Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-112

CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 28. 1867.) 125 Ezeknél fogva az állítólagos különbséget tá­mogató elmélkedés nem helyes. Ráday László gr. jegyző: Thury Gergely! {Eláll! Halljiík!) Thury Gergely: T. képviselőház! (Zaj. Elnök csönget.) Ki levén a kérdés merítve, épen úgy, mint a t. ház türelme, nyilatkozatomat csak pár szóba foglalom. (Zaj. Halljuk!) Minden nem­zet politikai életének föltétele saját ügyeiben kizá­rólagos határozati joga. E jogot, ha nem is gya­korolta tényleg mindig Magyarország, de, de jure, föl nem adta soha. Miután a többség javaslata ezen jogot koczkáztatja, ellene, és a kisebbség javaslata mellett szavazok. (Helyeslés a bal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző : Besze János! (Hall­juk ! A szószékre!) ' Besze JánOS (a szószékre lép) : T. képviselő­ház ! Zsarnay barátomnak azt mondom, hogy az általa említett nap nem azért éri el délpontját, hogy jótékony meleg sugaraival a lelkesedés csirá­ját s bimbóját leforrázza; (Derültség) hanem azért, hogy még a szentjánosbogárka is kiszívja phos­phorusát, és hogy az is világítson annyit, a meny­nyit képes, hogy magasztalja a természetet: azaz hogy a követ lelkesítse a népet, és kötelességének, föladatának, ereje szerint feleljen meg. Azért meg­gyújtom azon kis lámpát, melybe az Isten kegyel­me még olajat adott. (Éljenzés. Derültség. Halljuk!) Uraim! soha még nép országgyűlést oly áhí­tatos érzelemmel nem várt, mint a j'elent. Min­denütt, jobbra-balra , a merre, csak keltem, jártam, azt hallottam: Csak már a országgyűlés közeled­nék ! És ím itt van az az országgyűlés: megértük ugyan alkotmányunkat, felelős minisztériumunkat, de a népnek rögtön, mindjárt malasztokat nem vi­hetünk, mert a teherben úgy részesül, mint eddig, s készségére még számit az ország, minekelőtte ez újonnan visszanyert alkotmányosság malasztját megnyerné. Azért engedjék meg nekem a t. kép­viselő urak, hogy én ezen sok szónoklati bokréta közé, minekelőtte összefonatnék egy koszorúba és a haza oltárára tétetnék, egy parlagi virágot szőjek , mely megfogamzik minden gyalogúton. Szólni akarok, uraim! röviden, mert látom, kimerült a t. ház türelme annyira , hogy az el­len még Atlas-vállal sem képes senki küzdeni, és ha egyszer türelme elveszett, minden tmalmas. (Tetszés.) A nép olvastatja és olvassa az itt elmondott beszédeket; de minden perczben oly terminusokra bukkan, hogy nem érti, hallgatja, dicséri, és el­fordul tőle. Miért ? Mert terminus technicusokkal élünk. Mindig hallja az ily kifejezéseket: opportu­iiitas, dualismuSy delegatió, paritás, persona! unió sfb. j de nem érti. Azért szükségesnek tartom ma­gyarul mindezeket megnevezni, hogy ha én is sa­ját előadásomban használni akarnám rövidség okáért, azokat a nép megértse, hogy mit jelente­nek. (Halljuk!) Opportunitás : nem az épen egészen, a mi kel­lene, de az, a mi lehetséges. (Nagy derültség és tetszés.) Dualismus: két egy teszen kettőt, de a kettő nem egy, hanem együtt erősebb. (Zajos és hosszas derültség és éljenzés. Elnök csönget.) Delegatió : az országgyűlés teljhatalmú ki­küldöttsége. Paritás: egyik olyan, mint a másik; (Nagy derültség és éljenzés) egyik a másik mellett; egyik sem a másik fölött. (Helyeslés.) Personál unió: két külön álló, külön gazdál­kodó uradalom egy gazda birtokában; de vészek idején közösen védik egymást; tehát a védelmi költséget a delegatió utján közösen vetik ki. és kiki maga beszedi. Ezek azon diák szavak, melyeket szükséges­nek-tartottam megmagyarázni. (Helyeslés.) A szónokok, varázserejü hatalmoknál fogva, okoskodásokkal elárasztottak bennünket. Nem kell okoskodnom ezek fölött, nem is tenném; hanem azon bokréták virágai közé oly tövisek is hullottak, melyek mélyen sebzik az alkotmányszerető. nem­zete jogait élettel, halállal, törvénynyel föltartani küzdő embert. Uraim! Tegnap volt egy nap, (Derültség. Közbeszólások: Ma is van!) midőn az igazságügymi­niszter úr egy vezérszónok ai'gumeníatióit meg­semmisiteni ügyekezett: és mennyire fájt ez azon vezérszónoknak! De mennyire kiáradt fájdalma Tiszának! Olyannyira, hogy meg nem állhatta, hogy épen az igazságügyminiszterre az igaztalan­ság bélyegét ne süsse, csakhogy ezen szóhasonli­tás contrastját elejébe visszatorolhassa. Ezt tenni meg nem állhatta fájdalmában. (Nagy zaj.) Mi pedig mindent elhallgattunk eddig a haza szent érdekében. Uraim! senki a hazafisággal ne kérkedjék, mutassa meg tettel, hogy szereti hazáját; hazafi tettel pedig megmutatja akkor, ha most. midőn a keveset kapott népnek lelkesedése ismét igénybe vétetik, a vészek perczei előtt, midőn az egész nemzet erejét egyesíteni kell, nem hinteget^ oly konkolyt, mely a lelkesedést elzsibbasztja. ijÉíjwi­zés. Rendre ! Halljuk!) Bár legjobb szándékból te­szik is, hiszen hazafiúi szent érdekből; de kárt tesznek akaratuk ellen, mert a népnek lelkében megmaradnak az oly mondatok és felejthetetlenek. (Rendre! Zaj, Halljidi! Halljuk!) Elsorolok néhányat : és ítéljen saját az, ki mondotta, helyén van-e a haza újjáalakulása per­czében, midőn a nép erejét még lelkesíteni kell, midőn még vészek előtt állunk: a mostani ország-

Next

/
Thumbnails
Contents