Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-112
110 CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 28. 1867.) dalmait és ez által az alkotmány visszaállítását békés utón lehetővé tenni. (Ugy van! a középen.) Országgyűlésünk e föladatát tejesen fölfogta és egy 67 tagból álló választmányt küldött ki a kivánt javaslat elkészítésére. Mi, kik e bizottságnak tagjai valánk, teljesítettük megbízásunkat; a pragmatica sanctioból indultunk ki, mert azt tekintettük legbiztosabb . sőt egyetlen jogalapnak a közös viszonyok meghatározására. E javaslatunk a t. ház előtt fekszik. Nem állítjuk mi, kik. mint a bizottság többsége, azt készítettük, hogy müvünk tökéletes. Tudjuk, hogy annak hiányai vannak; de ezélszerübbet, mely helyzetünkben gyakorlatilag is kivihető lett volna, készíteni nem tudtunk. (Ugy van ! Helyeslés.) Több ellenvetések és aggodalmak merültek föl vitatkozásaink folytán e javaslat lényeges pontjai ellen. Méltánylom minden honfinak aggodalmát, ki az ország sorsát elhatározó fontos ügyekben, a tárgynak másik oldalát megvizsgálva, nehézségeket keres és talál, és azokat a törvényhozás terén figyelmeztetésül előadja. Hiszen ez is teljesitése a hazafiúi kötelességnek, és igen természetes, hogy a féltett kincsnek megőrzése sok óvatosságot igényel. De engedje meg a t. ház, hogy ezen ellenvetések és aggodalmak lényegesebb részére megtehessem én is ellenészrevételeimet. (Elénk fölkiáltások: Halljuk!) Azt mondják némelyek: a pragmatica sanctió köztünk és ő felsége többi országai között csak personál-uniót hozott létre és ez nem terjed ki egyébre, mint egyedül a trónöröklés megállapítására ; közös ügyek tehát nem is léteznek. Igen is personál-unió az , melyet a pragmatica sanctió létrehozott; de a trón öröklésen kívül még az is benne foglaltatik ezen ünnepélyes alapszerződésben , hogy mind Magyarország és az ahhoz kapcsolt részek és országok, mind ő felségének többi országai és tartományai ugyanazon közös uralkodó által föloszthatlanul és elválaszthatlanul együtt birtoklandók. Midőn az ország ezen elvet kimondotta, magára vállalta egyszersmind azon kötelezettséget, hogy ezen föloszthatatlan és elválaszthatlan birtoklást fen is fogja tartani, különben ezen elvnek kimondása csak üres szó lett volna. A föloszthatatlanság és elválaszthatatlanság föntartása pedig magában foglalja annak, ha megtámadtatik, fegyveres megvédését is. A pragmatica sanctió tehát, midó'n, a trónörökléshez kötve, az elválaszthatlanság és föloszthatlanság elvét kimondotta, kimondotta egyszersmind a védelmi kötelezettséget. Nevezze bárki, ha tetszik, ezen kötelezettséget nem personál, hanem reál-uniónak : én azt a personál-unióhoz kötött és most kifejtett föltétel egyenes következésének tartom. De bárminek nevezzük azt, annyi mindenesetre igaz, I hogy az határozottan ki van mondva a pragmatica sanctióban. (Ugy van! Helyeslés a jobb oldalon.) Egyébiránt az 1848-diki 3-dik t. czikknek I 13-dik szakasza is világosan elismeri, hogy köztünk és ő felségének többi országai közt csakugyan léteznek közös viszonyok; azt pedig senki — ügy hiszem — állítani nem fogja, hogy az ott említett j közös viszonyok egyedül a trónöröklésre vonatj koznak: hiszen az említett törvény a fejedelem | személye melletti miniszterre bízza, hogy ezen viszonyokra nézve Magyarországot képviselje; a trónöröklés pedig rég elhatározott dolog, az kérdés alá nem is jöhet, az szakadatlan folyamatái ban semmi képviseletet nem tett szükségessé. Egyébiránt maga az 1847—48-diki ország| gyűlés is így fogta föl a pragmatica sanctió értel: ni ét. Ugyanis azon föliratában, mely az 1848-diki törvények alapjául szolgált, a márczius 14-dikei föliratban azt mondták az ország rendéi: „A legújabb időkben kifejlett események mulaszthatatlan kötelességül teszik figyelmünket azokra fordítani, miket felséged uralkodóháza iránti hűségünk, az összes birodalom iránti törvényes viszonyaink és hazánk iránti kötelességünk megkíván." És ugyanazon fölirat folytában ismét azt mondják : „E tekintetben lehetetlen aggodalommal nem tapasztalnunk a nyugalom bomladozásának azon jeleit, j melyek a pragmatica sanctiónál fogva velünk | egyesűit birodalom némely részeiben mutatkoznak." íme ezen fölirat is az összes birodalomról és ezen birodalom iránti törvényes viszonyainkról szól; aggodalommal említi a nyugalom bomladozásának jeleit a pragmatica sanctiónál fogva velünk egyesűit birodalom némely részeiben. Kérdezem : egyedül a trónöröklési viszonyra vonatkoznak ezek? Hiszen az bomladozni akkor sem kezdett, annak megállapított rendje fenyegetve nem volt. (Elérik tetszés a középen.) Léteztek tehát és léteznek közös viszonyok; és ha azok csakugyan léteznek, nem természetes-e, hogy azon ügyek is közösek, melyek ezen viszonyokra vonatkoznak vagy azokból erednek? (Fölkiáltások a középen: Ugy van!) Közös viszony közös ügyek nélkül se az állam, se a magánosok életében nem igen létezhetik. Azt mondják, hogy eddig is voltak közös viszonyok és mégsem léteztek közös ügyek. Bocsánat, uraim , ez tévedés. Azon ügyek , melyek e közös viszonyokból származtak, eddig is közös ügyek valának, csakhogy tárgyalásuk történt más alakban. Eddig ő felségének többi országai nem birtak alkotmánynyal, az ö érdekeiket irányunkban is a fejedelem képviselte ; midőn tehát azon ügyeket, melyek a közös viszonyokra vonatkoztak , a magyar országgyűlés a magyar királylyal tárgyalta: ugyanazon magyar király,
