Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-109
CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Mavez. 23. 1867 ) 49 lesz elégtelen: ennélfogva továbbra is ennek föntartását kívánom. Tóth Vilmos jegyző: Lator Gábor! Lator Gábor: Az előttem szóló érdemes képviselő fölfogása szerint, tisztelt ház , a február 17-ikei királyi leirat, ez országgyűlés történetében csak egy epizódot képezne, mely köz-viszonyainknak 18 év ótai állásán igen keveset változtatott. S e szempont az ő merev negatiójának indoka. Szerintem azon leirat határozott szakítás a múlttal, s megnyugtató zálog a jövőre nézve. Azt mondtuk eddig fölirataink mindenikében, és pedig egyhangúlag mondtuk, hogy mig a jogfolytonosság tettleges elismertetése által , a jelen iránt megnyugtatva nem leszünk: nem foglalkozhatunk nyugodtan a jövővel. E megnyugtatást adta a febr. 17-dikei leirat, s midőn ennek folytán úgy föliratainkban adott szavunkhoz képest, mint életérdekeink tanácsára, a közös érdekű viszonyok iránti tartaléktalan nyilatkozással , a kérdések kérdésére felelni akarunk: csak bonyodalmaink fő csomóját akarjuk megoldani. E megoldás szükségét a túlsó oldal többsége is elismeri. Ehhez tehát tovább nem szólva, szólok a „miként" iránt a túlsó oldal többségének némely szónoka által fölhozott néhány észrevételre. (Halljuk!) „Egy sülyedő hajó megmentésére vállalkozunk.'*' ezt mondta tegnap t. képviselőtársam, gr. Károlyi Ede. Igenis, emelt fővel ismerjük el, hogy mi elég- önzők vagyunk e hajó megmentésének munkájában részt venni, nem csak kötelességképen, hanem jogunk szerint is, mert a munka sikerében saját létezésünk föltételét is látjuk. Meg lesz-e közremunkálásunkkal menthető a megrongált hajó ? a megmentési munkában egyesül-e a hajó minden népe , melynek értelmét, mint a siklósi kerület érdemes képviselője oly elevenen rajzolá, az előbbi kormányosok jóformán megzavarták ? nem támadnak-e , mint Kállay Ödön t. társunk kérdi, a munka befejezte előtt ujabb és nagyobb viharok? — mindezt nem tudhatjuk ; azt azonban tudjuk , s a nemzedékeket, mint egyeseket terhelő felelősségnél fogva mélyen érezzük, hogy miután a hajó rohanva tér el az eddigi vészes irányoktól és más tájak felé tör, a közremunkálás ránk nézve minden esetre helyesebb, mint akár — mikép Böszörményi barátom javasolja — nem tenni semmit, s ekként összedugott kézzel várni, hogy csap össze fejünk fölött a hab, akár — mint a mire Madarász képviselőtársunk lelkesít — menekülést a hajóból kiugrásban keresni. Azt hiszi továbbá a nemes gróf, mintha e ház többsége föladta volna a várat. Mi ezt nyilt homlokkal tagadjuk. Mig alkotmányunk vára ostrom alatt tartatott, az őrség minden tagja a hűség egyenlő erélyével védte azt, s az ostromlók részéről az KÉPV. H. NAPLÓ. 186 6 / 7 . IV. ostrom alatt tett minden föltételt a mély kötelességérzet nemes daezával utasított vissza. I)e az ostrom — hála fejedelmünk igazságosságának — megszüntetett az ostromlók által. Nem mi capituláltunk e szerint. Mi csak félretéve a most már szükségtelenné vált fegyvert, a romok eltakarításához, a sokafr szenvedett falak kijavításához, uj bástyák emeléséhez, szóval azon munkához fogunk , melynek czélja: az ostrom megújulását, a kölcsönös pusztulás és romlás ismétlődését lehetetlenné tenni. A mint nem voltunk az ostrom folyama alatt se gyávák. se czéltalan kirohanásokkal mindent koczkára tenni kész tulmerészek : úgy nem akarhatjuk meglevő erőnket egy tárgytalanná vált küzdelemre tékozolni el. (Helyeslés a középen.) A bizottsági többség javaslata által gr. Ráday László t. társunk föladva látja az ország függetlenségét ; Kállay Ödön t. képviselő úr e javaslatban ézsaui vásárt lát: s más vádak szerint e javaslat által, alkotmányunk kincsei, mint fölösleges terhek, hányatnának ki a hajóból. Követni akarom gróf Károlyi Ede tanácsát, s a czélszerüségi kérdést nem fogom a jog terére átjátszani akarni. Nem akarom ennélfogva állítani, hogy a javaslat, minden részletében, eddigi törvényeinkből foly, hisz ez j esetben „nem lett volna e bizottsági munkálatra í szükség; azt sem akarom tagadni, hogy a többségi javaslat, ha életbe lép , alkotmányunk eddigi formáit nem csak, hanem annak némi elveit és lényegét is módosítja ; azt azonban nem ismerhetem el, hogy ezen javaslat folytán Magyarország megszűnnék „regnum sui juris" lenni, s mint valaki monda, „alteri obnoxium" lenne: s el nem ismerhetem, hogy e javaslat által föladatnának a 48diki nagy eszmék. Erős és biztos alkotmánynak csak azt tarthatjuk, melyet a nemzet folytonosan életben tartani, s azon ejtett sérelmeket orvosolni is képes. Elismeri pedig Ráday gróf, de elismerte maga Madarász József t. képviselőtársunk is, hogy a magyar alkotmány a mohácsi veszedelem óta csak névben, csak följajdulásainkban. csak sérelmeink hosszú sötét sorában élt. Nem volt tehát alkotmányunk se erős, se biztos. S bizonyosan erősebb és biztosabb lesz az ^ a többségi javaslat folytán, nem csak azért, mert biztositékát nem egyénekben , nem az eddigi kényszerű elzárkózásban, hanem a velünk egy sorsú , egyhivatásu népek alkotmányosságában s az ez által föltételezett érdekközösségben találandja; s nem is csak azért, mert a sérelmek ellen már a 48-ki törvényekben egy archimedesi pontot, parlamentalis kormányformát bírunk; hanem erősebb és biztosabb lesz az azért, mert életét nem fogja a közös ügyek határozatlanságának lappangó láza emészteni. (Helyeslés a középen.) Az alkotmányos Ausztriával való érintkezés pedig függetlenségünkre veszélyes nem lehet, mert
