Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-127

190 CXXVII. ÖflSZÁGOS ÜLÉS. (Május 27. 1867.) zetével alig lesznek összeegyeztethetők. Azt mondhatná valaki erre nézve, hogy hiszen ez csak bevezetés, hogy ez még magában véve nem törvény. (Ellentmondás a középen.) De épen a közösügyi munkálat tárgyalásakor volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy midőn a bal oldal érvei ellen magából a törvényből nem akartak, vagy tán nem is lehetett érveket fölhozni, szintén a törvény előszavaiból hoztak föl érveket: és megvallom, én oly fontosaknak találom a törvények elé írt bevezetéseket, hogy bizonyos tekintetben azok tán még fontosabbak magánál a törvénynél is : mert a törvényhozás alkotmányos utón az egyszer hozott törvényt ujabb határozat által megváltoztathatja, de azon elveket, melyek mintegy indokolásul szolgálnak, azok az örök igazság törvénye szerint soha sem lesznek többé megváltoztathatók. Áttérve a törvényjavaslat egyes pontjaira, igen nagy különbséget találok ezen czikk és a közösügyi munkálat között. A 25-dik pontban mintegy alapföltétemi világosan ki van tűzve, hogy az alkotmányosság ő íölsége többi országaiban is tettleg életbe lépjen. Erről a jelen beczikkelyeztetni kivánt törvényjavaslatban emlités nem tétetik. (Fölkiáltások : Söt inkább!) Hasonlóképen az azt követő 26. szakaszban még inkább ki van terjesztve azon alapföltétel. Ebben az mondatik, hogy e munkálat egyik alapföltétele az, hogy a felelős kormányzat itt is, ott is átvette légyen a kormányzatot. Erről ezen beczikkelyeztetni szándékolt törvényjavaslat említést nem tesz. S én, t. ház! a gyakorlat s egyátalában az észjog törvényeivel azt látom megegyeztethetó'nek, hogyha két fél egymás közt egyezkedést szándékol létre hozni, s az egyik fél kimondotta a maga nézetét föltételesen, a másik fél pedig ezen alapföltételeket nem teljesíti, szerintem ebből nem az a következés, hogy félretéve az önszabta feltételeket , ismét és újra végleg és kötelezően nyilatkozzék ezen fél, hanem fölfogásom szerint az, hogy várja be, míg a másik fél részéről szintén azon föltételek teljesíttetnek, s addig ne kötelezze le magát újból jövőre. Én azt hiszem, ha mi most tovább menve, mellőzve a szabott feltételeket, beczikkelyezzük, s ezzel végleg mintegy lekötelezzük magunkat azokra nézve, mik ezen törvényczikkelyben foglaltatnak, ez által mint egyezkedő félnek állásunk nem öregbedni, hanem mindenesetre gyengülni fog. Fölhozhatná valaki itt, hogy magában a törvényjavaslatban emlités tétetik erről, és hogy hiszen ezen törvényjavaslatnak egy igen nevezetes része, mely a kezelésről szól, világos szava szerint, törvénynyé, valóságos kötelező törvénynyé csak későbben válik. Ezen t. czikkből kötelező ránk nézve csak az lesz, a hol a közös ügyek körvonaloztatnak és megállapíttatnak, és miután az állíttatott, hogy ezek magából a pragmatica sanctióból, melyet közös alapnak elismerünk, folynak, tehát azt mondhatná valaki, hogy ez ránk nézve semmi esetre sem veszélyes. Szabad legyen e tekintetben nekem ezen t. czikk szavaival felelnem, melyben az mondatik, hogy : „vannak ezen kívül még egyéb, más, nem a pragmatica sanctióban foglalt közösügyek, név szerint" stb. T. ház, én megvallom, saját egyéni nézetem szerint magát az első állítást sem fogadhatom el, hogy t. i. egyátalában mind azon ügyek a pragmatica sanctióból következnek. De miután az utóbbit maga e munkálat is kifejezi, én azt hiszem, hogy ha mi most e munkálat szerint is nem a pragmatica sanctióból következő közös ügyeket törvényeinkbe- beigtatnók, körülbelül azzal vigasztalhatnék magunkat, mintha azt mondanók, hogy az ránk nézve sérelmes, de nehogy a jövő vagy a hatalom szava ránk nézve még sérelmesebbeket parancsoljon, fogadjuk el, mert ez jobb lesz a roszabbnál. (Helyeslés a bal oldalon.) Végezetül a törvényjavaslat zártételére akarok némely észrevételt tenni. Ezen zártétel, mint méltóztatnak meghallani, azt mondja: „hogy a második része ezen munkálatnak csak a'kkor válik érvényessé, hogyha az ő fölsége többi országai által el lesz fogadva." Midőn a közösügyi numkálatok megkezdődtek, midőn a közös ügyek a bizottságban kidolgoztattak, egyik legerősebb és legfontosabb ok, mely által az országgyűlés elhatározta az ott megállapított ügyeknek jövőben közösen kezelését, a paritás elve volt; s midőn én most azt látom, hogy itt a közös ügyeknek kezelése és körvonalozása bemegy Magyarország törvényei közé, vagy beczikkelyeztetni szándékoztatik, a nélkül, hogy azon egyetlen fontos ok, azon egyetlen vigasz, mely e részben az önállásáról leszorított nemzetnek megmaradt, a paritás csak a jövő esélyeinek van kitéve : igen félek, hogy majd elmondhatjuk, hogy Sz. István koronájának országai, fájdalom, többé nem önállásukat, de egyszersmind egyenjogúságukat is a jövő veszélyeinek tették ki. Ezek előre bocsátása után magam és alX-dik osztály nevében, ezen törvényjavaslat elfogadása ellen szavazok. (Elénk éljenzés a bal oldalon.) Deák Ferencz: Azon tárgyakra nézve, melyekről a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat intézkedik, vagyis az úgynevezett közös ügyekre nézve, a ház határozott; és határozatát azért hozta, hogy az törvénybe igtattassék. Az tehát többé nem kérdés, hogy e határozat törvénybe igtattassék-e vagy ne ? csak az lehet kérdés, hogy most I készitsük-e el a törvényjavaslatot, vagy máskor?