Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-150

CL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 1.1867.) 341 Az, hogy a milliók, miket a közforgalom teremtett, egyesek zsebébe vándoroltak. Ezt koránsem azért hozom föl, hogy a múlt kormányokat vádoljam, hanem azért, hogy nem­zeti kormányunkat hasonló hibáktól megóvjam. A minisztérium fölhatalmazást kér vasúti költségekre. Én szívesen megadom, de oly fölté­tel alatt, hogy oly idegen társulattal szerződést ne kössön, mely a fiumei vasúttal versenyre kelhet. A fiumei vasutat sokfélekép lehet értelmezni; de csak egy értelmezése helyes : összekötni az or­szágot a tengerrel a legrövidebb és legterméke­nyebb pontokon. Melyik legtermőbb pontja Ma­gyarországnak ? Bács és a Bánság. Miután Báes­ban már a földmunkálatok és kisajátítások meg­vannak : a szabadkai vonalt a kormány figyel­mébe ajánlom. A másik kérdés sokkal fontosabb. Ki épitse & vasutat ? az állam vagy hazai társulatok ? Jaj annak az országnak, hol a mozdony gépeit idegen társulat tartja : a gép csak akkor forog sebesen, ha jól kenik; csak akkor ér a világ piaczára, mi­dőn már nincs vevő. Csak egy példát hozok föl. Itt a gőzhajótársulatok nagy része nem volt nemzeti részvényesek kezében : és mit hozott az országba ? Idegen kapitányt, idegen matrózokat, és kivittea magyar tőkét. (Helyeslés a baloldalon,) Ennélfogva óhajtanám, hogy a mennyire lehet, vagy hazai társulatok vagy az állam költségén építtessenek föl a vasutak. (Helyeslés.) A miniszteri javaslatban van még egy pont, melyet szó nélkül nem hagyhatok : az, hogy „a politikai nehézségek elhárítása után." T. képvise­lők ! én a politikai nehézségeket ma nem értem. Ha Horvátország 1848-ban nem fogta jól föl érde­két : azt hiszem, azon hosszas . kínos tapasztalás után most jobban fogja érteni. Egy tarpéji szikla üli köztünk; de mihelyt a vasúti munkás első ka­lapácsütése érinti azt, le fog omlani, mi azonnal összeérkezünk, és az érintkező kéz két testvér keze lesz. (Helyeslés.) Pártolom a fiumei vasutat. Tisza Kálmán:T. képviselőház! Nem aka­rok a vasutak fontosságáról hosszabban szólani, — azt hiszem, azt értjük mindnyájan ; hanem csak egyszerűen kívánom nyilvánítani, hogy én a mi­nisztérium határozati javaslatát átalánosságban el­fogadom, elfogadom az abban kitűzött előleges vo­nalakra nézve is, elfogadom pedig azért, mert azon vonalak mindegyikét hasznosnak, és ha megépít­tetik, az országra nézve jótékonynak tartom. Nem tagadhatom azonban, megütközést szült bennem az, hogy ezen határozati javaslatban nem jelölte­tett ki azon vonal is, melynek első sorban fölvétele iránt már 1866-ban ígéretet is tett a képviselőház. Ezen vonal a debreezen-nagykároíy-szathmár-szi­geti vonal. Tekintve azonban a helyzetet, nem tartanám czélszerú'nek, hogy mert e vonal hiányzik e javaslatból, ne szóljak pártolólag a többi iránt : nem tartanám czélhoz vezetőnek megakadályozni vagy akadékul szolgálni a többire nézve oly tö­rekvéssel , hogy ezen vasútvonal, bár mennyire jogosult lett volna is ezen törekvés, most azonnal a határozatba igtattassék; de igenis szükségesnek tartom, hogy a t. ház ujabban is emlékezzék meg arról, mit már egyszer elhatározott, és többekkel együtt, kik velem e tárgyban egy nézeten vannak, bátor vagyok egy határozati javaslatot tenni le a t. ház asztalára, mely a debreczen-nagy-károly­szathmár-szigeti vasútvonalra vonatkozik, kérvén, hogy ezt kinyomatni s oly módon napi rendre tűzni méltóztassék, hogy legközelebbi összejövete­lünk alkalmával, midőn a vasutak kérdése a ház előtt föl fog merülni, ezen határozati javaslat is tár­gyaltathassék. (Atalános helyeslés.) Addig is hivatkozva a képviselő háznak , már előbb is említett megállapodására, mind magam, mind azok nevében, kik ezen határozati javaslatot aláirtak — s remélem, hogy többek nézetével is fogok találkozni — tiltakoznom kell az ellen, hogy bármely oly intézkedés tétessék Mar maros-Sziget­nek a vasúti hálózatba bevonására, mely által a debreczen-szatmár-szigeti vasuí, melyet pedig a ház határozata már előleg kitűzött, veszélyeztet­nék. (Élénk helyeslés.) Ráday László gr. jegyző (olvassa Tisza Kál­mán és társai határozati javaslatát a debreczen-szat­már-szigeti vasútra nézve *). Elnök : E határozati javaslat kinyomatván, a legközelebbi ülésszak alatt tárgyaltatni fog. (Helyeslés.) Nem tudom, kiván-e még valaki az atalános vitához szólni ? (Nem !) Gajzágó Salamon jegyző : Még hárman vannak följegyezve : Borcsányi János, Wass Sá­muel gr. és Ivánka Imre. (Elállnak !) Első Borcsá­nyi János. (Eláll!) Borcsányi János : Elállók! (Helyeslés.) Gajzágó Salamon jegyző: Wass Sámuel gróf! (Eláll l) Wass Sámuel gr. : Hosszasan nem fogom a t. ház figyelmét elfoglalni. Méltóztassék a t. ház megengedni, igen fontos okaim volnának, hogy a minisztériumot arra kérjem és fölszólítsam, méltóz­tassék előterjesztésébe bevenni, hogy a károly­város-fiumei vonal egyenesen országos költségen építtessék. Erre igen fontos okaim volnának, (Hatt­juk!) de nem akarom azzal a t. ház figyelmét fá­rasztani, esak meg kívántam említeni. Ivánka Imre: Csak rövid észrevétellel le­szek bátor at. háznak alkalmatlankodni. (Halljuk!) *) Lásd az Irományok 137-dik számát.

Next

/
Thumbnails
Contents