Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

14 CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) zott adósságokból egy magunk által meghatáro- I zandó mennyiséget, átlássuk, hogy a megosztásra Bem kívántatik minden egyes adósságból, vagy az összesből egy bizonyos törtszám szei-inti arányban kidolgozott quotalitás elfogadása; hanem — ' mint említtetett — meggyengült adó-erőnkhöz képest — kiválasztunk némely kötvényeket, aránylag a terhesebbekből, kedvezőbb föltételek alattiakból, törleszthetőkből, nem törleszthetőkből (mert igazán véve azon soknemü adósságok legföljebb 3 vagy 4 értéküekre reducáltathatnak); vagy mutasson ki az osztrák kormány az elvállalandó adósságnak megfelelő tőkéket; vagy végtére bizza e nemzetre az elvállalandó összeg erejéig hitelezők kerítését, s akkor azokat Ausztria javára átíratjuk Magyarország adósságkönyveibe , mint tett Belgium Hollandiával, s a mi dolgunk azoknak miképen biztosítása, vagy törlesztése. Azon aggodalom is hallatszott, hogy Magyarországot — ha elvállalt adósságunk Ausztriáétól különválasztatnék — még dobra is üthetnék. Ugyan kérdem, a solidaritás Ausztriával miben vagy mivel biztosithatna bennünket a dobra ! ütés ellen? Talán több vagyonával? nagyobb hitelével? vagy czélszerübb, takarékosabb kezelésével? Én nem akarok olyan companistát, kinek j Bruckjai voltak, s minden áron szabadulni kívánok j a cornpauistától, ki magát velem együtt tönkre tette. A tapasztalás mutatja, hogy azon ember, ki még i adósságot soha nem tett, s még hitelét veszteni al- j kalma nem volt, a tőkepénzesek előtt több hitellel bír, mint egy bármily vagyonos, de fülig torkig adós, s ki már positiv jeleit is adta vagyona rósz kezelésének, vesztegetésének. A hitel alapja ugy egyeseknél, mint nemzeteknél, nem annyira a vagyon, mint a szorgalom, takarékosság, pontosság. S minden tudja azt is. hogy ha "egymással solidaritásban álló két adós közül az egyik krida alá jön, a végrehajtás annak j vagyonára is kiterjesztetik, ki abból egy krajczárt sem látott. Nem tudom, mennyi képesség fejlődhetik ki bajaink enyhítésére ezen ország államférfiaiban, de megérdemelnők, hogy elenyészszünk, ha pénzügyeinket még Ausztriánál is ügyetlenebbül kezeinők. Végtére önállóságunk, függetlenségünk iránti megbocsáthatatlan kötelességmulasztásnak tartanám tőkék helyett csak azok kamatainak fizetését vállalni el. A mely országnak külön adóssága van, annak külön hitele is van, s ha becsületesen eleget teendünk elvállalt kötelezettségünknek, pénzt is könynyebben kaphatunk, mintha csak az ausztriai kormány által csinált adósságok kamatfizetéséhez bizonyos arányban járulunk. A kamatelvállalással egyebet nem érünk el, mint azt, hogy ha pontosan nem fizetjük, rajtunk Ausztria exeeutióval is megveszi ; de azért a külföld soha sem fog bennünket oly önálló nemzetnek tekinteni, mely jogosítva lenne adósságcsinálásra. Az adósságcsinálhatás oly kritériuma a függetlenségnek, mint a régi időkben a fiscalis actió a nemességnek. Ha függetlenségünkre, hitelünkre kártékony befolyásúnak tartom az adósságok közösségét, említenem sem kell, hogy jövendőre közös adópágtételről tudni sem akarok, mert az nem lenne egyéb, mint a közkezelést, s általa ezen országnak politikai kiskorúságát, függését örökíteni, mely országot oly örömest önállónak s függetlennek szeretnénk elösm értetni. A vám s ezzel kapcsolatban álló indirect adókra s kereskedelmi ügyekre nézve előre bocsáttatik, hogy Magyarország mint önálló szabad nemzet a lajtántuliakkal mint önálló szabad nemzettel fog érintkezni , s a mire nézve ki nem egyezhet, arra nézve fenmaradnak törvényes jogai. Ezen kijentésen meg lehetne nyugodnom, ha Magyarország és Ausztria közötti érdekek érintkezéséből eredért közösségek nem állapíttattak volna meg, ha a javaslatba egy meglepő föltétel nem volna beigtatva az első pontba, mely igy szól: „Ez alkalommal határoztatnak meg az ipartermeléssel szoros kapcsolatban levő közvetett adó nemeire nézve oly szabályok. mel}~ek kizárják annak lehetőségét, hogy egyik törvényhozásnak vagy felelős kormánynak e részbeli intézkedései a másik fél jövedelmének csonkítását vonhatnák magok után; megállapíttatik egyszermind azon módozat jövendőre, mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni." A szabad egyezkedésnek tehát csak azon föltétel alatt engedtetik tér, s az ország önálló intézkedési jogát csak akkor tarthatja fön, ha a 65-ik pontban kikötött föltételeket teljesiti. És ezen föltételt épen azon fél köti ki. melynek anyagi jólléte, kereskedése a másik fél által tétetett tönkre! azon fél köti meg magának előre kezeit, mely csak független szabad mozoghatás által tehetne szert az azokból folyó indirect jövedelmekre! Ha a kölcsönös védelmen kivül az anyagi téren is volna közös érdekünk, igen is bele nyugodnám azon szorosabb kapcsolatba, mely a 65-dik ponttal az anyagi téren szándékoltatik; s propter bonum pacis hajlandó lennék némi engedékenységre, méltányos közösségre a velünk egyenlő alkotmányos Ausztriával, habár jól tudom, hogy a hol de meo et tuo van a kérdés, úgy egyesek, mint nemzetek között, minden liberális sympathia megszűnik ; sőt még a reál uniótól sem borzadnék