Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-150

CL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 1. 1867.) 339 eabb most, midőn a szünetelés küszöbén állunk. I Ezt kívánta a kormány eszközölni az által, hogy i értesülve a vasútépítések iránt beadott határozati javaslata fölött több felől fölmerült véleményekről, azoknak egyeztetése végett egy közvetítő szerkezetet kivan a t. ház figyelmébe ajánlani. Ráday László gr. jegyző (olvassa): „Hatá rozati javaslat. „Addig is, mig az egész vasúthálózat és annak kiépítési módja iránt a minisztérium részletes javaslatot terjeszthet a törvényhozás elé, s a törvényhozás azon javaslat tárgyalása folytán e tárgyban végleg intézkedhetik, jelen országos határozattal fölhatalmaztatik a minisztérium : „ 1. Hogy haladéktalanul tegye meg mindazon előmunkálatokat, melyek az ország érdekében mielőbb kiépítendő vasutvonalak létesítésére szükségesek. „2. Hogy az alább kijelölt vasutvonalak kiépítésére megkívántató pénzre nézve a lehető legcélszerűbb módon s kedvezőbb föltételek mellett szei'ződhessék, s ezen szerződést, jóváhagyás és beczikkelyezés végett, az e czélra akkor azonnal egybehívandó országgyűlés elé terjeszsze. „3. Ezúttal: a) az alföld-fiumei, azaz a nagyvárad-szeged-fiumei ; b) a kottori-zágrábi; c) an.várad-brassói vonal legsürgősebb része, a n.-váradkolozsvári, és d) a miskolcz-hatvani vasutvonalak jelöltetvén olyanok gyanánt, a melyeknek létesítését az ország érdekei első sorban követelik, a többi vonalak megállapítása a legközelebbi ülésszakra halasztatik, midőn a minisztérium az öszszes vasúthálózat tervét az országgyűlés elé terjesztendi. „4. A harmadik pont alatti vonalak azon részére nézve, mely a társországok területén vonul keresztül, a minisztérium a politikai nehézségek elhárításával egyidejűleg — elsőbbség adatván a károlyváros-fiumei vonalnak — saját felelőssége mel- I lett megteendi mindazon előintézkedéseket, melyeket azon vasutak czéíszerü és lehetőleg olcsó kiépítésére nézve szükségeseknek tartand." Gajzágó Salamon jegyző: Kardos Kálmán! Kardos Kálmán: Nem ezen tárgyhoz, hanem ahoz kívántam szólani, melyet elnök ur előbb fölhozott. Gajzágó Salamon jegyző: Trefort Ágoston! Trefort Ágoston: A vasutak épitése azon eszköz levén, melylyel nyomasztó közgazdasági viszonyainkon leggyorsabban segíthetünk,én a napi renden levő javaslatot örömmel üdvözlöm s elfo-1 gadom. Pártolom különösen e javaslatban kijelölt vonalak építését, mert ez által nagy tőkék fognak I beruháztatni s e beruháztatás nem csak anyagi jóllétünket , hanem politikai állapotaink consolidá- ! tióját is elő fogja mozdítani. Megengedem, hogy a kijelölt vasutak épitése nem fogja az ország minden igényeit kielégíteni; de miután egyszerre mindent tenni nem lehet, az országgyűlés harmadik sessiojában hivatva lesz az ország vasúti hálózatáról gondoskodni. Minthogy pedig fölfogásom szerint vasúti politikánk kulcsa a fiumei ügy, bátorkodom nézeteimet ez ügyről röviden előadni. (Halljuk!) Külkereskedésünk ez idő szerint főleg a nyugat s dél felé megy. A nyugati irányban kellő vasutakról gondoskodva van. De nem ugy áll a dolog a déli irányban. A buda-trieszti vasút nem felel meg a szükségletnek, mert terményeink e hosszú s drága szállitást nem birják el. Tengeren, eszközíendő kivitelünknek természetszerű kikötője nem Trieszt, hanem Fiume. Fiume s tengermellékünk átalán véve, — ha Magyarország ország akar maradni — ránk nézve politikai s közgazdasági tekintetben rendkívüli értékkel bir; valamint Fiúméra s tengermellékünkre nézve annak összeköttetése oly produetiv országgal, mint Magyarország, fölötte nagybecsű. De azok csak imaginárius javak, mint az aranyhegyek a holdban, ha Fiume Magyarországgal vasút által öszszekötve nincs. A kérdés tehát az, hogy micsoda irányban kell Fiumét az országgal vasút által összekötni ? Azt fogják mondani, hogy e kérdésre a választ adja az 1848-ki XXX. törvényczikk, mely Budapestnek vasúti összeköttetését Fiúméval rendeli. En e törvénynek hódolva, e vasútnak építését igen szükségesnek tartom, s óhajtom, hogy Kottoritól Zágrábig s Károly várostól Fiúméig a vasúti munkák mielőbb kezdessenek meg. De e törvény szellemét kijátszotta az élet, midőn a budatrieszti vasút létesült, minek következtében a budapest-fiumei vasút Kottoritól Zágrábig s Károlyvárostól Fiúméig csak a buda-trieszti vasútnak mellékvonala lehet. Ne csináljunk magunknak eziránt illusiókat; e vasút által Fiúmén segítve nem lesz. s e vasút kivitelünket a tenger felé nem fogja nevelni. Ha időnk lett volna s mi egy komoly enquétet — nem oly dilettánsok által, mint mi vagyunk, vagy másod- s harmadrendű mérnökök által, de oly szakférfiak által, kik a vasutügy tudományát tökéletesen birják — megindíthattunk volna, kiderült volna, hogy minden esetben, hol a fővonal egy hatalmas társaság birtokában van, annak sokféle módok állnak rendelkezésére a létező forgalmat a fővonalon megtartani, ugy hogy bizton fölteketjük, hogy azon 1.000,000 mázsára menő forgalomból, mely Budapest és Trieszt közt létezik, a fiumei mellékvonalnak 25—30 százaléknál több nem fog jutni. De, a mint mondám, kivitelünk a tenger felé szintén nem fog a fiumei mellékvonal épitése által tetemesen növekedni. 43*