Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-109

CIX. ORSZÁGOS ULES. (Marcz. 23. 1867.) 53 krétával irt betűket a fekete tábláról, letörölni le­hetne : igenis volna értelme a hivatkozásnak azon törvények szigorára, melyeknek keletkezését épen ezen érintkezési szükségnek rendezetlensége okozá, de, melyek sohasem háríthatván el az okozat alap­ját, folyvást csak sérelmeink tömbét nagyiták ; igy azonban élo tényekkel, lényegesen megválto­zott helyzettel szemben olyan deductió, hogy, mi­vel a javaslatba hozott állapot az annyi törvény ál­tal biztositott, de ugyanannyiszor meg is szegett függetlenségi jogot az eddiginél határozottabban körvonalozott alapra fekteti, s ekképen annak meg­támadását fölülről képtelenségnek, megzavarását alulról lehetlenségnek tünteti föl, mondom, innét azon következtetést vonni, hogy e javaslatot a ház utasitsa el : se megengedni, se érteni nem lehet. Nem engedhető meg, mert a közös viszonyok kezelésének azon módja, melyet az indítvány — hivatkozva a törvényre — emlit, már egyszer na­gyon elégtelennek bizonyult; az pedig korunkban nem lehet szándéka semmi komoly gondolkozás­nak, hogy oly rázkódás esélyeinek tétessék ki is­mét az ország, minőt egyszer kiálltunk, de nem tudni, hogy •— másodszor is belé sodortatva —rom­bolásának düledékeibö'l számunkra a sors majd pa­lotát fog-e épiteni, vagy síremléket ? Valószínű, hogy ezen határozattal a 48-diki tér sorompói előttünk elzáratnának. Maradna tehát számunkra az ezeken kivüli nagy ür; de ebben én csak egy sötét utat látok, mely bennünket ismét a már elmúltnak hitt erőszakos kísérletek sivatagába vezetne. Akadna-e aztán itt számunkra is egy Mó­zes, ki, vagy negyven évi kinos bolygás után, majd megmutatná — nem tudom hányadik uno­káinknak — az ígéret földét? a csodák kora lejár­ván, e csekélységgel sem biztathatom magam. De mégis lehetnek, kik kedvezőbb szemüve­gen át nézve a jövő eshetőségeit, a képet ily ko­mornak nem, sőt szinre, alakra tán hízelgőbbnek fogják találni; megengedem ; s viszont engedtes­sék meg nekem is, hogy gyanítani merjem, misze­rint ama bűvös látcsőn át láthat a képzelet szép, eddig nem ismert vidékeket, életvidor fiatal nép­csoportokat, láthat uj államszerkezeteket is hatal­mas szövetségekkel; de egyet, ama nyugpontot, melyet a szem sóvárogva keres, a miért a lélek égve eped, hova a vágyak vonzanak: ez ős Magyar­országot alkalmasint híjába keresnék. (Úgy van!) Mivel tehát én azon aggodalmakat, melyeket az indítvány bennem támasztott, épen a többségi javaslat által látom eloszlathatóknak: szavazatom­mal ezen többségi véleményt pártolom. (Helyeslés i -a középen.) Elnök: Holnapután folytatjuk a tanácsko- ' zásokat. Ma még Stratimiro vícs képviselő úr akar interpellatiót intézni a minisztériumhoz. Sztratimirovics György: Ismételt demen­tík daczára a hírlapok oly híreket terjesztenek és tartalmaznak, melyeknek hordereje hazánk politi­káját illetőleg nagy jelentőségű. Hirlik, miszerint a szerb-bosniai határokra egy osztrák figyelő és védő hadtest indíttatik. Azon kapocs tekintetéből, melylyel a hadtest ilyetén mozgósítása a keleti kérdéshez állana; a parancsoló fontosságnál fogva, melylyel e kérdés megfelelő és czélszerü tárgyalása Magyarország jövőjére bir; a körülménynél fogva, miszerint al­kotmányos országban szokás nagyobb hadtest moz­gósításának alkalmával ennek czélja és irányzata felől biztos tudomást szerezni: kérdem a minisz­terelnök urat: 1. vajon a hirek a hadtestnek a szerb és bosniai határokra való megindítását érdeklőleg valók és alaposak-e? s ha alaposak: 2. mi czélra pontosittatnak ezek össze, vajon a keleti keresz­tyén és nemzetiségi mozgalomnak barátságos avagy ellenséges czéljából-e? Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: \ t. képviselő úr a kormányhoz az iránt intéz kér­dést, vajon igaz-e, hogy Bosnia és Szerbország ha­tárain nagyobb sereg-összevonások történtek vol­na? és ha igen, mi czélból? Miután privát tudomásom volt arról, hogy a t. képviselő úr ezen kérdést akarja a kormányhoz intézni: magamnak ez iránt hivatalos tudomást szerezvén, azt válaszolhatom, hogy a hir egyátalá­ban alaptalan, és hogy semmi öszpontositáa sem történt. így tehát maga a tény nem lévén alapos, a | másik kérdés magától elesik. Azonban, megvallom, nem tartom fölöslegesnek ez alkalommal nyilvání­tani azon meggyőződésemet, hogy ő felségének se mint ausztriai császárnak, se mint Magyar­ország királyának nem állhat érdekében a keleti népek békés kifejlődését bármi utón akadályozni. {Helyeslés.) Hogy ő felségének külügyminisztériu­ma igy fogta föl a kérdést, annak világos bizony­ságát látom azon állásban, melyet a szerb várak kiürítésében elfoglalt, a midőn ugyanis erkölcsi támogatása és közbenjárása által egy oly kérdés békés megoldását sikerült eszközölnie, mely előbb­utóbb okvetetlenül a keresztyén népek békés ki­fejlődését akadályoztathatta volna meg és összeüt­közésekre adhatott volna alkalmat. Ez az, mit e kér­désre válaszolhatok. (Elénk helyeslés.) Sztratimirovics György: A miniszterelnök úr felelete megnyugtat. Az ülés végződik d. u. 1 ~'/ t órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents