Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-108
4 CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) nyává változtatja át. És ha a birodalomba való beolvasztását közvetlenül nem eszközölné is, bizonyosan előkészíti, és a Magyarországra nézve addig esak tényleg fenállott osztrák birodalmat jogilag valóban csak most alakítja meg. Ezen alapelvek közül, hogy melyikkel rokonszenvezzen, nem lehet kétséges egy magyar ember előtt sem. Igen nyomosaknak, fontosaknak kellett tehát lenni azon okoknak, melyek a többséget javaslatainak tervezésére birták. Jogi tekintetek ezen okok nem lehetnek: mert azt, hogy Magyarország és ó' felsége többi országai között csak személyes kapcsolat áll fen, többé bizonyítani nem szükséges, miután azt fényesen s ellenmondhatlanul bebizonyították az országgyűlés 1861-ki föliratai, bebizonyította a pragmatica sanctió keletkezését követő másfél százados gyakorlat, mely szerint Magyarország minden állam ügyei, és azok között a védelem eszközei fölött a védelem esetének beállására, s annak miként teljesítési módja iránt, ő felsége többi országainak befolyása nélkül mindig önállóan határozott, s a védelem eszközeit soha nem ő felsége többi országainak s tartományainak, hanem figyelemreméltó óvatossággal, kivétel nélkül mindig az országnak s királyának védelmére ajánlotta meg. Azt pedig, hogy ó' felségének többi országai azon túl, miszerint közelebb nyert alkotmányos jogaik élvezetében általunk ne gátoltassanak, még azon alárendeltséget is követelhetnék tőlünk, hogy Magyarország az ő alkotmányuknak kényelmesebb életbe léptetése végett magát ősi legfontosabb jogaitól megfoszsza, bizonyosan senki nem fogja állítani, épen úgy, mint maga a bizottság többsége sem állítja azt, hogy azon államügyeknek, a melyeket közöseknek kijelölt, Magyarország ő felsége többi országaival közös törvényhozás és kormányzás alá bocsátani jogilag köteles legyen. Ha tehát jogi tekintetek nem voltak az indokok, a melyek a bizottság többségét javaslatainak tervezésére birták, más politikai, s akkor midőn törvény jövőre alkottatik szem előtt tartható, sőt szem előtt mindig tartandó oportunitási indokok lehettek azok, melyek azt javaslatai megállapítására vezérelték. Ezen okok közül szándékom egy némelyiket vizsgálat alá venni. Azokra, miket a vallás és közoktatási t. miniszter úr a közös viszonyok rendezésére nézve előadott, alig fogok ugy válaszolni tudni, hogy nézeteink összeegyeztetését remélhessem, mert a kiindulási pontok ellenkezők, a melyekből a közös viszonyok rendezését eszközlendőnek véljük. Fő kérdés nézetem szerint e tekintetben az, vajon a pragmatica sanctió által egy új birodalom alkottatott-e, melynek Magyarország is alkotó részét képezi, vagy nem ? mert azok, kik e tételeknek akár egyikét akár másikát elfogadják, aa azokból kivonandó következtetések, a közös viszonyok rendezésének módozatai iránt, egymással lényegesen ellenkező véleményben nem lehetnek; de azok, kik ez alapelvre nézve eltérő nézetben vannak, ez alapelvek következményei iránt egyezségre nem fognak juthatni. Én nem akarom e helyen ezen már többször megvitatott kérdést ujabban kifejteni, de szükségesnek tartom megjegyezni, hogy habár azon országoknak összessége, melyek a fölséges osztrák ház uralkodása alatt állnak, együtt véve föliratainkban is ismételve 6' felsége birodalmának nevezete alatt emiittettek, azért mégis t. miniszter úrnak azon állítása, hogy a sanctió pragmatica Magyarországnak és 6' felsége többi országainak általa létesített szövetségéből egy közös birodalmat alkotott, nézetem szerint oly magyarázata a pragmatica sanctiónak, mely eddig az ország által elfogadva nem volt. Elég e tekintetben az 1848-dik évi törvényekre hivatkoznom, melyeknek, hogy alapján áll, a t. minisztérium ismételve kijelentette. Mert a 48-ki 18. t. ez. 6-ik szakasza határozottan kimondja, h°gy : « a pragmatica sanctió által megalapított birodalmi kapcsolat, mely azon törvényekben ismételve említtetik, csak egyedül az uralkodó háznak közösségében létezik." Ily közösségből pedig az illető országok és népek szövetsége, és az, hogy azok egy közös birodalommá alakultak át, nem következtethető. T. miniszter úr azon viszonyt, mely köztünk és ő felsége többi országai közt fönáll, szorosabbra véli füzendó'nek, s azon módon, mint azt a 67-es bizottság többsége javasolta, azért, mert régi törvényeink az országnak őt megillető önrendelkezési jogát és befolyását se bel-, se külügyeire nézve, a 48-ki törvények pedig csak belügyeire nézve biztosították, ez pedig igényeink kielégítésére nem elégséges, mert Magyarországot belügyeiben teljes függetlenség, kül- vagyis közös ügyeiben teljes mérvű befolyás illeti. Hogy azon törvények, melyekre a t. miniszter úr tegnap hivatkozott, Magyarországnak intézkedési jogát külügyeire nézve egyátalában nem biztosítják, elismerem. De vegye tekintetbe a t, miniszter úr az e részben létező egyéb törvényeket is: vegye a többek közt tekintetbe az 1608-ki 2-dik törvényezikket, és más hasonlóan intézkedő törvényeket, melyeknél fogva, Magyarországot illetőleg, az ország tudta nélkül se háború nem indittathatik, se béke nem köttethetik; vegye tekintetbe azon számtalan törvényeket, melyeknél fogva Magyarországban semminemű közadó vagy hadi segély nem szedethetik, hadkiegészítés nem történhetik az országgyűlés beleegyezése nélkül :
