Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-131

226 CXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jnnias 1. 1867.) Én azon nézetben vagyok, hagy 6'fölségének j az általa is örökösödési joga alapjául fölhozott I pragmatica sanctio szerint egy hajszálnyival sem lehet több joga, mint V. Ferdinándnak, ki az 1848-diki törvényeket szentesitette volt. Nem megdöbbentő-e az, hogy azon felség, ki megkoronáztatását az örökösödési jogra alapítja, az elődje által szentesitett 1848-diki törvények érvényét vonja kétségbe ? Csakugyan különös volna az, ha az én fiam azt mondaná, hogy örökösöm akar ugyan lenni, de adósságaimat nem ismeri el: mert ^successio vádit cumonere;" az örökség nem csak jogot, henem kötelességeket is ruház át. Magyarország és a dynastia közt több, például a bécsi és íinczi békekötések jöttek létre; de Magyarország a maga hátrányára a dynastiával soha nem pacificált, mert az által részint vallásszabadságot, részint más polgári jogokat biztosított magának. Különös az, t. ház, hogy azon helyzetbe jöttünk, hogy egy ezelőtt 18 évvel bevégzett hadviselés most szándékoltatik egyezkedés, tekintve békekötés utján végleg befejeztetni, annak ellenére, hogy ő felsége világosan lemondott a fegyverjogról, kijelentvén trónbeszédében, hogy mint örökös király akar az ország trónjára lépni. Igen csodálkozom, hogy a t. miniszterelnök ur a minisztérium nevében mintegy elévülésre hivatkozik, arra utalván, hogy felejtsük azt, mi oly régi dolog. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a nép joga el nem évül, és az ellene elkövetett jogtalanság és törvénytelenség századok által sem lesz joggá. Én tehát azon indokokat el nem fogadhatom, hogy csak azért mondjunk le a lemondási okiratok fölmutatásáról, mert már régen volt, mikor a trón megüresedett; és már csak ezen okból is utasitandónak vélném a minisztériumot, hogy miután az idő a küszöbön álló koronázás tekintetéből igen drága, ne méltóztassék azt mondani, hogy mi tegyünk le ezen jogunkról, s mintegy mellesleg ismerjük el, hogy Magyarország csakugyan Ausztriának provinciája, s hogy midőn ő felsége I-ső Ferdinánd az osztrák császár a trónról lemondott, azalatt Magyarország is értetik. Egyébiránt még egy más igen fontos ok is van, hogy ne siessünk oly nagyon a koronázással. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Azt monlta az 1861-ki országgyűlés első föliratának 36-dik kikezdésében: „Mindaddig, mig azok , kik törvény szerint az országgyűlésre meghívandók, meghíva nem lesznek, mi az országgyűlést kiegészítettnek nem tekinthetjük , törvény alkotásába és koronázási egyezkedésbe nem bocsátkozhatunk.* Hát, kérdem, mi változott meg azóta, hogy már most ezen tárgyalásokba bocsátkozhatnánk? Arra köteleznek bennünket törvényeink, különösen a nőági örökösödést megállapító 1723-dik évi törvény, hogy magunknak az örökség megnyíltáról biztos tudomást szerezzünk. Mert ha csak oly könnyedén veszszük a magyar trónnak kézről kézre adását, ne csodáljuk, ha a reichsratba akarnak terelni. Csak egy igen közönséges példával akarom a kérdést megvilágosítani: megesett az, és megeshetik ezentúl is, hogy valaki úgy távozik el házából, hogy többé híre sincs, mire azután neje a szokott köröztetés után férjhez menvén, csak akkor kerül ismét elő, annak nem kis meglepetésére, midőn az már másodszor is férjhez ment. így vagyunk a szőnyegen levő trónlemondásokkal is. Ki tudja diplomatice, hogy V. Ferdinánd valósággal lemondott a magyar trónról ? (D&rültség a középen.) Hisz 1861-ben a képviselőháznak nem egy tagja monda — midőn ezen nagyfontosságú kérdés fölött vitatkoztunk — hogy V. Ferdinándhoz kell föliratot intézni (Ugy van! a szélső balon.) Ezek azon okok, melyeknél fogva én a minisztériumot utasitandónak vélem, eszközölje ki diplomatikai alakban V. Ferdinándnak a magyar országgyűléshez intézett trónlemondását. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Csíky Sándor: Tisztelt képviselőház! Négy hónapja már annak, hogy a nemzet és az országgyűlés fölfogása szerint, felelős független minisztériuma van a hazának, mind e mellett is azonban most már ugyanezen magyar királyi minisztérium nevezettelél és illeti magát; de mi a kormányt — mindig a törvény lelkéből kiindulva — függetlenül felelős minisztériumnak óhajtjuk és akarjuk ismerni, én legalább részemről aanak lenni óhajtom és annak is tartom. Ugyanezen minisztériumnak a közigazgatás és beikormányzat terén .ekkoráig tett működéséről szólni nem akarok; de a törvénykezés terén történt eddigi előhaladását lehetetlen elhallgatnom , mert a törvénykezés terén eddig gyakorlott működése, különösen a közösügyi törvényczikkeknek szintúgy, valamint a többi törvény-, illetőleg határozati javaslatnak általa a ház elé történt terjesztése, és ezeknek a többség általi elfogadása mind olyan tények, melyek e haza minden gondolkozó férfiának igen komoly aggodalmakra szolgáltattak okot. Tisztelt ház! Egy reményhorgony volt még, az alkotmányos jogok és törvények megvédhetésére nézve, s ez fölfogásom szerint abban állt, hogy ha már ennyi, a miniszteri mindenhatóságot támogató s a nemzeti jogokat megnyirbáló, vagy épen meg is semmisítő törvényjavaslatok elfogadva állanak, áll még fen egy reménysugár, mely a nemzeti jogoknak biztosítására s azoknak támogatására szolgálatot tehet, és ez a koronázás alkalmával ő felsége által kiadandó királyi hitlevél és annak esküvel történendő megpecsétlése, melyben hazánk valamennyi törvényeinek megtartására