Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-109

50 OIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 23. 1867.) ha Magyarország függetlenségét az absolut Ausztria azon időben sem bírta megsemmisíteni, midőn hatalma fél Európára szólt: magunk iránti bizalomhiány nélkül nem lehet okunk félni, hogy az ezentuli Ausztria a 48 utáni Magyarország függetlenségére nézve aggressiv, és aggressiója veszélyes lehessen. {Helyeslés a középen.) Madarász József képviselőtársunk azt állította, hogy áll amj ogi viszony ainknak oly módosítása, minő a bizottsági többség javaslatában czéloztatik, történetünkben példátlan. En ezt el nem ismerhetem. Mert, hogy egyebet ne említsek, az 1687. II., III. és IV. t. czikkek bizonyára mélyebbre ható és oly változásokat idéztek közjogunkban elő, hogy ezek folytán, ha gróf Ráday László azon állítása állana, hogy a rész föladásával föladatik az egész: akkor ama törvények hozatala , tehát szintén két század óta, a magyar alkotmány még névben is megszűnt volna létezni. (Helyeslés.) Valamint pedig közjogi viszonyunknak 1687-ki módosítása nem forgatta föl az alkotmányt, s valamint az ország érdekei által igazolt cselekményként ítéljük mi ma azt meg , és őseink emlékére a miatt előttünk semmi homály nem tapad: úgy mi is nyílt homlokkal nézünk bíráink, az utókor ítélete elé, mert meg vagyunk győződve , hogy nem kevésbbé súlyos viszonyok közt, hogy kötelességünk szerint a haza javára , őseink nyomán és intentióik szerint cselekszünk. (Helyeslés a középen.) S ha csak fegyvernyugvás és nem békekötés lenne, melylyel most kináltatunk; ha mostani szent reményeink . a napok fordultával. csak egy fájó emlékezetté válnának; ha ismét eljőne a nehéz idő, melyben Magyarországnak ismét jutalmul kínálnák azt, mit ő büntetésül sem fogadhat el: mi történik ez esetben? kérdé Ivánka Imre t. barátom. Én nem hiszem, hogy visszakanyarodás történhessék valaha az elhagyott irányokhoz; nem hisaem, még ha erre nézve fejedelmünk adott szavát nem birnók is, hogy föladott vagy elvesztett positiók ellenünkben , a reactió által újra elfoglaltathassanak; ha azonban, mint szomorú tapasztalások tanítványainak, ily eshetőségre is gondolnunk kell: ezen esetben nem az történnék, mitől t. képviselőtársunk tartani látszik, hogy t. i. föláldoztuk és híjába áldoztuk föl jogaink egy részét; hanem az történnék, hogy miután a bizottsági többség által ajánlott compromissum sarka és feltétele az, hogy a valódi alkotmányosság úgy nálunk, mint ő felsége többi országaiban fenálljon, e föltétel mellőztével mi is visszafoglalnók elhagyott állásainkat, s folytatnék az alkotmányvédésnek szomorú, de nemes munkáját. (Helyeslés a középen.) Ivánkát, barátom attól is tart, hogy ha ezen javaslat ő felsége többi országainak föltehető ellenzése miatt meg talál hiúsulni, jogaink azon része, melyet szerinte föladtunk, Jókaiként sequestrálva maradna. Én ez aggodalomra okot nem látok. E javaslat, mert javaslat , csak a jövőre szól; míg az e javaslatban szabályozott jövő állapot be nem áll, addig biztosítva vagyunk a febr. 17-kei leirat által, mely alkotmányunkat föltétlenül és egész összegében állította vissza. (Helyes !) Ha tehát e javaslathoz az örökös tartományok nem fognának járulni, vagy az, kívülünk fekvő más akadályok miatt, életbe nem lépne: csak az történnék, mit baloldali t. képviselőtársaink óhajtanak, t. i. alkotmányunk, államjogi viszonyaink érintetlen in statu quo maradnának, (ügy van!) Gróf Ráday László azt hiszi, hogy ha a bizottságtöbbségi javaslat elfogadtatik: az urszág öröme búra fordul. Én ezt nem hihetem. Az ország tudni fogja, hogy alkotmányában, e javaslat folytán, a szabadság érdekei jobban biztosítva lesznek, mint az európai contineus bármelyik nagy államában; s habár, míg az alkotmányosság áldásai minden irányban és viszonyokban érezhetők lesznek, a nemzetnek sok türelemre és sok önmegtagadásra lesz is szüksége: gyászt e miatt nem ölt, hanem le fogja vetni 18 év óta viselt gyászát. (Helyeslés a középen.) Eleget vérzett, elégett zaklattatott az ország, hogy megérdemelje a békét, a pihenést, (ügy van!) Lehetetlen mindnyájunknak nem éreznünk, hogy a nemzetnek, hogy mély sebeiből kiépüljön, békére van szüksége, békére ide ben magunk közt, békére Ausztriával szemben, békére, melyben ne érezze magát senki se győzőnek, se legyőzőttnek, békére, mely visszaszerezze Magyarország politikai súlyát, visszaadjaSz. István koronájának hajdani fényét, s megszüntesse az eddigi antagonismust Magyarország királyikoronája és Ausztria császári koronája közt. (Atalános helyeslés a középen.) Élénk színekkel rajzolta ő és rajzolták többen a túlsó oldali szónokok közt az európai háttért , melylyel a magyar-osztrák kérdés bír. Nyomosán emelték ki, hogy annak nagy volta, mi az utóbbi időben Európában történt, alig engedi sejtenünk, mi megtörténhetik. De épen a világhánykódás, az európai uj eszmék teremtő és bomlasztó hatása , s ezen hatás sikerének európai cultusa, az uj alakitások és alakítási nisusok s az európai areopag uj tömbjei, mindezek komolyan intenek, hogy vegyük hasznát a levegőnek, mely többé nincs elzárva tőlünk. (Helyeslés.) A haza életéért remegő aggodalom gondjai minket is ébren tartanak. A mi keblünk is dagad, mint Madarász József t.társunké, ha aNagyLajosés Mátj^ás-kori magyar államra gondolunk; mi is lelkesülünk az emléknél, hogy hazánk nevét egykor a betöltött világ-missio dicsőségének sugarai ragyogták körül; e fölemelő visszaemlékezések mellett is azonban nem ignorálhatjuk azon rideg tényt, hogy midőn őseink 1723-ban egy föloszt-