Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-112

CXII. OKöZÁGOö ÜLÉS. (Marez. 28. 1867.) 111 mint egyszersmind amaz országoknak fejedelme, figyelembe vette azok érdekeit is , és ő képviselte azok részéről e tárgyalásoknál a közösséget. (Helyeslés a középen.) Tekintsünk bár végig az országgyűlési föliratokon és válaszokon, sok helyütt föltaláljuk világos nyomát annak, hogy a magyar király az ország valamely kívánaténak megtagadásánál egyenesen örökös tartományainak érdekeire hivatkozott , melyeket ő képviselt. De most már azon országok is alkotmánynyal lesznek fölruházva, nem fejedelmök, hanem ők magok fogják képviselni saját érdekeiket azon ügyekre nézve is, melyek a velünk közös viszonyokból származnak. Akarhatjuk-e, hogy ők e jogét ne gyakorolhassák ? A közös ügyek tehát nem most születtek, hanem most azok eddigi kezelésének módját különösen az osztrák tartományoknak alkotmányossága miatt szükséges megváltoztatni. (Úgy van! a középen.) Ha valaki a pragmatiea sanetiót figyelemmel végig olvassa , nem fog kétkedni azon, hogy annak megkötésénél egyik fő czél a viszonyos védelem is volt. Az 1723: 1. czikkben megköszönik az ország rendéi ő felségének, hogy Magyarország javára , a szomszéd országokkal és örökös tartományokkal külerő'szak ellen is megállapítandó egyességre irányozta gondoskodását és igj^ekezetét. A 2. törvény czikkben hasonlóul meg van különösen említve a külső erő elleni védelem. Némelyek a pragmatiea sanetiónak ezen, a föloszthatlan és elválhatlan birtoklásra vonatkozó értelmét is kétségbe vonják; de ha tekintetbe veszszük először a pragmatiea sanctió megkötésének azon egyik ezélját, a külerő elleni védelmet, melyet előbb említettem , másodszor ha figyelemmel olvassuk az 1723: 2. törvényezikknek 3.. 4., különösen pedig 7. száfleaszát: látni fogjuk, miszerint ott világosan ki van mondva, hogy ő felségének Németországon kivül és belííl fekvő örökös országai és tartományai Magyarországgal és a hozzá kapcsolt részekkel, országokkal és tartományokkal együtt föloszthatlanul és egymástól elválhatlanúl öröködésileg birtoklandók. E szavak értelme, úgy hiszem, lehetlenné tesz minden más magyarázatot, mint az elválaszthatlan és feloszthatlan birtoklás elvének elismerését. (Úgy van! Helyes ! a középen.) így tekintették ezt a későbbi országgyűlések is. 1741-ben a 4. czikkben, midőn Mária Terézia férjének Ferencz császárnak corregensségét elfogadták az ország rendéi, kimondották egyszersmind , hogy ez által az 1723: 1. és 2. czikkek az elválhatlanságra nézve csorbát ne szenvedjenek. 1790-ben pedig azon törvényezikkben—a 10-dikben — melyre annyiszor hivatkoznak. s mely az ország törvényes függetlenség érői szól, iíj abban és határozottan ki van mondva a föloszthatlan és elválhatlan birtoklás elve. így értelmezte a pragmatiea sanetiót annak keletkezése óta a folytonos gyakorlat is. Soha sem késett Magyarország o felsége birodalmát bármely megtámadás ellen megvédeni még akkor is, midőn az ellenség nyiltan kijelentette , hogy a háborút nem Magyarország ellen kívánja folytatni, mint például 1809-ben, midőn a győzelmes franezía császárnak ily tartalmú proclamatiója hatástalanul hangzott el. így értelmezte a pragmatiea sanetiót s az ebből származó védelmi kötelezettséget az 1847 — 48-diki országgyűlés is. Akkor Somogy vármegye egyik követének interpellatiójára Batthyány Lajos gróf miniszterelnök az összes minisztérium nevében kinyilatkoztatta, hogy a pragmatiea sanetiót oly értelemben veszi, miszerint azon esetben, ha az osztrák birodalom külellenség által megtánuidtatik, Maíívarország'ot seg-edelemadásra kötelezettnek hiszi. és ez értelmezésben az egész országgyűlés megnyugodott. Az 1848. évi pesti országgyűlés 15. ülésében Batthyány Lajos gr, szavait Eötvös b. miniszter idézte. LIgyanazon ülésben Kossuth Lajos miniszter fölolvasta a miniszteri tanács jegyzőkönyvének azon pontját, melyben a minisztérium kijelenti: „hogy a pragmatiea sanctióból Magyarországra háramló azon kötelezettséget, miszerint ő felségét külmegtámadás ellen védeni tartozik, kétségbe vonni nem akarja." Hasonlóul azon ülésben Kossuth Lajos azt is kijelentette , hogy a minisztérium összesen és egyenkint állását kész ahhoz hozzá kötni, „hogy az országbeli rendes hadseregnek azon része, mely az országbeli rendnek. békének és a nemzet jogainak , szabadságának védelmére nem szükséges, ő felségének külmegtámadtatása ellen dispositiójára bocsáttassák a pragmatiea sanctió értelmében.* A pragmatiea sanctió ezen magyarázatát a háznak nagy többsége hasonlóul helybenhagyta. noha azon háború, mely akkor folyt, Magyarországban populárisnak nem tartatott és sokak rokonszenve inkább a szabadságért küzdő olaszok felé hajolt. Tévedett tehát Madarász József képviselő úr. midőn múltkori beszédében azt monda, hogy a védkötelezettség eszméjét először énáltalam hallotta fölemlittetni 1866. évi febr. 22-én, és láthatja, hogy nem én emiitettem azt föl először. (Elénk tetszés.) Lehet, hogy mivel ő a 47 — 48-diki országgyűlésen jelen nem volt, azt, mi ott történt, nem tudta; de jelen volt a 48-diki pesti országgyűlésen, midőn Eötvös József b. a Batthyány Lajos gr. szavait idézte, jelen volt Kossuth Lajos emiitett előadásainál, részt vett azon napon is. a kö-