Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

CVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1667.) 5 és azt hiszem , el fogja ismerni, hogy Magyarországnak rendelkezési joga — minden államügyeire s ezek közt külügyeire nézve is, úgy, mint bármely más alkotmányos országé — fenálló régi törvényeink által, ha azok megtartattak volna, biztosítva volt. Mivel azonban régibb törvényeink meg nem tartattak, azért alkottattak a 48-diki törvények, azért állittatott föl a felelős minisztérium, melynek czélja e szerint csak az lehet, hogy a kormány felelőssége által törvényeink érvénye föntartassék és biztosittassék, s nem az, hogy fenállása miatt törvényeink érvénye megszüntettessék. (Helyeslés a hal oldalon.) A mennyiben pedig a tárgyalás alatt levő bizottsági munkálat, a miniszter úr elismerése szerint is, a 48-diki törvények szabványainak kifejtését és gyakorlati alkalmazását tárgyazza, ezen bizottsági munkálat czélja is csak az lehet, mit előbb emiitettem. A bizottsági többség és kisebbség javaslatai közti különbség nézetem szerint pedig abban rejlik, hogy a kisebbség fen akarja tartani az ország régi törvényeit, s azokban gyökerező' azon alkotmányos jogát, mely annak minden államügyeire nézve nem csak befolyást, de önrendelkezési jogot is biztosit; a többség pedig ezen önrendelkezési jogot megszünteti, és csupán ezen ügyekre való befolyássá változtatja át. (Ellenmondás a középen.) Ha Magyarország törvényeinek érvénye csak az által tartathatik fön, hogy megszüntessék vagy legalább megcsonkíttassák, akkor nézetem szerint a bizottsági többség javaslatát lehet talán védeni sok más fontos érvekkel, de az ország önállósága és függetlensége tekintetéből védeni nem lehet; és ha a 6 7-es bizottság javaslata az ország függetlenségét és önállóságát, mint a t. miniszter úr monda, az által biztosította, hogy ezen javaslat csak akkor léptethetik életbe, ha az ország alkotmánya teljesen vissza lesz állítva : akkor vagy az ország alkotmánya soha teljesen vissza nem leszállítva, vagy a 67-es bizottság javaslata életbe nem léptethetik. (Helyeslés a bal oldalon.) Mert a 6 7-es bizottság javaslata alkotmányunk megváltoztatását, módosítását tárgyazza; e kettő tehát együtt meg nem fér. (Helyeslés a hal oldalon.) Lehetnek a nézetek eltérők; de ha mindazon következmények, melyek a 6 7-es bizottság többségének javaslatából kifejlődhetnek, idő jártával, a dolog természete szerint, érvényre jutnak : könnyen megtörténhetik, hogy nem sok védeni valónk lesz azok ellen, kik nem egy hajóban ülnek velünk, ha azt, mivel birunk, azoknak engedjük at, kik velünk egy hajóban eveznek. Mondotta a t. miniszter úr, hogy a birodalom fönállásának és hatalmi állásának biztosítása Magyarországnak is érdekében van, arra tehát törekednünk kell, s az e czélra az idők igényei szerint vezető eszközöket elfogadnunk szükséges. Hogy a monarchia fönállása, és az, hogy a monarchia erős és hatalmas legyen, Magyarországnak is érdekében áll: szívesen elismerem; elismerem azt is, hogy e czélnak elérésére az idők változott körülményei, a hadtudomány fejlődése, a védrendszer, a fegyvernemek és közlekedési eszközök tökéletesedése, a villámsebességgel történő diplomatiai külügyi érintkezések, most sokkal nagyobb, mozgékonyabb, egyöntetűbb hadsereget és gyorsabb külügyi kezelést kivannak, mint azelőtt. A külügyi kezelés és a hadsereg vezérlete, vezénylete és belszervezete öszpontositásának szük[ ségét azonban a kisebbség is elismeri, és e czélnak elérésére az uralkodó ház miniszterének a külügyekre, a hadparancsnokságnak a hadügyre nézve engedett hatáskör tervezetével elégségesen gondoskodott; a többire nézve pedig nézetem szerint semmi nem áll útjában se a külügyi kezelés gyorsaságának, se annak, hogy Magyarország saját hadseregét és védrendszerét maga is önállólag a hadtudomány jelen fejlődésének .színvonalára minden tekintetben emelhesse, és azt oly hadképessé és mozgékonynyá tehesse, mint azt a körülmények igénylik; sőt épen talán a magyar hadseregnek különállása,melyet a kisebbség tervezett, és a hazafiúi lelkesedés, melyet e különállás a nemzet fegyvert viselő fiainak hazaszerető sziveiben a múlt idők tapasztalásai szerint ébresztene, lenne azon, máskép kipótolkatlan villanyos erő, mely a magyar hadsereget legeiszántabbá, legáldozatkészebbé , leghadképesebbé tenné. (Fölkiáltások : Igaz!) A mi azonban a birodalom hatalmi állását illeti, a melyet a t. miniszter úr ismételve élénken hangsúlyozott, erre nézve meggyőződésemet kijenteni, képviselői állásom parancsolja. (Halljuk !) Az uralkodó háznak, ha sikerül népeit megnyugtatni, azok szerint is, miket e részben tegnap Tisza Kálmán barátunk előadott, mindig elég- ereje lesz arra, hogy országait, azoknak területi épségét, közvetlen érdekeit minden megtámadások ellen győzödelmesen megvédje; de se most, se a közelebbi jövőben nem lesz elég ereje se arra, hogy agressiv politikát követhessen, se arra, hogy Európa minden bonyodalmaiban, a mint ez eddigi politikájának fő czélja és iránya volt, nagyhatalmi súlyával döntőleg befolyhasson, mert pénzügye, népeinek anyagi és szellemi ereje, bizalma, ragaszkodása kormányához annyira meg vannak ingatva, hogy minden lépés, melyet ez irányban tenne, veszteséggel végződhetnék. Ezen sajnos állapotnak egyik fő oka épen az, hogy a monarchia ezen politikát, a nagyhatalmi állásnak politikáját, már régóta erejének valóságos [mértékén tul, azoknak aránytalan megfeszítésével követé. Nagy részben