Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

26 CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) látom kimondva, hogy a magyar hadsereg ő felsége többi hadseregének kiegészítő része, s e felett közös, a delegatióknak felelős birodalmi hadügyminiszter rendelkezik ; a delegatiók intézményében pedig azt látom, hogy a hadseregre szükségelt költségek ott fognak megszavaztatni; a bizottság többségének munkálatában végre azt tapasztalom, hogy ott még egy közös külügyminiszter is fölállittatik : mindebből azt kell következtetnem, hogy a hadsereg feletti rendelkezés legfőbb lényegében a magyar felelős kormány hatáskörének mellőzésével fog történni. Én nem először mondom ki azt, hogy a kormány, mely hadsereggel nem rendelkezik, nem független, hanem csak végrehajtó eszköze annak, a ki a hatalommal rendelkezik. Már most : a ki függetlenül nem is intézkedhetik : mi felelősségre lehet azt vonni? Kimondottam ezt 1848-ban Pozsonyban az országgyűlés alatt az akkori miniszterelnöknek; később Pesten ugyanannak, midőn a nemzetőri és honvédelmi ügyekben titoknoka voltam; kimondottam azon nézetemet, hogy a nemzetőri institutio nem felel meg Magyarország viszonyainak, hanem hogy mindaddig, mig Magyarország egy kiegészitett és minden szükséges testületekkel ellátott hadsereggel nem bír, mely parancsait kizárólag a magyar felelős minisztériumtól veszi, addig az alkotmány biztosítását, bármi írott törvényekkel, megerősítve nem látom. (A hol oldalon: ügy van! Igaz!) Tisztelt ház! A legkevesebb, a mit e tekintetben a nemzetnek követelnie lehet, az., hogy Magyarország területén oly parancsok ne adathassanak ki a hadseregnek, melyek a felelős kormány tudta nélkül keletkeztek. E tekintetben engem azon dementi, mely a „Wiener Abendposf'-ban olvasható volt, ki nem elégít és épen nem nyugtat meg. Ez talán megnyugtathatja az illető magyar honvédelmi miniszter úrnak azon érzékenységét, mely abból méltán keletkezett, hogy az ő mellőzésével és tudta nélkül adták ki e parancsokat; % nem nyugtathatja meg hazafiúi kebelének aggodalmait. Ezen eljárásból annak jelét látom, hogy, az előttünk testi szemeinkkel látott, nyilvános kormány mellett, még más erők is működnek. Tisztelt ház! Megvallom, hogy akkor, midőn a t. kormányférfiak a ház elé azon inditványnyal járultak, hogy a hadsereg kiegészítésére 48 ezer ujoncz kiállítására hatalmaztassanak föl, én se a többség, se a kisebbség, vagyis elvbarátaim nézetét ne osztottam. Én azt vártam volna, hogy a kormány sokkal nagyobb számú ujonczot fog kívánni az országtól, s hogy ezen nagyobb számot arra fogja fordítani, hogy mindenekelőtt a magyar sorezredeket kiegészítse, hogy a fölöslegből oly hadosztályokat állítson, melyek a hadsereg kiegészítésére mulhatlanulszükségesek, s hogy a még ezek fölötti fölöslegből átmenetet képezzen az átalános védrendszerre, melynek tökéletes voltát az ujabb események fényesen bebizonyították, melyet életbe léptetni nálunk is mulhatlanul kell, sőt alkalmaztatni is fog. Ha a kormány igy járt volna el, ha ez történt volna, a mostani ujonczozásból mindjárt a honvédrendszer nőhette volna ki magát; ebben a nemzet bizonyítékát látta volna annak, hogy mindaz, a mi történik, a nemzet valódi megnyugtatására és az ország megerősítésére van szánva. Tisztelt ház ! Azt, hogy az átalános védrendszer az egyedüli rendszer, mely a mai politikai viszonyok közt egy államnak elegendő erőt kölcsönöz arra, hogy kültámadások ellen sükeresen megvédhesse magát: ezt vitatni ma már nem szükséges. Hazánkra alkalmazva kiemeltem én ezt 1861-ben. De az átalános védrendszert életbe léptetni úgy, hogy a nemzetiségi eszme és a nemzetiségek tulajdonai és hajlamai figyelembe ne vétessenek, hogy a nemzetiségi factorok ebben átalán ne működjenek: képtelenség. Azt követelni, a mit a budai hadparancsnokság második rendelete emiitett, hogy a hadseregnek activ szolgálatban levő katonái a polgároktól mesterségesen elkülönittessenek, hogy a lakosság érzelmeivel meg ne ismerkedjenek, hogy azzal folytonos összeköttetésben ne legyenek: ezt kívánni, valóságos képtelenség : mert ha az átalános védrendszert életbe lépteti a kormány és az ország — és a melyet, mint fentebb mondám, életbe kell léptetnünk, ha csak azt nem akarjuk, hogy a hadsereg költségei alatt az ország jólléte egészen össze ne roskadjon, mig végtére a sereg tartására sem jut semmi se — azt máskép keresztülvinni nem is lehet, mint az által, hogy a hadsereg illető osztályai kiállítási kerületök és megyéjük közelében legyenek elhelyezve ; és ekkor azt követelni a besorozottaktól, hogy rokonaikkal, barátaikkal, ösmerőseikkel ne érintkezzenek : valódi képtelenség; s e nézet a viszonyok ferde fölfogásából eredhet csak. De visszatérve a 67-es bizottságnak munkálatára: ki kell emelnem azt, hogy azon egy jog, melyet a többség a hadsereg kiegészítésére nézve az országgyűlés részére föntartott, t. i. az ujonezmegajánlási jog, az átalános védrendszer behozatalával, kapcsolatban a delegatiókkal, illusóriussá válik. Az átalános védrendszer életbe léptetése mellett ugyanis természetes, hogy a költség megkímélése tekintetéből az activ hadsereget oly csekély számra kell alászállitani, mely elégséges arra, hogy a besorozandó ujonczok begyakoroltassanak és béta-