Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-112

CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 28. 1867.) 123 zetett bennünket ezen szerencsétlen politika: még egy lépés, és elvesztettük alkotmányunkat. Mindenki tudja, hogy én nem birok az ékesen szólás hatalmával; de van magyar szivem, melybe a szentségek szentségeként hazám önállósága és függetlensége be van vésve! Ezen szívvel mondom, hogy új alkotmányról beszélni addig, mig a régi teljesen visszaállítva nincsen, annyi, mint az alkotmányt feladni; azon szívvel mondom, hogy a 67-es bizottsági munkálat feladta az alkotmányt. És azért nem pártolhatom a többségi munkálatot. A kisebbségi munkálatot sem pártolom; de kész volnék azt az országgyűlés kiegészíttetése és az alkotmány teljes helyreállítása után tanácskozási alapul elfogadni. De igen is pártolom Madarász József képviselőtársam indítványát, mely meggyőződésemmel leginkább megfér. (Helyeslés a szélső halon.) Tóth Vilmos jegyző: Millutinovics Szvetozár! (Szavazzunk!) Millutinovics Szvetozár: T. ház! A bizottsági javaslat, ellene beadott külön vélemény és indítvány abban egyértelmű, hogy az örökös tartományokkal közös viszonyok vannak. Ezek létezését elismerve, rendezésök szükségét is el kell ismerni, mert rendezetlen viszonyú államok tartós életképességgel nem bírhatnak. A közös viszonyok mikénti rendezését tartalmazza a bizottsági javaslat, és tartalmazza a külön vélemény is, ellenben a különinditvány nem tartja szükségesnek azok rendezését, mivel — úgymond — a 48-diki töi'vények azokra nézve törvényszerűen rendelkeznek. A külön indítványozók azt állítják, miszerint a bizottsági javaslat törvényeinkkel, alkotmányunkkal ellenkezik, és ezen állítás a i külön véleményt pártoló szónokok által is erősíttetik, azt vitatván, miszerint a többségi javaslat hazánk önállóságát és alkotmányos függetlenségét veszélyezteti. (Halljuk!) A külön indítványozók azon állítása, mintha a 48-ki törvény azokra nézve rendelkezett volna, annyiban való , a mennyiben a parlamenti kormányfelelősség elvének alkalmazása azokra is kiterjesztetett; de nem való a tekintetben, hogy azoknak alaki és anyagi részét kifejtette: mert nem mondta ki, hogy miből álla nak azon közös viszonyok, és nem határozta meg az azok körül követendő eljárást; pedig ezek hiányában a kormány saját belátására lenne utalva azok elintézésénél, mi a felelősség elvével nem fér össze. Azért ezen hézagot allamjogunkban kitölti a bizottsági javaslat. Nem a 48-diki törvények alkották a közös viszonyokat, ezek már előbb keletkeztek. Hogy I. Ferdinánd a mohácsi vész után királynak megválasztatott, annak magyarázata abban rejlik, hogy ő a szomszéd örökös tartományok és örökös országok fejedelme volt, ez által biztosítékot nyújtván azok hadi segélyezésével hazánkat megvédeni s fentartani. A kívánt hadi segély be is következett, a kölcsönös védelem utoljára kötelezettséggé vált, a niikép ezt az 1638. 34. t. ez. s más hasonlóan intézkedő törvények igazolják. III. Károly, kinek sikerült hazánkat az ellenségtől megszabadítani, belátta szükségét, hogy a majd két század óta fenálló kölcsönös védelem törvény által is biztosíttassák, hogy ez által a netalán újra támadható veszélyeknek eleje vétessék. A mit a pragmatica sanctióval el is ért. Ezt azonban nem akarom itt taglalni, miután azt számos elvbarátim már megtették; hanem válaszolni fogok Halas város tisztelt képviselőjének, ki tegnap ez iránt úgy nyilatkozott, miszerint ő azt tudja, hogy levelekben és lapokban lehet sorok között olvasni, de nem a törvény szövegében. Abban igaza van, hogy a lajDokban és levelekben lehet sorok között olvasni és a törvényekben nem ; de úgy hiszem, nem is szükséges, hogy azon értelmezést, melyet a tisztelt ház a pragmatica sanctiónak adott, a sorok között kelljen keresni. Eddig hivatkozás történt ugyan az 1723-diki 1-ső és 2-dik törvényczikkekre; én pedig hivatkozom arra, mit törvények értelmezésénél mindig szem előtt kell tartani, az okra, mely alkalmat szolgáltatott a törvényalkotásra, és a czélra, melyet a törvényhozó kívánt e törvény által elérni. Ezért is tehát hivatkozom az 1723-diki királyi trónbeszédre, a melyben III. Károly kimondotta s elősorolta azon eredményeket, melyeket kivívott a csatatéren : hogy Temesvárt, Belgrádot visszafoglalta, és ez által nem csak az egész országot, hanem a hozzá kapcsolt ország-okat és tartományokat is az ellenségtől fölszabadította. Ezek után a többi közt igy nyilatkozik : „Sed nec immemores felices principes ea, quae belli sünt, pacis tempore curare assolere ; pro stabilienda itaque in omnem casum etiam contra vim externain cuin vícinis regnis et provinciis haereditariis unione." Mely királyi trónbeszédre a törvényezikkeket megelőző élőbeszédben a törvényhozás következő nyilatkozatot adott válaszul : „Üt proinde futuris quibusvis temporibus, ab omni confusione et periculis. haereditarium hoc suae mattis ss. regnum pi^aeservari; et non minus adversus omnem vim externam quam quosvis etiam fatales internos motus et in ornnes eventuales casus, tutum et provisum reddi; ac per id, cum reliquis etiam suae mattis ss. regnis et provinciis haereditariis mutua cointelligentia et unió in aevum perdurare." (Zaj. Elnök csenget. Eláll!) A t. ház híjába fog nyugtalankodni és beszélni: én nem fogok elállani; nem lehetett szerencsém.