Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-142
CXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 21. 1867.) 269 elkerülni mindent, a mi a létrejött egyesség által megszüntetett viszálynak emlékeit és okait újra fölélesztené. E nélkül a kiegyenlités lehet ujabb viszálynak forrása, magva és sarkköve, de valódi béke alapjává nem válhatik. (Helyeslés.) 0 felsége, midőn az ország által fölajánlott koronázási dijt azok árvái, özvegyei és rokkantjai számára adományozta, a kik egykor &' felsége és seregei ellen küzdöttek, kiengeszteltségének oly magasztos, oly megható példáját adta, a- melyet el nem ismerni és a melyet a nemzet részéről is nem követni, nem csak a legnagyobb politikai hiba volna, hanem egyúttal gyöngédségünkre és lovagiasságunkra árnyékot vethetne. (Igaz! Helyeslés.) A kormány tehát minden oly indítványban, mely a békés kiegyenlités által megoldott vagy elejtett kérdéseket ismét előtérbe akarna állítani, nem láthat egyebet, mint oly törekvést, melynek czélja utólag desavouálni a többség politikáját, [Helyeslés a középen) azon politikát, melynek jelszava és kiindulási pontja volt: fátyolt vetni a multakra. (Helyeslés.) Ez okból a kormány nem tarthatná helyesnek és következetesnek, hogy országos határozat vagy törvény intézkedjék oly ügyben, mely épen a létrejött kiegyenlítésnél fogva megszűnt a törvényhozás tárgyai közé tartozni. Továbbá a kormány az alkotmány visszaállítását ugy értelmezi, hogy az békét jelent nem csak fölfelé, hanem lefelé is, a különböző ajkú honpolgárok között, a kik a magyar korona területén laknak. (Elénk helyeslés a középen.) Ennélfogva a kormány nem akarhatja, hogy az országgyűlés gondoskodása a volt honvédekről ugy tűnjék fel, mintha ez országos jutalom akarna lenni azok részére, a kik 1848-és 49-ben nem csak az osztrák hadsereggel, hanem a különböző nemzetiségű honpolgárok egy részével is sajnos kényszerűségből küzdelemben állottak. (Helyeslés a középen.) A kormány nem akarhatja, hogy a tesvéri egyetértés, a különböző ajkú honpolgárok között, ily országgyűlési határozatnak könnyen történhető félremagyarázása által fölzavartassék, hogy a multak sebei újra fölszaggattassanak, és hogy a testvérharcz keserű emlékeinek föltámasztása által a már lecsillapult izgalmak ismét megújuljanak. A honvédek gyámolítása oly módon, miként indítványozva van, csak országos adóalapból levén eszközölhető, a kormány nem akarja a nemzetet kitenni oly vádnak, hogy a szerencsétlen testvérháború áldozatairól egyoldalúlag gondoskodott, ellenben az ezek részére megszavazott országos segély terheit mindenkire, kivétel nélkül és kötelezőleg, kiterjeszti. (Helyeslés a középen.) A kormánynak a különböző ajkú honpolgárok irányában sincs más jelszava, mint a multak feledése : és ezért a kormány ellenez minden oly lépést, mely szemrehányásnak volna magyarázható a multakért, vagy szemrehányást idézhetne elő a jövőre. Egy másik ok, a miért a kormány ez indítvány ellen sorompóba lépni kénytelen, azon elvi következmények horderejében fekszik, a melyeJ ket az maga után vonna. Ha az országos jutalmazás vagy kárpótlás elvét a volt honvédek irányában veszszük alkalmazásba, nincs semmi ok azt ki nem terjesztenünk a nemzetőrökre és mind azokra, kik azon korszakban, habár más téren, de ugyanazon ügy szolgálatában állottak, [Helyeslés a középen) vagy a kik azon események folytán vagyonukat részben vagy egészben elvesztették. (Helyeslés.) És miután ezek száma végetlen, és miután a szenvedett anyagi áldozatok majdnem fölszámithatlauok: tehát az országos jutalmazás vagy kár] pótlás elve még szerencsésebb körülmények közt is túlfeszítené a nemzet erejét; a mai viszonyok között pedig az úgy is adóval túlterhelt nép vállára elviselhetlen terheket rakna, és gyakorlatilag oda vezetne, hogy az alkotmány visszaállítása, a mely ily követeléseknek utat nyitott, az ország anyagi fölvirágzását hosszú időre megnehezítené. (Helyeslés a középen.) Elvégre a kormány azon meggyőződésben van, hogy országos jutalom fölajánlása könnyen gyöngédtelenül érinthetné az illetők jogosult önérzetét, egyszersmind pedig a hazafiúi önzéstelen áldozatkészség erkölcsi értékét az utókor előtt devalválhatná. Ezek az okok, melyeknél fogva a kormány nem tartja czélszerűnek, helyesnek és ildomosnak, hogy a volt honvédekről országos határozat vagy törvény által történjék gondoskodás, és czélszerűnek, helyesnek egyedül azon utat látja, melyet ő felségök magasztos példája jelölt ki és melyen a kormány továbbra is teljes erélylyel és következetességgel fog előre haladni, t. i. a társadalmi téren a magán önkéntes ajánlatok forrásait megnyitni. (Helyeslés a középen.) Ezen okoknál fogva a kormány Tisza Kálmán képviselő lír indítványa ellenében indokolt napi rendre térést hoz indítványba. (Elénk éljenzés a középen.) Halász Boldizsár: T képviselőház ! Tisza Kálmán képviselő úrnak azon magasztos elvét, miszerint a honvédek özvegyei-, árváiról és önmagokról is gondoskodni kivan, tiszta szivemből pártolom ; mindazonáltal azon okból , mert van benne egy eszme, t. i. a non possumus vagyis a
