Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-109

CIX.-OKSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 23. 1867.) 47 azon attribútummal, mely tulajdonkép szükséges kelléke annak, hogy parlament legyen, azzal t. i., hogy a kormány nem is a maga nevében, hanem az ország, a nemzet többsége által kormányoz, mert mihelyt politikájával ő a többség akaratával ellenkezik, természetes következés az, hogy magát lehetetlenné tette — igy tehát megszűnt aggodalmam az iránt, hogy a kormány nem parlamentáris , és hogy ezen országgyűlés nem parlament. (Helyeslés a jobb oldalon.) Miután tehát én a többség javaslatából azon meggyőződésre jutottam, hogy ama viszonyt és szövetséget, melyet a sanctió pragmatica szerint fölbontani se nem lehet, se ránk, Magyarországra nézve, czélszerü nem is volna; ezen viszonyt pedig, az alkotmány sértetlen megtartása mellett, másként fentartani nem lehet, mint a hogy a többség munkálatajavalja; és miután azon meggyőződésre jutottam, hogy ezen munkálat az ország függetlenségéből és jogaiból semmit föl nem ad, sőt inkább némely jogokat biztosit, mint p. o. a kül- és kereskedelmi ügyben befolyását : én a 67-es munkálatot pártolom és a részletes tárgyalás alapjául el is fogadom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Dimitrievics Milos jegyző: Bobory Károly t Bobory Károly: T. ház! A történet tanúsítja, hogy valamely alkotmánynak átalakítása^ alaptörvények módosítása a legjobb körülmények között is csak ritkán történik kisebb-nagyobb rázkódtatás nélkül. Ily rázkódtatástól kívánván megóvni a sokat szenvedett hazát azon törvényekre nézve, melyek elhatározók a nemzet egész jövőjére, szükségesnek tartom nem csak, hogy itt a t. ház többségét megnyerjék, hanem hogy valóban megnyugtassák az ország népeit és a nemzet millióit. Azért óhajtottam volna, mielőtt a bizottság munkálata a ház elé terjesztetik, tért nyitni a szabad sajtó és a megyei nyilvánosság által a közvéleménynek, hogy magát érvényesíthesse, hogy legyen a nemzet ura sorsának. (Abal oldalon helyeslés.) Óhajtottam volna azt a nemzet, parlamenti kormány és a fejedelem érdekében. A parlamentnek, a parlamenti kormánynak, mi sincs inkább érdekében, mint hogy a közvéleményt tisztán, őszintén megismerje. Óhajtottam volna, hogy ezen közösügyi munkálat elhalasztassék mindaddig, mig valamely szine fenáll a törvénytelen eljárásnak és a törvényhozásban gyakorolt bármely presssiónak. Ámde maga a ház asztalán fekvó' három rendbeli javaslat, mely annyira eltér egymástól, továbbá a már negyednapra térj idő és a meggyőződés egész erejével folytatott vita mutatja azt, hogy maga e há,znak tagjai között is a vélemények nem csak különböznek, hanem homlokegyenest eltérnek egymástól. Mutatja ezen vitatkozás maga azon mély aggodalmat, mely e ház sok tagjai között van. És, t. ház, ezen aggodalom nem csak itt ben e ház falai között van, hanem hangzik ezen aggodalom az ország minden téréin, az ország lakosai közt. A törvényhozás tényezői mindeddig nincsenek kiegészítve ; nem csak ezen tényezők, hanem a megyék, azon megyék, melyeket a 48-dik törvények a magyar alkotmány védbástyáinak neveznek, mindeddig gátolva vannak alakulásukban; és nem kell felejtenünk, hogy a közvélemény ezt maga a törvényhozásra gyakorlott pressiónak tekinti és a történelem is ilyennek fogja tekinteni. Magyarországban törvényeket csak a koronás király az országgyűléssel együtt hozhat, módosíthat és törülhet el; sőt az ország alaptörvényeire nézve az 1741. VIII. t. ez. azt mondja, hogy azok a dietalis tractatusoknak, a fejedelem és rendek közötti értekezleteknek még csak tárgyai sem lehetnek: ezért midőn annak ellenében, a mit anyuyiszor kimondottunk, hogy mindaddig, mig alkotmányunk egészen, tettleg és teljesen helyreállítva nincsen, törvényhozásba nem bocsátkozunk, különösen nem bocsátkozunk a fejedelem által követelt revisiójába a 48-diki törvényeknek, látom a 67-es bizottság munkálatának behozatalát, ez nem tűnik föl egyébként előttem, mint megtagadása azon jogfolytonosságnak, mely alapja minden alkotmányosságnak; úgy tűnik föl előttem, mint letérni a jog teréről, azon egyedüli erkölcsi térről, mely egyedüli erőnk mindeddig, és melyről ha letérünk, mintegy alap nélkül lebegünk, és ezen gyülekezetet constituant-tá tettük, vagyis, hogy más szóval fejezzem ki magamat, forradalmi térre léptünk. Ezen okokból ohaj'tottam én és elvtársaim a közösügyi bizottság javaslatát egészen elvettetni, és óhajtom ezt jelenleg is. Szükségesnek tartottam ezt fölemlíteni azon vádak ellenében, nevezetesen az akadékoskodás! és még súlyosabb vádak ellenében, melyek itt e házban némely szónokok által ejtettek. Tárgyilag kimutatni a bizottság munkálatának alkotmányellenes jellegét, bővebb alkalom a részletes tárgyalásnál fog nyílni: most csak néhány szóval fogom megtenni az egészre nézve észrevételeimet. (Halljuk!) A bizottság- munkálata a pragmatica sanctióból származtatja a közös, együttes erőveli védelmi kötelezettséget. Én, minthogy bevezetése a pragmatica sánctiónak csakugyan czélul tűzi ki a beibékét és külbátorságot, látom azt, hogy abban ki van fejezve a kötelezettség a kölcsönös védelemre ; de az innen következtetett együttes erővel köteleztetést, tehát szükségkép közös hadügyet, és ennek íentartására szükséges költségeket is, mint szükségkép közös ügyet, kére-