Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) 13 gyár történetíró nagy hazánkfiára repetálni fogja a római historicusnak Fabius Maximusra mondott ezen szavait: „Unus homo nobis cunctando restituit rem." Midőn azonban a sadovai ütközet füsté a vastag felhőkkel borított politikai egünket földeritette s Isten igazságos Ítélete azon longae litis perben — melyet az osztrák kormány ellen oly régen folytattunk — actoratusunkat stabiliálta, épen akkor ajánltatott oly transactio e dubio litis eventu, milyennek a per kezdetén sem lett volna helye: nyugalmamat aggodalom váltotta föl, melyet eltitkolni képes nem vagyok. . Nem kutatom én , organicus gyengeség szülte félelem? az átokteljes 18 évek alatt erkölcsileg, anyagilag sülyedt nemzeterejében való bizalmatlanság s ezennemzetnek önállóságraképessége iránti hitevesztettség ? vagy más rejtett ok? hitette el a többséggel, hogy e nemzet, mely annyi viszontagságok között férfikorra tudott fölvergődni, most már mint egy elöregedett s mindenéből kipusztult tehetetlen öreg csak perlekedő fele szárnyai alatt maradhat életben: annyit tisztán látok, hogy ezen transactio sorsunkon nem segíthet s veszélyes engedmény. A jó szándékban tehát nem kételkedem; de engem a jó szándék magában meg nem nyugtat, nem biztosit, csak a süker, a kivihetőség. Ki meri tagadni az 1848-dik események vezetőinek hő hazaszeretetét? békés jó szándékát? Ezer meg ezer piacatokban dicsekedtek a vér nélkül kivívott átalakulással; s a jó s békés szándéknak a kivitel terén roszul választott s roszul alkalmazott eszközök miatti meghiúsulása e hazát a szerencsétlenség örvényébe sodorta. Midőn a historikus a rend kívül veszedelmes időket ecseteli, futólag szalad el a morális ember mellett, s időzik azon politikai character intenesitésénél, kinek viselt dolgai a történet lapjaira vérrel vannak fölírva, de általa nemzetek létele lön megmentve, és a megmentett nemzetek azon véres betűkben nemzeti ünnepély veres betűit szemlélik. Elbizakodás volna tőlem azon javaslatot jogi szempontból bírálni; arra vonatkozólag nálamnál ügyesebbek által elmondattak mindazok, mik elmondhatók voltak; a sükert, egyedül a sükert keresem én azon javaslatban, melylyel a hivatottak e hazát megmenteni, boldogítani szándékoznak. Hogy alkotmányunkon teszünk-e változtatást vagy nem ? azzal — absolute véve — nem törődöm: mint minden emberi mű, egy alkotmány sem tökéletes, a változott körülményekhez képest változható, sőt változtatandó. Az alkotmányt nem tekintem mint czélt, hanem csak mint eszközt arra, hogy e siralom völgyén a népeknek szellemileg, anyagilag minél kedvezőbb állapotuk lehessen. Ha vannak, kik az alkotmány által egyebet mást is akarnak elérni, akkor egyetértek Miklós czárral, ki azt állitá, hogy az alkotmányosság egy veszedelmes dualismus, melyben a kormány képviselői a nép képviselőivel a népek rovására a hatalmon czivakodnak. En tehát az alapokon, melyekre a 67-es bizottság javaslatát fektette, megnyugszom. Bár el nem ismerem, elfogadom, hogy a prag'matica sanctióból a kölcsönös vagy — ha úgy tetszik — a közös biztonság, s annnak együttes vagy közös erővel védelme és fentartása mint közös és viszonyos kötelezettség következik. Helyeslem, hogy midőn kimondatik, miképen mi, mint eddig is, jövendőben is készek leszünk mindenkor teljesíteni mindazt, mit a pragmatica sanctió szerint a közös biztonságnak együttes erővel védelme és fentartása múlhatatlanul megkíván ; egyszersmind kijelentetik, hogy más részről az ország semmi kötelezettséget, mely a czélon túlterjed, s annak elérésére nem elkerülhetetlen szükséges, magára nem fog válalni. Én is azt tartom, hogy a pragmatica sanctióban határozottan ki van kötve azon föltétel, mely szerint Magyarország közjogi s belkormányzási önállóságának és függetlenségének sérthetetlenül fen kell tartatni. Végtére nincs semmi ellenvetésem azon ígéret ellen, hogy figyelembe veszszük azt is, hogy ezután ö" felsége örökös tartományait is alkotmányos jogokkal fogja fölruházni. Ezek azon praemissák, melyek szerint a 6 7-es bizottság majoritása javaslatát összeállította. Vizsgáljuk meg először is, vajon a javaslat pontjai megfelelnek-e az azokban fölállított föltételeknek ? A 8-dik pont szerint a pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek együttes kezelése. E czélszerü vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik. Mi kötelességeket ró ezen közösség ránk azonkívül, hogy mi annak költségeit közösen fedezzük? Meggyőződésem szerint semmi egyebet. Mi jogot ? mi befolyást igényelhetünk mi a külügyek vezetésébe, mint önálló, független ország, melynek kapcsolatát Ausztriával csak a közös uralkodó személy föltélelezi ? Felelet: épen azon jogot, s annyi befolyást,mint a mely s a mennyi Ausztriát illeti. Melynélfogva az ausztriai császárnak s egyszersmind magyar királynak a pragmatica sanctióból folyó kötelezettsége a külügyeket a szerint ke2* : Öi '" "-••';