Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-109
CIX. ORSZÁGOS ULES. (Marcz. 23. 1867.) 53 krétával irt betűket a fekete tábláról, letörölni lehetne : igenis volna értelme a hivatkozásnak azon törvények szigorára, melyeknek keletkezését épen ezen érintkezési szükségnek rendezetlensége okozá, de, melyek sohasem háríthatván el az okozat alapját, folyvást csak sérelmeink tömbét nagyiták ; igy azonban élo tényekkel, lényegesen megváltozott helyzettel szemben olyan deductió, hogy, mivel a javaslatba hozott állapot az annyi törvény által biztositott, de ugyanannyiszor meg is szegett függetlenségi jogot az eddiginél határozottabban körvonalozott alapra fekteti, s ekképen annak megtámadását fölülről képtelenségnek, megzavarását alulról lehetlenségnek tünteti föl, mondom, innét azon következtetést vonni, hogy e javaslatot a ház utasitsa el : se megengedni, se érteni nem lehet. Nem engedhető meg, mert a közös viszonyok kezelésének azon módja, melyet az indítvány — hivatkozva a törvényre — emlit, már egyszer nagyon elégtelennek bizonyult; az pedig korunkban nem lehet szándéka semmi komoly gondolkozásnak, hogy oly rázkódás esélyeinek tétessék ki ismét az ország, minőt egyszer kiálltunk, de nem tudni, hogy •— másodszor is belé sodortatva —rombolásának düledékeibö'l számunkra a sors majd palotát fog-e épiteni, vagy síremléket ? Valószínű, hogy ezen határozattal a 48-diki tér sorompói előttünk elzáratnának. Maradna tehát számunkra az ezeken kivüli nagy ür; de ebben én csak egy sötét utat látok, mely bennünket ismét a már elmúltnak hitt erőszakos kísérletek sivatagába vezetne. Akadna-e aztán itt számunkra is egy Mózes, ki, vagy negyven évi kinos bolygás után, majd megmutatná — nem tudom hányadik unokáinknak — az ígéret földét? a csodák kora lejárván, e csekélységgel sem biztathatom magam. De mégis lehetnek, kik kedvezőbb szemüvegen át nézve a jövő eshetőségeit, a képet ily komornak nem, sőt szinre, alakra tán hízelgőbbnek fogják találni; megengedem ; s viszont engedtessék meg nekem is, hogy gyanítani merjem, miszerint ama bűvös látcsőn át láthat a képzelet szép, eddig nem ismert vidékeket, életvidor fiatal népcsoportokat, láthat uj államszerkezeteket is hatalmas szövetségekkel; de egyet, ama nyugpontot, melyet a szem sóvárogva keres, a miért a lélek égve eped, hova a vágyak vonzanak: ez ős Magyarországot alkalmasint híjába keresnék. (Úgy van!) Mivel tehát én azon aggodalmakat, melyeket az indítvány bennem támasztott, épen a többségi javaslat által látom eloszlathatóknak: szavazatommal ezen többségi véleményt pártolom. (Helyeslés i -a középen.) Elnök: Holnapután folytatjuk a tanácsko- ' zásokat. Ma még Stratimiro vícs képviselő úr akar interpellatiót intézni a minisztériumhoz. Sztratimirovics György: Ismételt dementík daczára a hírlapok oly híreket terjesztenek és tartalmaznak, melyeknek hordereje hazánk politikáját illetőleg nagy jelentőségű. Hirlik, miszerint a szerb-bosniai határokra egy osztrák figyelő és védő hadtest indíttatik. Azon kapocs tekintetéből, melylyel a hadtest ilyetén mozgósítása a keleti kérdéshez állana; a parancsoló fontosságnál fogva, melylyel e kérdés megfelelő és czélszerü tárgyalása Magyarország jövőjére bir; a körülménynél fogva, miszerint alkotmányos országban szokás nagyobb hadtest mozgósításának alkalmával ennek czélja és irányzata felől biztos tudomást szerezni: kérdem a miniszterelnök urat: 1. vajon a hirek a hadtestnek a szerb és bosniai határokra való megindítását érdeklőleg valók és alaposak-e? s ha alaposak: 2. mi czélra pontosittatnak ezek össze, vajon a keleti keresztyén és nemzetiségi mozgalomnak barátságos avagy ellenséges czéljából-e? Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: \ t. képviselő úr a kormányhoz az iránt intéz kérdést, vajon igaz-e, hogy Bosnia és Szerbország határain nagyobb sereg-összevonások történtek volna? és ha igen, mi czélból? Miután privát tudomásom volt arról, hogy a t. képviselő úr ezen kérdést akarja a kormányhoz intézni: magamnak ez iránt hivatalos tudomást szerezvén, azt válaszolhatom, hogy a hir egyátalában alaptalan, és hogy semmi öszpontositáa sem történt. így tehát maga a tény nem lévén alapos, a | másik kérdés magától elesik. Azonban, megvallom, nem tartom fölöslegesnek ez alkalommal nyilvánítani azon meggyőződésemet, hogy ő felségének se mint ausztriai császárnak, se mint Magyarország királyának nem állhat érdekében a keleti népek békés kifejlődését bármi utón akadályozni. {Helyeslés.) Hogy ő felségének külügyminisztériuma igy fogta föl a kérdést, annak világos bizonyságát látom azon állásban, melyet a szerb várak kiürítésében elfoglalt, a midőn ugyanis erkölcsi támogatása és közbenjárása által egy oly kérdés békés megoldását sikerült eszközölnie, mely előbbutóbb okvetetlenül a keresztyén népek békés kifejlődését akadályoztathatta volna meg és összeütközésekre adhatott volna alkalmat. Ez az, mit e kérdésre válaszolhatok. (Elénk helyeslés.) Sztratimirovics György: A miniszterelnök úr felelete megnyugtat. Az ülés végződik d. u. 1 ~'/ t órakor.
