Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-112
124 CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 28. 1857.) mindjárt elején szóhoz jutni; tehát most élek szólás-szabadságommal. Tehát a most idézett trónbeszéd s ugyanerre adott válasz soraiból kiviláglik a sanctió pragmaticának tulajdonított értelem, miért is azt nem kell a sorok közt olvasni. A midőn tehát a bizottsági javaslat az 1848diki törvényekben tapasztalt hézagot ki akarja tölteni, a midó'u arra nézve s csak is ottan kivan rendezni, hol rendező törvény hiányzik, a midőn a bizottsági javaslat a pragmatica sanctiónakkifolyása, ez pedig országunk egyik alaptörvényét képezi s igy alkotmányunk kiegészítő részét is: akkor lehetetlen állítani, hogy a bizottsági javaslat törvény eink- és alkotmányunkkal ellenkezik. Mind a bizottsági javaslat, mind a külön vélemény kiindulási pontul veszik a pragmatica sanctiót; abban is egyet értnek, hogy az onnan országunkra háramló kötelességek egyike a közös biztonság föntartása ; de eltérnek egymástól azon fő elvre nézve, hogy a bizottsági javaslat szükségesnek hiszi, hogy az érdeklett felek elhatározási joggal fölruházott közegei közvetlen érintkezésbe jöjjenek, mig ellenben a külön vélemény csak a közvetett érintkezést véli megadhatónak, mert nézete szerint azon közvetlen érintkezés országunk önállását s alkotmányos függetlenségét veszélyezteti. Minden állam önállósága és függetlensége csak akkor biztos és veszélytelen, ha szilárd védelmi alapra van fektetve a közbiztonság; minek igazolására nem szükség hivatkoznom a külállamokra, elég csupán hazánk történelmére hivatkoznom. Ennek tanúsága szerint tudjuk, hogy a mohácsi vész után hazánk legnagyobb része majd 200 éven át alkotmányos függetlenségétől meg lön fosztva : s kérdem, mi idézte elő azon csapást ? Kétségtelenül a közbiztonság elhanyagolása. A midőn tehát hazánknak sajátságos helyzeténél s viszonyainál fogva kötelessége nem csak a közbiztonságot, hanem egyszersmind a közös biztonságot is sziláid alapra fektetni; ez pedig a dolog természeténél fogva sokkal könnyebben érhető el az érdeklett felek közvetlen érintkezése által: a képzelt veszély nézetem szerint nem akkor fenyegetné államunk alkotmányos függetlenségét s önállóságát, ha a bizottsági javaslat elfogadtatik , hanem annak el nem fogadása esetében következhetnék be. Ennélfogva a többség javaslatát elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. Szemünkre, vetik a túlsó oldalról a jogföladást. Eltekintve attól, hogy valamely közjog kiterjesztése, megszorítása, vagy eltörlése a törvényhozás hatáshöréhez tartozik, mely a szükség igényeit nem utasíthatja vissza; eltekintve attól, hogy minden joggal viszonyosságban áll kötelezettség, melynek terhe olykor jelentékenyebb magánál a I jogból háramló nyereségnél: így átalánosságban nem mondhatni, hogy minden jogföladás egyszer! smindkárosis.Miutánittleginkábbaközösbiztonság ! fentartásáról van szó,következőleg nem kizárólagsaját érdekünkről: a többségi javaslat nem jogföladás, hanem jogkiterjesztés, jogalkalmazás, mely jog a közös biztonság föntartása iránti kötelezettségből ered. Egyébiránt a jogföladási ellenvetést tán épen a külön véleményre, azaz a kisebbségi munkálatra lehetne alkalmazni. (Zaj. Halljuk!) Ugyanis a kisebbség munkálatának 12-dik szakaszát az ezen javaslatot pártoló szónokok által fölhozott érvekkel összehasonlításba hozván, úgy látszik, hogy épen ezen vád ráillik a kisebbség munkálatára. A menyire jól emlékszem, Komárom város t. képviselője hivatkozott a koronázás előtti 1608 : 2. és más hasonlóan intézkedő törvényekre. Hasonlóan intézkedő törvények alatt értette bizonyosan az 1615: 5. 1618: 9. 1622: 2. 1638: 1.1659: 1. törvényczikket. Ezeknél fogva a t. képviselő nézete szerint, a mint ezen törvényeinkben is áll, Magyarországot illetőleg az ország tudta és beleegyezése nélkül háború nem indittathatik és béke nem köttethetik. Igaz, hogy a hivatkozott 1808 : 2. t. ez. a királyi koronázási hitlevelekbe lett beigtatása által alaptörvényeink érvényére is emeltetett; mindazonáltal én azon törvényre nem mertem volna hivatkozni, mivel annak nagy horderejű határozata az 1681: 4. t. ez. által lényegesen megnyirbáltatott, és azért az utána következett koronázási hitlevelekben többé nem fordul elő. Miután azonban a t. képviselő úr azon tötvényre hivatkozik, akkor, ugy hiszem, nézete szerint azon törvény most is teljes érvényben fenáll; ha pedig úgy van, akkor a kisebbség javaslata jogföladást követett el, miután a kisebbség javaslatának 12.§-a megelégszik, ha a fejedelem a hadüzenet vagy békekötés alkalmával az összes minisztériumot meghallgatja, holott a t. szónok úr által hivatolt törvény egészen másként beszél, hogy tulaj donképen az országnak tudta és beegyezése nélkül nem lehet háborút indítani, vagy békét kötni. Ebből indulva tehát ki, kérdem: vajon marade továbbá is azon különbség, melyet a képviselő úr föállitott a kisebbség és többség javaslata között, a hol azt monda, hogy a különbség abban rejlik, miszerint a kisebbség javaslata fen akarja tartani az ország régi törvényeit s azokban gyökerező azon alkotmányos jogát, mely annak minden állami ügyeire nézve befolyást és önrendelkezési jogot biztosit; ellenben a többség javaslata ezen önrendelkezési jogot megszünteti ós csupán „ezen ügyekre befolyássá változtatja át?" Hisz az előbb emiitett törvényben gyökerező önrendelkezési jogot a kisebbség javaslata megszünteti, s az abban tartalmazott ügyekre való befolyásra változtatja át.
