Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

14 CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) zott adósságokból egy magunk által meghatáro- I zandó mennyiséget, átlássuk, hogy a megosztásra Bem kívántatik minden egyes adósságból, vagy az összesből egy bizonyos törtszám szei-inti arány­ban kidolgozott quotalitás elfogadása; hanem — ' mint említtetett — meggyengült adó-erőnkhöz ké­pest — kiválasztunk némely kötvényeket, arány­lag a terhesebbekből, kedvezőbb föltételek alatti­akból, törleszthetőkből, nem törleszthetőkből (mert igazán véve azon soknemü adósságok legföljebb 3 vagy 4 értéküekre reducáltathatnak); vagy mu­tasson ki az osztrák kormány az elvállalandó adósság­nak megfelelő tőkéket; vagy végtére bizza e nem­zetre az elvállalandó összeg erejéig hitelezők kerí­tését, s akkor azokat Ausztria javára átíratjuk Ma­gyarország adósságkönyveibe , mint tett Belgi­um Hollandiával, s a mi dolgunk azoknak miképen biztosítása, vagy törlesztése. Azon aggodalom is hallatszott, hogy Magyar­országot — ha elvállalt adósságunk Ausztriáétól különválasztatnék — még dobra is üthetnék. Ugyan kérdem, a solidaritás Ausztriával mi­ben vagy mivel biztosithatna bennünket a dobra ! ütés ellen? Talán több vagyonával? nagyobb hitelével? vagy czélszerübb, takarékosabb kezelésével? Én nem akarok olyan companistát, kinek j Bruckjai voltak, s minden áron szabadulni kívánok j a cornpauistától, ki magát velem együtt tönkre tet­te. A tapasztalás mutatja, hogy azon ember, ki még i adósságot soha nem tett, s még hitelét veszteni al- j kalma nem volt, a tőkepénzesek előtt több hitellel bír, mint egy bármily vagyonos, de fülig torkig adós, s ki már positiv jeleit is adta vagyona rósz kezelésének, vesztegetésének. A hitel alapja ugy egyeseknél, mint nemze­teknél, nem annyira a vagyon, mint a szorgalom, takarékosság, pontosság. S minden tudja azt is. hogy ha "egymással solidaritásban álló két adós kö­zül az egyik krida alá jön, a végrehajtás annak j vagyonára is kiterjesztetik, ki abból egy krajczárt sem látott. Nem tudom, mennyi képesség fejlődhetik ki bajaink enyhítésére ezen ország államférfiaiban, de megérdemelnők, hogy elenyészszünk, ha pénz­ügyeinket még Ausztriánál is ügyetlenebbül ke­zeinők. Végtére önállóságunk, függetlenségünk iránti megbocsáthatatlan kötelességmulasztásnak tarta­nám tőkék helyett csak azok kamatainak fizetését vállalni el. A mely országnak külön adóssága van, annak külön hitele is van, s ha becsületesen eleget teen­dünk elvállalt kötelezettségünknek, pénzt is köny­nyebben kaphatunk, mintha csak az ausztriai kor­mány által csinált adósságok kamatfizetéséhez bi­zonyos arányban járulunk. A kamatelvállalással egyebet nem érünk el, mint azt, hogy ha pontosan nem fizetjük, rajtunk Ausztria exeeutióval is meg­veszi ; de azért a külföld soha sem fog bennünket oly önálló nemzetnek tekinteni, mely jogosítva lenne adósságcsinálásra. Az adósságcsinálhatás oly kritériuma a függetlenségnek, mint a régi idők­ben a fiscalis actió a nemességnek. Ha függetlenségünkre, hitelünkre kártékony befolyásúnak tartom az adósságok közösségét, em­lítenem sem kell, hogy jövendőre közös adópág­tételről tudni sem akarok, mert az nem lenne egyéb, mint a közkezelést, s általa ezen országnak politi­kai kiskorúságát, függését örökíteni, mely orszá­got oly örömest önállónak s függetlennek szeret­nénk elösm értetni. A vám s ezzel kapcsolatban álló indirect adókra s kereskedelmi ügyekre nézve előre bocsáttatik, hogy Magyarország mint önálló szabad nemzet a lajtántuliakkal mint önálló szabad nemzettel fog érintkezni , s a mire nézve ki nem egyezhet, arra nézve fenmaradnak törvényes jogai. Ezen kijentésen meg lehetne nyugodnom, ha Magyarország és Ausztria közötti érdekek érint­kezéséből eredért közösségek nem állapíttattak vol­na meg, ha a javaslatba egy meglepő föltétel nem volna beigtatva az első pontba, mely igy szól: „Ez alkalommal határoztatnak meg az ipar­termeléssel szoros kapcsolatban levő közvetett adó nemeire nézve oly szabályok. mel}~ek kizárják an­nak lehetőségét, hogy egyik törvényhozásnak vagy felelős kormánynak e részbeli intézkedései a másik fél jövedelmének csonkítását vonhatnák magok után; megállapíttatik egyszermind azon mó­dozat jövendőre, mely szerint az ezen adóknál be­hozandó reformok a két törvényhozás által egyet­értőleg fognának eldöntetni." A szabad egyezkedésnek tehát csak azon föl­tétel alatt engedtetik tér, s az ország önálló intéz­kedési jogát csak akkor tarthatja fön, ha a 65-ik pontban kikötött föltételeket teljesiti. És ezen föl­tételt épen azon fél köti ki. melynek anyagi jól­léte, kereskedése a másik fél által tétetett tönkre! azon fél köti meg magának előre kezeit, mely csak független szabad mozoghatás által tehetne szert az azokból folyó indirect jövedelmekre! Ha a kölcsönös védelmen kivül az anyagi téren is volna közös érdekünk, igen is bele nyu­godnám azon szorosabb kapcsolatba, mely a 65-dik ponttal az anyagi téren szándékoltatik; s propter bonum pacis hajlandó lennék némi engedékeny­ségre, méltányos közösségre a velünk egyenlő al­kotmányos Ausztriával, habár jól tudom, hogy a hol de meo et tuo van a kérdés, úgy egyesek, mint nemzetek között, minden liberális sympathia megszűnik ; sőt még a reál uniótól sem borzadnék

Next

/
Thumbnails
Contents