Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

CVIÍI. ORSZÁGOS Ül vissza e téren azon árért, hogy midőn Ausztriát megmentjük, hazánkat is megmentettük, s midőn, az ő jóllétöket előmozdítjuk, a magunkét is egyenlően elő fogjuk mozdítani; s méltányolni tudnám a majoritás politikai okait azon tultestvéries közeledésért, mely azon pontot átlengi —jha azon javaslat oly elkerülhetetlen s legyőzhetlen súrlódások magvát nem rejtené keblében, melynek eredménye kibékülés, egyetértés soha nem lethet. A legbiztosabb matkematikai számitások alapján készült gép sem működhetik kellő sükerrel, sőt sokszor megáll, ha a momentum affrictionis a számításból kihagyatik. Nekünk a vámokra, az azokkal összeköttetésben lévő indirect adókra nézve nem közös érdekeink, hanem közös viszályaink lesznek. Negyedfél századot töltöttünk el folytonos küzködésben jogainkért, szabadságainkért, léte- ! lünkért, mely idő alatt az örökös tartományok a nép életerejét az anyagi jóllétnek productív munkák, közlekedési eszközök kereskedés általi előllitására siettek fölhasználni, s mely idő alatt az osztrák kormány az örökös tartományok javára fölállítótt „Schlagbaum"-ok által mesterséggel birodalmában a munkát fölosztván minket egyedül az ásatumra kapátumra szorított. Szabadok maradtunk, de osztrák coloniává törpültünk. Kérdem: hol van egy colonia s anyaország között — mely amazt csak iparterménye piaczául használta, mely amabban elzsibbasztotta az ipart — a közös érdek ? A mi anyagi érdekeink nem homlokegyenest ellenkezők, nem heterogenek-e tul a lajtániakéval ? van-e alkotmány? van-e békülékeny szellem? van-e varázserő, mely azokat homogénné tehesse ? s képzelhető-e az érdekek fusiója a nélkül, hogy azok homogénekké legyenek ? A ki azt hiszi, nem ismeri az emberi természetet; a ki azt megkísérti, a népek ellenségeskedését örökíti. Igen is, a kapocs, mely terveztetik, egyiket a másik fölé emelheti, egyiket a másik urává teheti, de a vég eredmény utoljára is kiengesztelhetetlen gyűlölség; s csak sajnálnom lehet azon jóhiszemüeket, kik reménylik, hogy a birodalom hatalmi állásaért, vagy többet mondok, vám- s kereskedelemből folyó indirect jövedelmeikből, mobilier vagyonosságukból csak egy batkát is föláldozzanak. Bárhogy törekedjük szabad kereskedésre, bárhogy ügyekezzünk más piaczot keresni, a javaslat szerint tul a lajtániak vétójába ütközünk, mert az nekik káros lesz, ha sok évi küzködés után valami nesze fogd meg semmi formát kivívhatunk is. Vergődhetik-e ezen elszegényített nemzet némi vagyonosságra a nélkül, hogy a földmiÉS. (Marez. 22. 1867.) 15 velés és ipar terén népünk munkássága lehetőleg egyensúlyba hozassék ? Angliának, mely a világkereskedést kezében tartja, belkereskedése két annyi, mint a külső. Magyarország felső megyéit az Isten is gyáriparra teremtette, az alföld nyers termelés hazája; a kölcsönös productióknak ben a hazában kicserélhetése vezethet bennünket csak jóllétre , mert külpiaczra csak a fölösleg való. Ha minden productív erőnket emelni, kifejteni, fölhasználni akarjuk, nemde mindjárt ránk olvassák-e a 65-dik pontot : Megálljatok, mert tönkre teszitek gyárainkat, megkevesbítitek indirect jövedelmünket — ? A nemzet lételét, joliétét a szomszéd érdekei iránti méltányosságból, s birodalmi hatalmi állásáért, vagy politikai félelemből veszélyeztetni nem szabad; a kölcsönös védelmi kötelezettségen kívül nékünk önállóságunkat, függetlenségünket mindenre nézve meg kell őrizni quand mérne. Miért kell nekünk a pragmatiea sanctió által is biztosított függetlenségünkhöz oly szilárdsággal ragaszkodni, mely mostoha körülményeinket nem ösmerők előtt elleneink által merev makacssággal, a kor kívánalmainak ignorálásával, Ausztriától elszakadási vágygyal ugyanazonosittatik ? Koránsem azért, mert csak azalatt a föltétel alatt választottuk a Habsburg-házat uralkodóul, hogy azt minden körülmények között fentartja s megőrzi ; koránsem zzért, mert azon kötés megtartására magokat fejedelmeink századokon keresztül esküvel kötelezték; hanem azért, mert nemzeti létünknek, szellemi s anyagi jóllétünknek egyedüli palládiuma. Ezen nemzet nyelvre nézve, minden rokonság nélkül, úgy áll Európában, mint a szaharai pusztákban egy oáz, s ellenséges környezetű kedvezőtlen geographiai fekvésénél fogva minden adnexióban sirját leli: s azon javaslat az adnexió a b e-je; s ezen javaslati munkálat ellenséggel tömött fa ló, melyet a majoritás örömujjongva óhajt behúzni Trója kapuin. Hogy nyomasztó közterheink egy krral semfognak — a javaslat szerint — kevesbedni, világos ; a katonaságra szükségelt költségek, ha nem szaporodnak is, bizony nyal nem fogynak; a sok adósságok kamatait fizetnünkkell; a civillistával fösvénykedni e nemzet méltóságán alólinak fogja tartani ; a bel administrationalis költségekből a mit meg fogunk kímélhetni, fölemészti a minisztérium fizetése, minden évi országgyűlés, a töméntelen sok nyugpénz. Miből mind ezt fedeznünk? Ha erről gondolkozom, oly fájdalmas érzés fogja el szivemet, mint azon hajóskapitányét, kit a tartós tengeri zivatarok utazása czéljától hetekig visszatartóztattak, s körülnézve hajója éléskamrájában, borzadva látja, hogy az élelem a hátralévő ut ide-