknak és ujonczoknak az országgyűlés általi megszavazási jogáról szól. E pontnál azonban, melyre előttem Kaposvár érdemes képviselője az ékesszólás hangján és nyomatékkal felelt meg, ón nem időzöm; hanem átmegyek a határozati indítvány azon inductiójára, melyben állitások foglaltatnak, melyeknek összekeresett szavai úgy egymás mellé helyezve szépen zengenek, sőt tetszésre is számithatnak azok előtt, kiknek nincs idejök, vagy akaratuk a rejtett értelem mélyére szállni le, de ha azok az elfogulatlanság elemző kezei alá kerülnek, megtörténhetik, hogy a hol hangzatosságot vártunk, dissonantiát hallunk. Tehát: „A többségi véleményben az ország önállása, függetlensége csak szavakban hangsulyoztatik.'"' Avagy azon alaptörvények, melyeknek teljes és sértetlen épségben tartása képezi a vélemény kiindulási pontját, csak puszta szavak lennének? és a jogfolytonosságnak tényleges viszszaállitása, felelős kormányunknak törvény szerinti activitásba léptetése, mint ama javaslat mellőzhetlen föltételei, szintén csak üres hangok, elröppenő tünetek volnának ? Erezni látszott az indítvány ez oda vetett állítás tarthatlanságát, s azért szükségesnek vélte motivatiójába bocsátkozni. „A közös ügyek teremtésével — mond a motivatió — a magyar birodalom önálló államélete stb. szüntettetik meg." A ki a többségi operatumról azt állítja, hogy a közös ügyeket ez teremte, nehéz hozzá e kérdést nem intézni: vajon ki ő ? Ignorálni tényeket, tagadni igazságokat, izlés dolga; de teremtő erőt tulajdonítani politikai küldetésü véges lényeknek, kik csakis az idő által életre hívott, majd az események szeszélye alatt összekuszálódott földi érdekek és emberi jogok viszonyainak miként rendezése iránt adnak tervet, olyan valami, mit ekkorig csak a költők phantasiája vett igénybe. E kedélyes mámor azután végig hullámzik a gonddal összehordott motívumok egész hal mázán, így például a magyar birodalom állami élete akkor szűnnék meg, midőn ügyeit független felelős minisztérium vezeti, s törvényeit a nép szabad választásából kifolyó képviselő testület, a többi törvényes tényezővel együtt'alkotja; az orsz ággyülés önrendelkezése is akkor semmisülne meg, midőn az eddigi elszegényitő bizonytalanságot, s a korábbi anormal állapotot rendezett viszonyok közé hozva, kizárólag ezek közvetlen intézésére saját kebeléből, szabad akaratából és kiszabott időre bizottságot küld ki; a nemzet önkormányzata is akkor mállanék szét, midőn a közös kiadásokat a belügyi kezelés költségeitől szorosan elkülönítve, azok fölügyeletével, felelősség terhe alatt, közös kormány bizatik meg; végre népünk anyagi jóllét ét az államadósságok közös elvállalása akkor ron tja meg, ! midőn épen e jóllét iránti figyelemből, az állaui| adósságok elvállalását nem közösen,hanem annak ! csak egy részében javasolják. Ha valaki a századunkban lefolyt és nagy eseményekben gazdag éveket csak átaludta volna; ha azon százszoros érdek-kapcsokat, melyeket ezalatt az idő Magyarország és az örökös tartományok közt fűzött, vagy agyon halgatni, vagy, mint
