Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-150
340 CL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 1. 1867.) Ha tehát Fiúmén segiteni s kivitelünket a tenger felé előmozdítani akarjuk, nekünk a budatrieszti combinatió ellenében egy más vasúti eombinatiót kell fölállítanunk, melynek kiidulási pontja tul a Tiszán lesz, mely az alföldön s Szlavónián keresztül egyenesen Fiúméba vezet. E tekintetben bátor leszek néhány adatot idézni. Egy mázsa szállítása B.-Csabáról Budapesten kéj-észtül Fiúméba 2 ft. 16 krba, Eszéken keresztül az egyenes vonalon 1 forint 90 krba kerül s igy a differentia 26 kr. Szegedről Pesten keresztül 2 frt. 13 krba, Eszéken át 1 frt. 66 krba kerül, tehát a differentia 47 kr. Szabadkáról Pesten át 2 frt. 23 kxba, Eszéken át 1 frt. 55 krba kerül, tehát a differentia 68 kr. Zomborból a Dunán Tétényböl Fiume felé 1 frt. 77 kr., Eszéken át 1 frt. 40 krba kerül, tehát a differentia 37 kr. Ezen előny a szállításnál oly nagy, hogy ez által a legtöbb esetben a concurrentiát kiállhatjuk más országok gabnájával: oly előny az, melylyel a termelő az adóját kifizetni képes. Hol legyen azonban e tiszántúli pályának kiindulási pontja ? erre nézve több terv létezik, nevezetesen: 1) a tervezett zimony-fiumei vonal, 2) a brod-sziszeki, 3) az arad-kikinda-zágrábi, d) a n.várad-szeged-eszék-sziszek- vagy zágrábi, Károlyvároson át Fiúméba. Ha az ország mappáját elfogultság nélkül tekintjük s e vonalakat egymás közt összehasonlítjuk, tisztába jövünk az iránt, melyeket illet az elsőség. A zimony-fiumei vasút a török határszél szomszédságában vezettetnék, Magyarország azt nem saját maga számára, hanem Szerbia s a Dunafejedelemségek javára építené: arról tehát a magyar parlamentben komolyan vitázni helyén nem volna. Azonkívül a Dunától Fiúméig vasutat építeni, a nélkül, hogy az a Duna bal partján folytattatnék, valóban közgazdasági non-sens volna. A brod-sziszeki vonal az előbbinek kiadása kisebb formátumban: annak nem lehetne más tendentiája, minthogy Zimonyig folytattassék. Az arad-kikindai, mely néhány hónap előtt egyenesen Trieszt felé gravitált, s a nagy-váradszegedi, mindkettő Eszéken át terveztetvén, a kérdés tulajdonképen arra redueáltatik: mi elöhyösebb az országra nézve, vajon a túl a Tiszán Fiume felé vezetendő vasút Araddal vagy Váraddal, mint kiindulási ponttal, épittessék-e ? Itt ismét Magyarország térképére provocálok. Az aradi vonal az első erdélyi vasúttal volna összeköttetésben, a n.váradi Kolozsvárral, Debreezennel s egész FelsőMagyarországgal. Azonfölül a nagy-váradi vonal átmetszi a tiszántúli vasutakat, az aradit s temesvárit, a Tiszát, a Dunát, a Ferencz-csatornát, s fölfogja az Alföld s a Bánság forgalmát s az alföldi nagy városokon s községeken keresztülmenvén, igen nagy helyi forgalomra számolhat, nem csak Fiume, hanem Pest felé is. E kérdést azonkívül az élet is eldöntötte, miután Csabától Zomborig a földmunkák s az expropríátió legnagyobb részben kész, sőt létezik tőkepénzesek consortiuma, mely e vasút építésére a kormánynak kedvező föltételek mellett ajánlatot tett, s szeretem hinni, hogy azt a kormány visszautasítani nem fogja. Ismétlem tehát, hogy én a napi renden levő javaslatot pártolom, de ellenezni fognék minden más javaslatot, mely a vasúti ügyben ez idő szerint kevesebbet nyújtana az országnak: mert ily javaslat elfogadása azonos volna egy közgazdasági vereséggel, s mert nemcsak közgazdasági, hanem egyszersmind politikai bűn volna, ha mi a jelen kedvező conjecturát vasutaink építésére nem tudnók fölhasználni. Nekünk nincs veszteni való időnk. (Elénk helyeslés.) Jámbor Pál: T. ház! Ha a vasutak kérdéséhez szólok, ezt azért teszem , mert igen fontos kérdésnek tartom, mert nézetem szerint nem csak anyagi kérdés, hanem egyszersmind politikai, mert rokonságban áll a nemzet politikai nagyságával, erejével, kereskedésével, európai befolyásával, gazdagságával, szóval a nemzet életével. A kik azt hiszik, hogy a vasút csak nyers terményeket szállít, csalatkoznak; visz az egy czikket, mely láthatlan, mely díjmentes : ez az eszme. Á világkiállítás mi által jött létre ? A vasutak által. A vasutak által érintkeznek a népek, s a szabadság sohasem fog más által létre jönni, hanem ha e két factor : a nevelés s a népek érintkezése által. Azonban sajnálni lehet azon nemzetet, melynek csak vasútja van: sziget az, melyet csak a szomszédok ismernek; de a világ nem ismer. Ha ma egy nemzet szerepetakar játszani a világban : szüksége van a tengerre. Három korszak volt hazánkban, III. Béláé, Mátyásé és Nagy Lajosé, midőn tengerünk volt; és mind a háromszor Magyarország nem csak hatalom volt, hanem európai hatalom. Flották és kereskedelmi hajók lengtek a tenger partján, a szomszéd népek védelmet kerestek a nemzet lobogója alatt. Uraim! Hol van ma e befolyás ? hol van e dicsőség ? A mi bűnünk által veszett-e el ? Nem. Eddigi kormányaink hibája által. Valóban mit tettek eddigi kormányaink ? Ha kimentek a tengerre, ez azért volt, hogy policziát gyakoroljanak a kor eszméi fölött, hogy megragadják a korszellem szárnyait, melyek a világot minden nap előbbre viszik. Ha építettek vasutat, csak ott történt, hol stratégiai pont, vagy jó tiszteletdíj kínálkozott. Mi lett ennek eredménye ?
