Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

24 CVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) gendő arra, hogy önnön érdekeinket tartósan meg- \ védhessük. j Ha valaki, ugy bizonyosan mi sajátíthatnánk el e részben egy hires mondatot, olyformán alkalmazva azt minmagunkra, hogy ha a pragmatica sanetió nem léteznék, teremtenünk kellene azt a jelen helyzet veszélyeinél fogva, teremtenünk annál inkább, minthogy az olasz tartományaitól megszabadult, a német szövetség kötelékeiből kibontakozott Ausztriának külérdekei saját hazánkéival teljesen azonosok , és minthogy a birodalom hatalmi állását épen most növelve, valóban csak is saját erőnket öregbítjük. Bármily gyanakvó szemmel kutassam immár a bizottsági javaslatban tervezett alkotmányos szövetség modalitásait, nem találhatom fel azokban, ama kifogásnak helyt álló alapját, hogy általok az önérdekünkben lévő közös és kölcsönös védelem biztositásán kivül ugyanazon pragmatica sanctióban kikötött állami önállóságunk a legkisebb csorbát szenvedne , miután az ezen javaslat nyomán, közösen elintézendő és kezelendő tárgyakat ] csak is a birodalom külbiztonságával szorosan egybefüggő és általunk eleve is külön nem kezelt külügyek, s ennek, valamint a közös védelemre szükségelt haderőnek föntartási költségei képezik, mely utóbbinak ránk esendő kiegészitése, s átalában a hadszervezet megállapítása körül gyakorlott saját országgyűléseink által alkotmányos befolyásunkat a bizottsági javaslat 12. és 13. §-ai Is világosan megóvják, minden egyéb közös érdekek^ elintézését pedig időszakonkint kötendő oly szerződésekre utalják, melyekben Magyarország az örökös tartományokkal csak is ugy, mint szabad ország szabad országgal, fog egyezkedni. Valóban nem látom át, hogy oly paritás elvén megválasztott delegatiók szorosan körülirt működése, mely a 40. t. ez. értelmében leginkább csak is az évenkinti kül- és hadügyi budgetnek megállapítására, s az általunk szabad tetszésünk szerinti mennyiségben elvállalandó vagy a jövőben együttesen kötendő államadósságok kezelése és törlesztése körüli ellenőrködésre szorítkozva, a törvényhozói hatalomnak kiható, állandóan meglevő attribútumait végkép nélkülözendi, mi mód birná az megcsonkítani állami életünk önálló kifejlését, melynek bizományosa ezentúl szintúgy, mint eddig, kizárólag saját országgyűlésünk leend, a melynek ismét amaz évenkint megújuló kifolyása ? Én e delegatiókban se terebélyesedhető tölgyet , se sinlődő csemetét nem , hanem egyszerűen oly összekötő lánczszemet látok egyedül, melynek rendeltetése még az általunk imént meghatározandó közös ügyek folyó tárgyainak kezelésében is— a mikre nézve az 1848-ki törvények III. t. ez. 13-dik §-a csak is az ő felsége személye körül létező miniszterünk befolyását és felelős képviseletét biztositja — Magyarország törvényhozásának közvetlenebb ellenőrködését érvényre juttatni. A kik már magában azon körülményben, hogy e szerint saját ügyeink elintézésére idegenek is befolyást gyakorlandanak, függetlenségünk sirját látják: szabad legyen azokat figyelmeztetnem, hogy ez elv, következetesen keresztülvive, bármi szabad államok közt kötendő szövetségnek útját állana. Avagy nem lesznek-e a bizottsági kisebbség javaslatában is fönhagyott vámszövetségből, mely — és ez iránt ne csináljunk magánknak illusiót, uraim! — egy időszakra megkötve, önmaga teremti elő saját állandóságának postulatumát: nem lesznek-e ezen vámszövetségből kifolyó és rendszeresen előforduló közös üg}^ek, melyeknek elintézésére a két törvényhozás közötti egyezkedés nehézkes apparátusát meg nem tűri, s ennélfogva közösen tanácskozó, közösen határozó testületek felállítását igénylendi, sőt még tovább menve: nem szoktak-e már csak is az egy háború folyamára kötött véd- és daezszövetségek az állami önállóság egyik legfőbb, leglényegesebb jogának habár csak ideiglenesedé ép oly veszélyes föladására fektettetni, melynélfogva bármi súlyos legyen a hareznak kimenetele az egyik félre, az a másiknak beleegyezése nélkül még békét sem köthet? És ne feledjük, uraim! hogy ugyanezen indok teljes erejével áll az osztrák tartományok részéről is, a kiknek ügyeibe mi eddig vajmi csekély befolyást gyakoroltunk; már pedig oly viszonyt, melynek jogai és terhei egyenlők, melynek korlátai szűkek és áthághatlanok , melynek kifolyásai mindkét félnek alá- és felülrendeltségét ugyanazonos mértékkel mérik, lehetlen másnak, mint független befolyásunk teljes megóvásának neveznem. De nem tartózkodom továbbá a tárgynak ezen oldalánál, nem csak azért, mert önök türelmével visszaélni nem akarok, hanem legfőkép azért, mert hiszem, hogy a hazai értelmiség túlnyomó többségének szemében az ily mód végső tó'hegyre állított aggályok fiatalsága már is háttérbe szorult a nemzeti erő kimerültségének azon fájdalom ! nagyon is kézzelfogható súlyos következései előtt, miknek orvoslását a negatio terén nem találhatjuk. És ép azért, mert előttem a közélet sikeres működésének mielőbbi megindulása az ujabb vívmányok által gyarapodott ősi alkotmányunk teljes erejében életbe léptetése, s ennek feltété alatt a meddő küzdtérnek mielőbbi elhagyása a fő czél, melynek előmozdítására gyenge erőmet szentelni hazafiúi kötelességem legelsőjének tekintem: mellőzhetlennek vélem önmagunk figyelmét néhány szóval oda irányozni, hogy a bizottsági javaslat