Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-142
270 CXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 21. 1867.) haza kimerült anyagi helyzetének eszméje: azt mindamellett mellőztetni kívánom. Vannak tények, melyekre vonatkozólag nem szabad a non possumus, a „nem lehet" elvéből a jutalmat vagy elismerést elhárítani a nemzetgyűlés azon kötelességét, melyet az még 1848-ban augusztusi ülésében, a felső táblának beegyezéséveí mondott ki e szerint: „Mind azon közvitézek és honvédtiszti egyének illő jutalmazásáról, kik e hon szolgálatában az ellenség előtt magokat kitüntették vagy bénulás miatt tehetetlenekké lettek, valamint az elhullottak családjairól is az álladalom gondoskodni fog." (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Van még egy más okom is, miért én a t. minisztérium nézete ellenében Tisza Kálmán indítványát mellőztetni kivánom: s ez az, mert e tárgyban egy rendszeresen kidolgozott részletes törvényjavaslat már csaknem bárom hónap óta beadva van. Tehát miután van törvényjavaslat; Tisza Kálmán pedig a minisztériumot ^kívánja utasítani, hogy a haza anyagi helyzetét figyelembe véve csináljon törvényjavaslatot; s miután amaz előbb beadott törvényjavaslatot a ház kinyomatni s kiosztatni elrendelte : nincs egyéb hátra, mint az osztályoknak adni át, mert a házszabályok 32-dik §-a mondja: „Ha az indítvány ezélja törvényt alkotni.azt törvényjavaslat-formában kell benyújtani, és ha a törvényjavaslatot tárgyalni kívánja a ház, azt kinvomatni. kiosztatni, és mindenesetre az osztályokhoz utasítani szükséges." Én tehát, t. ház, miután a ház ezen törvényjavaslatra vonatkozólag már intézkedett, nem kívánok egyebet, mint hogy méltóztassék amaz előbb beadott törvényjavaslatot az osztályokhoz utasitani, s majd ha ezen utasítás folytán az osztályok véleményes jelentése a ház elé kerül, annak idején a részletekhez hozzá fogok szólani. (Helyeslés a bal oldalon.) Tisza László: T. ház! Nagyon röviden czélom hozzászólani ezen fontos kérdéshez. Hogy annak, mit a törvényhozás egyik fele oly magasztosán és bizonyosan általunk is teljes mértékben elismert formában tett, a törvényhozás másik fele általi folytatása mennyiben lehetne az eredeti czélra nézve ártalmas, mennyire gyengítené ez az eredeti czélzat horderejét, mennyire kevesbítené azon jó hatást, melyet az első lépés országszerte szült, azt, megvallom, fölfogni képes nem vagyok. De igenis fölfogom azt, mily lehangoló érzést, mily csalódási érzetet fog az országban szülni, ha amamagasztos példát mi—egyenkint akár mennyire is követjük — mint törvényhozók, mint a törvényhozás másik fele követni nem fogjuk. Ezt hosszasan fejtegetnem nem szükséges, mert be fogja azt igazolni az idő. Említtetett itt, hogy a volt honvédekre nézve ily országos intézkedés talán lealázó knne, a teljesített kötelesség méltánylása által pedig a nemzetnek öntudata a honfiúi kötelmekről jövőre nézve megrontatnék. Ezzel szemben egyszerűen csak azt vagyok bátor kérdezni, vajon az egyesek könyöradománya— mivé a jobb oldali fölfogás, fájdalom, ezennel ő íelségök nagyszerű adományát is törpittette — nem fogja-e legalább annyira vagy sokkal jobban sérteni az illetők öntudatát, önérzetét 4 ? A mi azt illeti, hogy országos jutalmat osztogatni ilynemű érdemekért nem lehet, abban tökéletesen egyetértek az illető' tisztelt szónokkal; de egyetértek ebben Tisza Kálmán indítványával is, mert az nem országos jutalomról, hanem országos elismerésről, erkölcsi szellemi jutalomról szól. (Helyeslés.) A mi az indítvány végrehajtását anyagi tekintetben illeti, hogy adó utján eszközöltessék-e az alap létrehozása, vagy miféle utón és módon, sennek kivitele sérthet-e valakit vagy nem'? ennek megitélését, az eszköz megválasztását índitványozó teljesen a magas minisztérium bölcseségére bizta. Indítványozó az utat a minisztérium elé ki nem szabta, adót vessen-e ki, vagy állásához illő lelkes fölszólitás által magánosoktól gyűjtse-e be az alapot. Ezt egyátalában ki nem jelölte az indítvány, ha azt figyelmesen méltóztatnak olvasni; csak azt akarja, hogy az országgyűlés törvényes határozatban ismerje el a méltánylatot, s mondja ki, hogy a minisztérium ezen tekintetben egy vagy más utón intézkedjék. A minisztérium bölcseségétől függ tehát kitalálni azon eljárási módot, mely a testvérnemzetiségeket ne sértse. Egy pontra jutottam itt.t. ház, a mely, megvallom, keserűséggel tölti lelkemet: egy argumentumot hallottam ugyanis a miniszteri padról fölemlíteni, egy gyanúsítást, amely szerint, ha talán akaratlanul is— mert annyi jó indulatot a gyanúsító részére is be akarok vallani —azzal indokolta az indítványt, hogy az, akaratlanul bár, a nemzetiségek között volt—hála Isten már szunnyadni kezdő — visszavonást föl akarja éleszteni. Lehetnek, t. ház, épen ugy a magyarság, mint más nemzetiségek körében egyes oly daemonok. kik azt a daemoni argumentumot föl akarnák használni. En azonban nemcsak magyar ajkú, de az ország minden ajkú lakóinak egyátalában sokkal több józan észt tulajdonitok. mintsem hihetném, hogy az ily daemoni argumentumok rajok hatni még most. még ma is képesek lennének. En tehát, megvallom— annyira, mennyire a ház egy szerény tagjának szabad — az ország, az egész ország nevében, a visszavonás felélesztése gyanusiját kénytelen vagyok visszautasitani. Fátyolt vetünk mi is a múlt bűneire, melyeken pokrócz is megférne, szívesen; nem tartozhatik azonban föladataink közé fátyolt vetni a honfiúi érdemre, megfeledkezni martyraink sirhalmairól.
