Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-108
CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) 25 elfogadásával mindössze csakis a kezdetnek legelején állandunk, csakis önnön álláspontunkat fogtuk meghatározni saját méltó aggályaink ellenében. A ki e munkálat felett nem épen magyar, hanem tisztán objectiv szempontból itélend — pedig erre kell, uraim! hogy el legyünk készülve — ki abban a birodalmi zilált állapotok consolidatiojának, de még csak saját anyagi sérveink orvoslásának is positív alapjait kisérendi, s az idevágó legfontosabb kérdéseknek jövendő megoldását két független parlamenti kormány, két önálló törvényhozó testületnek, a melyek közül az egyiknek még nem is önkénytes megegyezésére utalva találandja: annak ítélete kell, hogy legalább is tartózkodó legyen, hacsak szivét az alkotmányos szabadság, I a politikai érettség, s ennek legszebb kifolyása: a kölcsönös érdekek folytonos méltánylása iránti feltétlen bizalom nem lelkesíti. Mint e képviselőháznak egyik igénytelen tagja, osztozom azon önérzetben, hogy mi e bizalmat ön-* magunk kiindulására nézve már is méltán igénybe vehetjük; de osztom a hitet is, hogy az osztrák tartományok testvérnépei — bármily ajkúak legyenek j azok — bennünket szavaink és tetteink után megítélve, nem fogják a timeo Danaos et dona ferentes-t a közösügyi javaslat tárgyában alkalmazhatni miránk, kik saját önállásunk féltéséből a szorosabb, az egyesítő szövetség kapcsától, az állami gépezet tökélyétől, automátforgásától csakis azért óvakodunk, mert a a mint nemzeti szellemünkhöz nem fért, hogy másokat uraljunk, színtoly kevéssé vágyunk általok uraltatni. A szabad elhatározás, az önkéntes közreműködés egy nagy czél: az alkotmányos szabadságnak tartós megszilárdítása felé Lajtán innen, Lajtán tul: ez, uraim! azon eszme, mely szerintünk életet, gyorsaságot és teremtő erőt kölcsönözend a látszólagos nehézkes kerekek mozgásának; azon eszme, melynek valósítására nyújtjuk mi a [szabadság harczában megedzett hű jobbunkat Ausztria népeinek, bizton hive, hogy kiket századok közös története, fénye és nyomora velünk egyiránt emelt és sújtva tanított, és kiket a dynasticus hűség, politikai érettség a fajuralom, nemzetiségi tömörülés csábeszméjétől elvonni, s az alkotmányos szabadság biztos zászlója alatt egyesítve tartani képes is leend, azok a kezet, mely nekik ily szövetséget nyújt, saját józanul felfogott érdekükben vissza nem utasitandják. Ezek, uraim! azon egyszerű nézpontok, a melyekből kiindulva, és nem csupán önnön magunk féltett érdekeire tekintve, én a bizottsági javaslat elfogadását pártolom. (Helyeslés jobbról.) DimitrieviCS MílOS jegyZő r : Ivánka Imre ! Ivánka Imre: Tisztelt ház ! Én mind a 67-es bizottságban, mind a 15-ös albizottság tárgyalása alkalmával határozottan jeleztem azon álláspontot, KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. IV. melyet a Magyarország és ő fölségének osztrák tartományai közti közjog és közös viszonyok megoldása iránt elfoglalni kívánok: ezen álláspont, tisztán és egyszerűen, a personál unió. Miután én ezen szempontból indulok ki, kétségtelen, hogy az előttünk levő többség véleményét nem oszthatom, hanem minden tekintetben a kisebbség véleményét, melyet alá is irtain, vallom magaménak. Nem szándékom, t. ház! és valóban nem is gondoltam azt soha, hogy bárki, a ki a 67-es bizottság munkálatát magáénak vallja, ezt nem azon győződésből tenné, hogy az által a hazának felvirágoztatását kívánja előmozdítani. Én nem kétkedem senki tiszta szándékában; hasonlóképen hiszem azt is, hogy a felséges trón örököse, ki most, midőn leroskadt a válaszfal, melyet roszakarat közte és a nemzet közé emelt, a legtisztább szándokkal tért az alkotmányos útra, saját szándokából, s nem fogja elhagyni azon tért, a melyre lépett; de én hozzá szoktam a múltból következtetni a jövőre, és nem vagyok az iránt oly fényes bizalommal, mint a jobb oldal egynémely tagjai, kik már azt hiszik: elérünk mindent! el vannak egyenlítve a pályán a rögök, és hogy a nyert engedmények rögtön be fogják vezetni Magyarszág hajóját azon biztos révbe, hol önállóságunk és függetlenségünk többé veszélyeztetni nem fog. Én ily szerencsés nem vagyok! A bekövetkezett jobb fordulatot nem tekintem másnak, mint a vihar után bekövetkezett szélcsendnek, s az előttünk fekvő sik tér alatt ott vannak a régi sziklák és örvények, melyek veszélylyel fenyegetnek. Az 1848-diki események, és egyátaláu hazánk története azóta, hogy a Habsburgház uralma alatt állunk, elég tanúbizonyságot szolgáltat arra, hogy hasonló kiegyezkedési kísérletek már sokszor történtek, a melyeknek vége utóbb mindig más lett, mint várta volna a nemzet, inert a fejedelmek jó szándokát meg tudta hiúsítani az ármány. Én a múltból szoktam következtetéseket vonni a jövőre, és ha figyelembe veszem azt, hogy most is mutatkoznak már jelei azon párt működésének, mely 1848-ban is megakasztotta a nemzef fejlődésének keresztülvitelét; ha visszaemlékszem például azon bizonyos hadparancsnoksági rendeletekre, a melyek itt e házban is érintve valának: akkor kétségtelen előttem, hogy ugyanazon párt jelenleg is, habár csak titokban, folytatja működését, ós épen ugy fogja megkísérteni minden erejét, hogy azon rendszer, melyet az ország a belviszonyok fejlődésére, legczélszerübbnek tart, meg ne honosuljon e hazában. T. ház! Én első kelléknek a kormányban azt tekintem, hogy annak végrehajtó hatalma legyen. És mivel a többség véleményében épen a végrehajtó hatalomra, azaz a hadseregre nézve. azt 4
