Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-128

208 CXXVm. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 28. 1867.) sérthetlennek nyilvánittatik. De mind a többi, ' még maga azon jog is, hogy a minisztert a király j távollétében ő nevezi ki, a mi újnak volna tekinthető, a régebben gyakorolt kormányzás körébe tartozik. Ha tehát ezt olyannak is lehetne is venni, mint a mely csakugyan a 48-diki nádor személyének van megadva, lehetne is tán törvényes utón módosítani; de átalában mivel a most előkészülő államviszonylat miatt még szükségesebb figyelembe venni, hogy már a múltban is azért tartották az ország rendéi szükségesnek azt, hogy a nádori hivatal mintegy Magyarország külön állami létének előjeléül szolgáljon, ezért a készülő viszonylat mellett semmi esetre nem tartom czélszerünek a nádori méltóságnak ezen kormányzási hatáskörre vonatkozó törvények korlátozását. Mert igaz, hogy a t. miniszteri eló'terjesztvényben határozottan ki van fejezve ő felségének azon kijelentett szándéka , miszerint jövőre személyesen akarja az ország kormányát vezetni; de hiszen az eddig is magában értetett, régebbi törvényeink is szóltak arról, és legrégebben egészen oly mérvben , hogy a király innen kormányozzon • később, hogy az év bizonyos részében itt lakjék; — de ez, mint a múltban nem ment, most is alig menne teljesedésbe, azon körülménynél fogva, hogy Magyarország királya más országok uralkodója is. Ez az oka századok óta annak, hogy a nádornak királyi helytartói joga megállapittatott és föntartatott. Most tehát, miután az uj képviseleti kormányhoz, a parlamenthez, a mit a 48diki törvények megállapítottak, már tényleg ugyanezen 48-diki törvények hozzá alkalmazták a nádori méltóságot, nem foroghat főn még azon ellenmondás sem, mit a t. előadó nr mondott, hogy a nádor mint nádor-főispán a minisztérium hatásköre alá tartoznék; nem foroghat fön még azon eset sem, hogy ő mint legfőbb justitiárius alátartoznék a minisztériumnak. Mert a 48-diki intézmény által, ha nem fejezi is ki a törvényt határozottan , tényleg elenyésztek a nádornak némely előbbi teendői, miként ezek már régebben is változtak, ha világos törvénynyel nem lettek is eltörölve, mint például a nádori birőság (judicium oetavale), s uj törvény által a nádor a hétszemélyes tábla elnökévé lett, mi 48-ban a főispánsággal hasonlag megváltozott. Épen azért nem forog fön ellenmondás és abnormitás az 1848-diki törvények mellett semmiesetre. Azonban, tiszt, ház! az emiitett kormányzói jog fontosságán kivül másik is igen fontos ok, nevezetesen az is, hogy a nádor kétségkívül nem az uralkodó által kinevezett, hanem az ország által választott legfőbb tisztviselő. Csak az ily fő hivatalnak lehet egyedül a mi sajátságos helyzetünkben az ország állami különállását képviselni. Hogy a minisztérium vagy miniszterelnök ez állást nem pótolhatja, mivel az, habár az országgyűlés többségéből, az uralkodó általi kinevezéstől függ, azt bővebben vitatni fölösleges. Igen fontos szempont még az is, hogy a nádor, mint királyi helytartó, egyszersmind az országnak katonai főparancsnoka, választott katonai főparancsnoka. Ez oly államjoga Magyarországnak, melyhez hasonló alig van más nemzetek alkotmányában ; és ezt is megköveteli azon sajátlagos viszonyunk, hogy a mi fejedelmünk egyszersmind más országok fejedelme is. Ez oly fontos szempont, melyről megfeledkeznünk, főleg akkor, midőn uj viszonyok készülnek az ország részére, nem volna tanácsos. Ezek azon körülmények, melyek engem arra bírnak, hogy a IX. osztály véleménye indokolásához egészben ne járuljak. De ezeken fölül még az is, miszerint nem tartom lehetőnek, hogy az illető törvényeket jelenleg kinevezendő regnicolaris küldöttség jogosan tervezze, csakis a törvény életbe léptetése után lehetvén, mint Tisza Kálmán módositványa is föltételezi, uj törvényeket szerkeszteni. Sohasem küldött ki Magyarország regnicolaris deputatiót törvényjavaslatok készitésére, mielőtt nem élt az alkomány tényleg; oly törvény megváltoztatását soha sem tervezte regnicolaris deputatió, mely restituálva nem volt tényleg. Volt gyakran regnicolaris működés az országban, de akkor élt az alkotmány és annak czélja csak az alkotmány tovább fejlesztése vagy az élő törvény megváltoztatása volt. Most pedig a nem élő törvény megváltoztatása forogna fen, ez pedig törvény és alkotmány ellenére történnék. De hiányos is e tekintetben ez előterjesztés, mert nem fejezi ki, vajon azon uj törvény alkotása koronázás előtt vagy után lenne-e eszközlendő ? Mondatik ugyan, hogy az ülésszak alatt, de ez nem határozott kifejezés. Mire én azért reflectálok, mert igen nagy különbség van a között : koronázás előtt vagy azután-e? mert első esetben a jogfolytonosság meg van sértve, másik esetben pedig nincs megsértve. Midőn a törvényhozás mindkét factora megvan, midőn az alkotmány helyre van állítva, van helye regnicolaris deputatió kiküldésének és működésének; de addig a jelen országgyűlés 1866. évi márczius 19-én kelt föliratában kifejtett jogfolytonosság ellenére soha sem lehet helye. Én tehát felhívom a t. ház figyelmét, hogy nem csak Tisza Kálmán képvfeelő társam módosítását méltóztassék ezen javaslatra nézve elfogadni, hanem egyszersmind indítványozom , hogy a t. ház egy küldöttsége, de nem az által, melyet a