Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-127

190 CXXVII. ÖflSZÁGOS ÜLÉS. (Május 27. 1867.) zetével alig lesznek összeegyeztethetők. Azt mond­hatná valaki erre nézve, hogy hiszen ez csak beve­zetés, hogy ez még magában véve nem törvény. (Ellentmondás a középen.) De épen a közösügyi munkálat tárgyalásakor volt alkalmunk meggyő­ződni arról, hogy midőn a bal oldal érvei ellen magából a törvényből nem akartak, vagy tán nem is lehetett érveket fölhozni, szintén a törvény előszavaiból hoztak föl érveket: és megvallom, én oly fontosaknak találom a törvények elé írt beve­zetéseket, hogy bizonyos tekintetben azok tán még fontosabbak magánál a törvénynél is : mert a tör­vényhozás alkotmányos utón az egyszer hozott törvényt ujabb határozat által megváltoztathatja, de azon elveket, melyek mintegy indokolásul szol­gálnak, azok az örök igazság törvénye szerint so­ha sem lesznek többé megváltoztathatók. Áttérve a törvényjavaslat egyes pontjaira, igen nagy különbséget találok ezen czikk és a közösügyi munkálat között. A 25-dik pontban mintegy alapföltétemi vi­lágosan ki van tűzve, hogy az alkotmányosság ő íölsége többi országaiban is tettleg életbe lépjen. Erről a jelen beczikkelyeztetni kivánt törvényja­vaslatban emlités nem tétetik. (Fölkiáltások : Söt inkább!) Hasonlóképen az azt követő 26. szakaszban még inkább ki van terjesztve azon alapföltétel. Ebben az mondatik, hogy e munkálat egyik alap­föltétele az, hogy a felelős kormányzat itt is, ott is átvette légyen a kormányzatot. Erről ezen be­czikkelyeztetni szándékolt törvényjavaslat említést nem tesz. S én, t. ház! a gyakorlat s egyátalában az észjog törvényeivel azt látom megegyeztethetó'nek, hogyha két fél egymás közt egyezkedést szándé­kol létre hozni, s az egyik fél kimondotta a maga nézetét föltételesen, a másik fél pedig ezen alap­föltételeket nem teljesíti, szerintem ebből nem az a következés, hogy félretéve az önszabta felté­teleket , ismét és újra végleg és kötelezően nyi­latkozzék ezen fél, hanem fölfogásom szerint az, hogy várja be, míg a másik fél részéről szintén azon föltételek teljesíttetnek, s addig ne kötelezze le magát újból jövőre. Én azt hiszem, ha mi most tovább menve, mellőzve a szabott feltétele­ket, beczikkelyezzük, s ezzel végleg mintegy le­kötelezzük magunkat azokra nézve, mik ezen tör­vényczikkelyben foglaltatnak, ez által mint egyez­kedő félnek állásunk nem öregbedni, hanem min­denesetre gyengülni fog. Fölhozhatná valaki itt, hogy magában a tör­vényjavaslatban emlités tétetik erről, és hogy hi­szen ezen törvényjavaslatnak egy igen nevezetes része, mely a kezelésről szól, világos szava szerint, törvénynyé, valóságos kötelező törvénynyé csak későbben válik. Ezen t. czikkből kötelező ránk nézve csak az lesz, a hol a közös ügyek körvona­loztatnak és megállapíttatnak, és miután az állít­tatott, hogy ezek magából a pragmatica sanctióból, melyet közös alapnak elismerünk, folynak, tehát azt mondhatná valaki, hogy ez ránk nézve semmi esetre sem veszélyes. Szabad legyen e tekintetben nekem ezen t. czikk szavaival felelnem, melyben az mondatik, hogy : „vannak ezen kívül még egyéb, más, nem a pragmatica sanctióban foglalt közös­ügyek, név szerint" stb. T. ház, én megvallom, saját egyéni nézetem szerint magát az első állítást sem fogadhatom el, hogy t. i. egyátalában mind azon ügyek a pragmatica sanctióból következnek. De miután az utóbbit ma­ga e munkálat is kifejezi, én azt hiszem, hogy ha mi most e munkálat szerint is nem a pragmatica sanctióból következő közös ügyeket törvényeink­be- beigtatnók, körülbelül azzal vigasztalhatnék ma­gunkat, mintha azt mondanók, hogy az ránk néz­ve sérelmes, de nehogy a jövő vagy a hatalom szava ránk nézve még sérelmesebbeket parancsol­jon, fogadjuk el, mert ez jobb lesz a roszabbnál. (Helyeslés a bal oldalon.) Végezetül a törvényjavaslat zártételére akarok némely észrevételt tenni. Ezen zártétel, mint mél­tóztatnak meghallani, azt mondja: „hogy a második része ezen munkálatnak csak a'kkor válik érvé­nyessé, hogyha az ő fölsége többi országai által el lesz fogadva." Midőn a közösügyi numkálatok megkezdődtek, midőn a közös ügyek a bizottság­ban kidolgoztattak, egyik legerősebb és legfonto­sabb ok, mely által az országgyűlés elhatározta az ott megállapított ügyeknek jövőben közösen kezelését, a paritás elve volt; s midőn én most azt látom, hogy itt a közös ügyeknek kezelése és kör­vonalozása bemegy Magyarország törvényei közé, vagy beczikkelyeztetni szándékoztatik, a nélkül, hogy azon egyetlen fontos ok, azon egyetlen vi­gasz, mely e részben az önállásáról leszorított nem­zetnek megmaradt, a paritás csak a jövő esélyei­nek van kitéve : igen félek, hogy majd elmondhat­juk, hogy Sz. István koronájának országai, fájda­lom, többé nem önállásukat, de egyszersmind egyenjogúságukat is a jövő veszélyeinek tették ki. Ezek előre bocsátása után magam és alX-dik osztály nevében, ezen törvényjavaslat elfogadása ellen szavazok. (Elénk éljenzés a bal oldalon.) Deák Ferencz: Azon tárgyakra nézve, me­lyekről a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat intézkedik, vagyis az úgynevezett közös ügyekre nézve, a ház határozott; és határozatát azért hozta, hogy az törvénybe igtattassék. Az tehát többé nem kérdés, hogy e határozat törvénybe igtattas­sék-e vagy ne ? csak az lehet kérdés, hogy most I készitsük-e el a törvényjavaslatot, vagy máskor?

Next

/
Thumbnails
Contents