Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

CVIII. ORSZÁGOS ÖLÉS. (Marcz. 22. 1867 ) 21 tikai súlyunk is növekvén, önállásunk szilárdulni fog. E kétféle természetű ügyek mellett létezik az államadósság kérdése. (Halljuk!) Ismerem én is e kérdés jogi oldalát, s nem ignorálom azt, jól ismerem e teher súlyát, és sajnálom, hogy létezik; de az oly tény, mely, habár közjogunk ellenére, de a viszonyokból fejlődött smelylyel nekünk meg kell küzdenünk, mint az egyes embernek saját adósságaival s a sors más csapásaival meg kell küzdenie, mert bár miként alakulhatnának Magyarország viszonyai, mi e teher aránylagos részének viselésétől nem szabadulhatunk, a mint azt Belgium példája hasonló esetben mutatja. Kell tehát, hogy törvényhozásunknak ezentúl ez ügyre nézve is befolyása legyen, miután mostanáig csak a teherben, azaz a kamatfizetésben, habár nem jogilag, de tényleg részt vettünk. (Elénk helyeslés a középen.) Pártolom végre a napi renden levő javaslatot, mert egy oly momentumot tartalmaz, mely soknak, a mint tudom, nem tetszik, a delegatiók institutióját, a mely azonban sajátságos viszonyokból fejlődő sajátságos institutió az alkotmányosságot a kormányzás lehetőségével közvetíti, mert bármi jeles törvényeket alkossunk, ha azokkal kormányozni nem lehet, azok szükségkép a reactiohoz s az államcsinekbez vezetnének, a mint az ausztriai birodalom s még nagyobb mérvben Francziaország története mutatja. Ezen institutió azon felül korunk szabadsági s demokratikus irányainak jobban megfelel, mint más e részben tett javaslatok, mert alkalmat nyit barátságos érintkezésre a lajtántuli népekkel a nélkül, hogy az ország törvényes állása csonkittatnék, mert midőn mi egyes közös érdekű viszonyokra nézve a szomszéd népekkel érintkezünk s nekik annyi befolyást engedünk, a mennyit ők nekünk, állam állam irányában, engednek, nem tudom azt fölfogni, miként veszélyeztetné az törvényes önállásunkat. Én pedig, ki közjogunk elveihez szintúgy ragaszkodom, mint bárki más, de a praktikus s a létező viszonyokhoz alkalmazott politika szükségét is érzem, a lajtántuli népekkel való érintkezésben, az utolsó években tett szomorú tapasztalások után, törvényes önállásunk s alkotmányosságunk legbiztosabb garantiáját látom. Látom abban egyszersmind a legbiztosabb módot erőnk gyarapodására, valamint kifejezését geographicus viszonyainknak, melyeket változtatni nem lehet, melyek eró'sebbek, mint az emberek akaratja, erősebbek, mint a pártok napi véleményei. (Elénk helyeslés a középen.) DimitrieviCS MilÓS jegyző: Ráday László gróf! Ráday László gr.: T. képviselőház! A túlsó oldal egyik szónoka a jelen vita megkezdésénél jónak látta azon érvek közt, melyeket a 67-es bizottság munkálatának elfogadására fölhozott, megemliteni többek közt azt, hogy nem akar hasonlítani a régi kor ama gladiátorához, ki, csakhogy a nagy közönség tapsai közt halhasson meg, szép redőkbe vonta fejére köpenyét és inkább meghalt, a midőn még észszerűen megmenthette volna életét. Én e hasonlatot magam és elvtársaim nevében visszautasítom, (Balról helyeslés) és legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy nincs senki e házban — én legalább nem teszem föl senkiről, se az egyik, se a másik oldalon — kit a jelen fontos és válságos perezben a nagy közönség tapsai vagy pisszegései vezetnének abban, a mit elmondani szándéka. (Helyeslés balról.) Soha még parlament nagyobb fontosságú tárgyról nem tanácskozott, mint a jelenlegi. Én úgy tekintem, t. ház, azon két munkálatnak, mely előttünk fekszik, minden egyes pontját, melynek minden egyes pontja hazánkra nézve sok nyomor ós keserűség — adja az égi — üdv és jóllét csiráját hordja méhében. T. ház! Nem vagyunk mi gladiátorok, kik csak dicsőség- vagy kitüntetésért, mások mulattatására ellenkezünk ; én legalább nem teszem föl se az egyik, se a másik oldalon levő képviselők egyikéről sem, hogy a jelen fontos perezben, úgy akkor, midőn e munkálatokat készítették, mint jelenleg, midőn e munkálatoknak akár egyik vagy másik pontjának ellene vagy mellette emelik szavukat, ne a szeplőtlen tiszta honszeretet, ne a lelkiismeretnek nyugalmán alapuló meggyőződés által vezéreltettek volna, és vezéreltessenek most is. És miután én épen így fogom föl képviselői állásomat, bocsánatot kérek, ha szavazatomat néhány rövid szóval indokolni kivánom. (Halljuk!) Magyarország független, önálló és szabad ország. Biztosították ezt e hazának számos törvényei, megesküdtek erre ünnepélyesen a hazának számosb fejedelmei. És valamint tagadhatlan tény ez, úgy más részről kénytelen mindenki elismerni, hogy a bécsi kormány mindenkor és mindenha, a midőn csak szerét tehette, iparkodott Magyarországot ezen önálló függetlenségének kivitelében gátolni, csonkítani és megrövidíteni. Egy hosszú jogi harcz kezdődött e tekintetben, míg végre Magyarország önállása és függetlensége biztosítását ünnepelte az 1848-dik évi törvényekben; és azoknak, a mik rövid idő múlva 1848-ban s később bekövetkeztek, nem azon törvényeknek tartalma, hanem inkább az volt okozója, mert nem tartattak meg azon törvények, mert épen azon részről, a honnan a nemzet a törvények legerősebb támaszát s őrét joggal várta vala, előbb titkon, majd nyíltan, elébb önerejével, majd utóbb kölcsönzött erővel történt támadás a nemzet jogai ellen. És megfosztották hazánkat e jogától erőhatalommal; de azért soha és sem-