Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-109
48 CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 23.4867.) ken tagadom. A jogtudósok megkülönböztetik a határozott teljes jogot (jus perfectum), ennek megfelelő szoros jogi kötelezettséggel, és az úgy nevezett jus imperfectum vagyis határozatlan jogot, melynek jogi kötelezettség nem felel meg. Apragmatica sanctió csak határozatlan jogot adott a dynastiának, mi körülbelül igy formulázható : Segítünk viszonyosán a hogy tudunk és jónak látjuk. Mert ámbár a belbéke és külbátorság, mint czélja a pragmatica sanctiónak, megemlittetett; de hogy ez által a nemzet akart volna határozati jogot érteni, megczáfolja azt a nemzet e részben folytonos gyakorlata, miszerint a nemzet az e czélra rendelt királyi jövedelmeken kívül megkívántató minden rendes és rendkívüli adóról és segélyekről mind béke, mind háború idején önállólag rendelkezett a védelem módjáról,mértékéről és eszközeiről, megczáfolják már az 1741 és más alkalommal hozzá tett óvások: absque ulla hinc nectenda consequentia. A magyar nemzet mind amellett hiven megfelelt kötelezettségének minden körülmények közt a dynastia szükségeiben, midőn fölhivatott; áldozott híven vérével és vagyonával. Az unióból származott viszonyos, bár nem jogilag köteles védelmi kötelezettség csak is a dynastiának javára gyümölcsözött. Mi ezen közel 150 év óta nem voltunk azon helyzetben, hogy viszont védelmét igénybe kellett volna vennünk. Igaz ,T-ső Ferencz ellen a franczia köztársaságtól a háború épen mint Magyar- és Csehországok királya ellen indíttatott; de nem Magyarország érdekében. Igaz, hogy birodalmi segélylyel vettetett ki Budáról és az országból a török ; de az is igaz, hogy csak akkor tudott befészkelni a török Magyarországba erős lábon, midőn Ferdinánddal az osztrák dy- j nastia ült a magyar trónra. Ezen segélyt méltán I úgy tekinthetjük, mint tartozás fejében viszonzot- j tat azon áldozatokért, melyekkel a magyar meg- j védette több mint egy századon át Németországot és j Közép-Európát az előtörő ozmán hatalom ellen. Gyakran sokszor nem is sok köszönet volt a segélyre a török ellen küldött katonaságban: mert tudjuk, hogy épen német, spanyol, olasz katona- ' ság volt, mely több várakat föladott a töröknek i árulással a bennök kisebbségben volt magyar ha- I dak ellen. I A pragmatica sanctió által szerzett unió czélja a belbéke és külbátorság. Már mily előnyöket szerzett nekünk ezen unió, ezen tekintetekből nem akarom föltárni bővebben a történelmet, elég lesz megemlíteni az annyiszor épen az unió érdekében fölbujtogatott népfajokat és nem rég ránk behozott muszka hadat. Nem abban volt és van a baj, hogy kevés és laza volt az unió, hanem abban, hogy nagyon is [ sok volt az unió. Katonaságunk annyiszor fölhasználtatott egészen idegen érdekekre és czélokra. Átalában nem igen találjuk nyomát törvényhozásunkban a pragmatica sanctió óta, hogy a nemzet által az osztrák katonaság behozatala kéretett volna, de igen eleget arra, hogy kivitessék az országból, mint a mely gyakran töröknél tatárnál több sérelmeket okozott. Ki nem tudja továbbá, miként szerették közösnek tekinteni pénzünket, mily unió gyakoroltatott a magyar kir. jövedelmekkel, holott az ország által a magyar kamarának a birodalmi kamarától elkülönítése követeltetett. Ellenben a hol nekünk használt volna egy kis unió, ott nagyon is- megéreztették velünk, hogy külön állam vagyunk: értem a vámokat a magyar ipar és kereskedelem megrontására. Mondottam egykor e teremben: közös hadügy közös elnyomás, közös pénzügy közös nyomorúság. Igen, Magyarország I külön államnak egyedül való biztosítékai a hadügy és pénzügy. Nem ok nélkül. Ellenben mily buzdító erő van egy elkülönzött önálló nemzeti seregben, megmutatták az 1848 és 1849. évek, midőn a nemzet virága sietett a honvédseregbe, és csaták vívattak, melyek nem csak Európában, hanem világszerte dicsővé tették a honvéd nevet, és képes volt a nemzet nem csak az osztrák nagyhatalmat leküzdeni, hanem ha áralás közbe nem jő, a muszka sereget is. Mielőtt az osztrák dynastia a magyar trónra lépett, volt eset, hogy majd Lengyel-, majd Csehországgal personal unióban éltünk; de soha se egyik, se másik részről a seregek öszveolvasztása nem követeltetett. Külön had- és pénzügy az 1848-dik törvényeknek vívmánya. Nem azért voltak az 1848 törvények elégtelenek, hogy nem csináltak elég uniót, hanem azért, hogy meg nem tartattak a trónt körül lebegő fekete szellemek ármánya miatt, és hogy magunk közül, midőn a nemzet az élet-halál harczát vivta, voltak sokan, kik nem csináltak közös ügyet a nemzet közügyével. Megvallom, midőn a többség föladja a nemzet külön had- és pénzügyét elfogadása által a 67-es bizottsági munkálatnak, úgy tűnik föl előttem, mint föladni azon ügyet, melyért sokaknak azok közül, kik itt ülnek, folyt vére ereiből és melyért annyi élet kiontatott a harcztéren és a bitón. Legyen igaz szabadság és alkotmányosság itt és túl a Lajtán — nem oly alkotmányosság, mint midőn a reichsrath megtagadván a 20 milliót a schleswig-holsteini háborúra, a helyett 60 milliót vett föl kölcsön az absolutismus, hanem valódi alj kotmányosság—: és tapasztalni fogjuk, hogy szabad I népnek szabad népekkel közös viszonyaira nézve '< az 1848 törvény 3-dik ez. 13. § rendelkezése nem
