Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-127

192 CXXVU. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 27. 1867.) nek és a haza jövendőjére nézve üdvösnek a jelen törvényjavaslatot, s egyátalában nem látja szükségét annak, hogy ez idő szerint ez ügyben törvényczikk alkottassék." Böszörményi László: T. képviselőház! Én megvallom, nem osztom azt, hogy most már a háznak előbbi határozatához változtatás végett semmit szólani nem lehet akkor, mikor a törvényhozás másik felét képviselő minisztérium az országgyűlési határozaton maga részéről rendkívül fontos módosításokat, változtatásokat akar tenni, mikor tehát nem egyszerűen elfogadni akarja az országgyűlés határozatát, hanem nagyon fontos módosításokkal akarja azt elfogadni. Hogy ezen eset ugyanaz legyen, melyről azt lehessen mondani, hogy az országgyűlés már egyszer meghozott határozatán többé nem változtathat, el nem ismerem. Mert a minisztérium által tervezett változtatások, módosítások egészen más horderőt kölcsönözhetnek az előbbi határozatnak az esetben, ha annak előbbi tartalma is megmaradás az indítványozott változtatás is elfogadtatik. Itt különösen ezen eset forog fen, s épen azért tartam szükségesnek megjegyezni, hogy jelen esetben joga van a háznak előbbi határozatát változtatni. De azért én az országgyűlés előbbi határozatát nem akarom vitatni, vagy annak módosítására a házat jelenleg fölkérni; csak amaz előttem fölhozott elvek ellené- j ben, mintha föltétlen szükség, mintha muszáj volna i a határozatot eredeti szövegében beczikkelyezni, akartam megjegyezni, hogy ez a ház akaratától függ. Épen a tisztelt előadó ur állítása ellenében, miszerint a ház változtatási jogát kétségbe vonta, kellett kifejeznem, hogy mivel arra a miniszteri kivánat adott okot, igenis van a háznak joga határozata tartalmán változtatni. Azt sem tartom elfogadhatónak, mit Deák Ferencz képviselő ur mondott: hogy mikor az országgyűlés ezen határozatot hozta, föltétlenül és szükségkép ugy hozta, hogy azt törvénynyé fogja alkotni. Igaz, hogy ilyen szándékkal hozta; de még akkor, mikor hozta, ben volt azon határozatban az is, hogy csak akkor lesz törvénynyé, ha majd a másik egyezkedő fél is elfogadja. Ezen munkálat alapelve szerint pedig most nem az uralkodó maga a másik egyezkedő fél: mert ezen határozat alapelve az, hogy ő felsége többi tartományaival csinálunk közösséget, mivel azok is alkotmányt kaptak. E közösügyi egyezkedést tehát most már nem is lehet egyedül az uralkodóval végleg és teljesen bevégezni. Ha ezen feltevés áll — pedig ez a munkálatnak alapelve — akkor szükségszerű következés, hogy nem lehet egy oldalról kötelező törvényt alkotni akkor, midőn a másik fél még hozzá sem szólott, s még nem is tudjuk, hogy akarja-e az ajánlott közösséget elfogadni. Nem lehet magunkat kötelezettség alá állitani föltétlenül, mikor még azon lehetőség is fenforog, hogy a másik fél azt egyszerűen visszautasítja. Ez oly lépés volna, minőnek példáját a szerződések terén alig lehet találni. De az gyakori eset a szerződéseknél, hogy tervet csinál az egyik fél. Itt ily tervről "van szó, melyet az országgyűlés alkotott, és ez határozati minőségében is megfelel azon czélnak, hogy iránta a másik fél is nyilatkozhassak. Tisztelt ház! én nem saját politikai álláspontomról beszélem ezt, hanem a többség álláspontjáról, a határozat hozásával elfoglalt álláspontjáról indulok ki. (Ellenmondás a jobb oldalon, helyeslés a bal oldalon.) Méltóztatik a tisztelt ház jól tudni, hogy én elvtársaimmal jogfolytonosság szempontjából is vitattam, hogy még határozat hozása végett sem tárgyalható a bizottság jelentése; de a t. ház többsége azt mint határozatot elfogadni méltóztatott: ez ellen tehát, mint ilyen ellen, nem szólhatok; de szólhatok igenis az ellen. hogy az törvénynyé alkottassék. Mert, mint maga Deák Ferencz képviselőtársunk is méltóztatott kifejteni, joga van a háznak a fölött vitatkozni, vajon ez most alkottassék-e törvénynyé, vagy később? vagyis azután, ha a másik egyezkedő fél is az egyezkedési ajánlathoz hozzá fog járulni. S e fölött határozni a háznak jogában áll. Ebből pedig azt vonom ki, hogy a ház czélszerüen csak akkor alkothatja törvénynyé az egyességet, midőn ahhoz a másik fél is hozzá járult. (Helyeslés a bal oldalon.) Ez elvileg az egyezkedés philosophiája szerint is igy áll; de itt főleg a határozat különös tartalma teszi ezt szükségessé , mely az uj előterjesztés által sokkal hátrányosabb Magyarországra nézve, mint volt eredeti szövegében. De erről nem akarok szólani; hanem az előterjesztvényt illetőleg megjegyzem, hogy annak záradéka szerint a törvénynyé alkotandó határozat egyik része életbe lépne, másik része nem lépne életbe. Igenis, a miniszteri előterjesztvény kivánja tőlünk annak kimondását, hogy oly egyességi törvényt csinálunk, melynek egyik része a másik egyező fél mellőzésével is életbe lép, másik része pedig csak akkor, ha abba a másik egyezkedő fél beleegyezik, a mit természetesen csak föltételezünk. Mellőzve, hogy az ily törvényhozást nem 1 tartom czélszerünek, igen fontos körülmény az, hogy a határozat alkotásánál nem pusztán a paritás volt a ház fő indoka, hanem e mellett még sokkal hatályosabb indokul hozatott föl, hogy azért csináljuk meg e munkálatot, mert az nekünk hasznos lesz. s oly boldogságot fog ránk árasztani,