Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-108
22 CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marra. 22. 1867.) mi időben elismerni azt senkinek se lehet, hogy Magyarország önállása, függetlensége jogilag meg lehetett volna szüntetve. (Balról: Igaz! Helyes!) És midőn ezeket előrebocsátva, a jelen munkálatokra térnék át , két indokot látok , melyből kiindulva, szükségét elösmerem a jelen munkálatoknak. Ezek egyike az , hogy az 1848. évi 2. törvényczikk 13-dik szakaszában csak egész átalánosságban van megemlítve azon közös viszony, a mely köztünk s ő felsége örökös tartományai közt létezik, s ezt részletezni, eztpraecisirozni, ezt a jövendőre nézve megállapítani volt egyik czélja ezen munkálatoknak. Másik oka ezen munkálat készítésének — véleményem szerint — csak az lehetett, hogy figyelembe kellett venni azon körülményt, hogy ő felsége örökös tartományait is alkotmányos módon kívánja ezen időn tul kormányoztatni. És midőn én , tisztelt képviselőház — bocsássanak meg, ha ezt nyíltan kimondom — a 67-es bizottság által készített javaslatban Magyarországnak önállását és függetlenségét veszélyeztetve látom; (Zaj a jobb oldalról) midőn én azon emiitett munkálatban Magyarországnak önállását és függetlenségét a jövőre — bátran ki merem mondani — föladva látom —(Elénk ellenmondás jobbról. Úgy van! a bal oldalon. Taps a szélső bal oldalon) mert én a függetlenséget és önállást olyannak tekintem, mint a becsületet, melyből egy részt veszíteni nem lehet, és ha veszítve van abból egy rész, veszítve van az egész; (Helyes!) miután megfordítva a 67-es bizottság kisebbségének véleményében megoldva találom mind a két említett nézetet, és egyszersmind szeplőtlenül fentartva látom a hazának függetlenségét és önállását a jövőre nézve: ezen jogi szempontból indulva ki a 67-es bizottság munkálatára nem adhatom szavazatomat. Egy másik szempontból lehetne még a munkálatot megvitatni, és épen egy általam is igen tisztelt tagja a jelen magyar kormánynak főképen ezen nézpontból fejtegette tegnapi beszédjében mind két munkálatnak tartalmát; de mindenek előtt engedje nekem az általam mélyen tisztelt jelen felelős kormány, hogy valamint nagy részben osztottam én is, és hiszem, osztotta a hazának minden hű fia azon örömöt, midőn a kormány annyi várakozás után ki lett nevezve, midőn e kormány tisztelt férfiait köztünk láthattuk és tisztelhettük, engedje meg, hogy jelenleg azon aggodalmat fejezzem ki, hogy ezen munkálat elfogadása után, ligy a ház tagjainak, valamint a hazának öröme véleményem szerint nagyon meg fog rövidülni: (Nagy zaj. Ellenmondás a középen. Helyeslés balról) mert ezen munkálat elfogadása után lesz ugyan a hazának felelős kormánya, de az, a minek a nép annyira örült, és a mit a 48-diki törvényhozás független felelős magyar kormánynak nevezett, ez országban többé nem lehet. (Nagy zaj és. ettenmodás a középen.) Nyíltan kimondom, ha azon beszéd, melyet a tisztelt miniszter úr tegnap köztünk elmondott, egy ő felsége örökös tartományainak kormányán álló minisztertől az örökös tartományok egyesitett országgyűlésében az úgynevezett szűkebb Keichsrathban, ezen jelenlegi munkálatnak kivitele, illetőleg őáltalok is leendő elfogadására nézve mondatott volna el, alig lehetett volna azokkal jobban megkedveltetni ezen munkálatot máskép , mint azok által, miket a tisztelt miniszter úr itt elmondott. (Mozgás a középen.) De megvallom, e munkálatot az ő beszéde velem meg nem kedveltette, nem kedveltette meg pedig azért, mert azon gyönyörű okoskodások két föltételre voltak véleményem szerint alapítva : az egyik az, hogy Ausztria jelenlegi állásában még tartósan fenmaradhat; a másik pedig az, hogy Ausztriának jelen fenmaradását Magyarországnak Ausztriával való szorosabb egyesülése biztosithatja. Én talán feketébb színben látom a jövendőt, de e két föltételt el nem fogadom. Két sötét felhőt látok én Ausztria egén fölmerülni; mindkettő vészt hord keblében. Az egyik Ausztria zilált pénzviszonyai ; és ha netalán 48 előtt a még meg nem rontott, a még ős erejét biró Magyarország képes lett volna nehéz áldozatokkal rendbe hozni Ausztria zilált pénzviszonyait, a jelenleg oly rendszeresen koldussá tett Magyarország aligha fogja lehetővé tenni azt. De elfogadva, bár meg nem engedve azt, hogy e föltét még igen soká nem szórja pusztító vészeit Ausztriára, látok én egy másik felleget is, mely nem agyrém, mely valósággal létezik, és ama másik felleg a nagy Németország egyesülése eszméjét hordja méhében. A ki ezen eszmét még távol hiszi, olvassa el a legközelebbi napokban Thiersnek a franczia parlamentben tartott beszédét, és meggyőződhetik arról, hogy ez valóban a legközelebbi időben bekövetkezik. E fellegnek csakegy szárnyából csapott le az elmúlt nyáron egy villám, és hazánknak is annyi pénz- és véráldozata után, örökre ledöntettek Ausztria védgátjai s csaknem vég pusztulását okozta a rohanó ár. Es én, t. képviselőház! a nagy német egység eszméjét a század egyik előkelő eszméjének tartom. Napóleon, a nagy Napóleon, a ki csaknem két évtizeden keresztül maga csinálta Európa világtörténetét, midőn pályája végén elég ideje volt Szent-Ilona szigetén múltjából okoskodásokat vonni a jövendőre nézve, naplójában egy helyen ezeket mondja: „Menjetek a század eszméi után, és azok magokkal sodornak benneteket; menjetek a századok eszméi előtt, és tán képesek lesztek azokat vezérelni; de soha se menjetek a század eszméi ellen, mert azok
