Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-112

CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez 28; 1867.) 109 nek fonákul vezetett kormánya fölemésztette anyagi erőnk nagy részét anélkül, hogy a birodalom többi részeinek fölvirágzását elősegítette volna. (Helyeslés.) Tizenkét hosszú és nehéz év után elhatározta ő felsége, hogy alkotmányos úton fogja népeit kormányozni ; de fájdalom ezen szép szándok sikere meghiúsult, mert félszeg volt az intézkedés, melylyelezen szándékot életbe akarták léptetni, és magában hordotta magvát a sikertelenségnek, mely minden félszeg intézkedésnek átka szokott lenni. {Tetszés.) Azon ünnepélyes alapszerződés, mely alkotmányunkat biztosította, a sanctió pragmatiea, lényegében ignoráltatott, és fölfüggesztett alkotmányunk helyett más alkotmányt akartak nekünk octroyálni, mely merőben ellenkezett ősi alkotmányunkkal. Mi ezen octroyált alkotmányt el nem fogadhattuk, a sanctió pragmaticát mellőznünk szabad nem volt, s a 61-diki országgyűlésről fölküldött két föliratunkban kifejtettük az ország jogait és bebizonyítottuk ügyünk igazságát. Ez volt a 61-diki országgyűlés föladata és ezen föladatát hiven teljesítette. Föliratainknak nem sikerült ugyan kivívni akkor alkotmányunk visszaállítását; de ügyünknek bebizonyított igazsága előtt elnémult a jogvesztésnek fonák elmélete, melyből előbb kiindultak, és ezen elmélet ellenünkben, se itt, se másutt többé viszhangra nem talált. Azonban bebizonyított igazságunk sem menthetett meg bennünket attól, hogy ismét absolut kormány alá ne kerüljünk s a provisoriumok egymást váltó rendetlenségei ne nehezedjenek ránk. Fölhagytak ugyan a jogvesztés elméletével, de azt hozták föl ellenünk, hogyha jogaink kétségtelenek és ügyünk igazságos volna is, alkotmányunkat a 48-diki események után s a 48diki törvények szerint visszaállítani nem lehet, mert ezen visszaállítás a birodalom fenállásának biztonságát veszélyeztetné. Nem csak elleneink itt, hanem a külföldön is számosan hitték és vitatták, hogy a mi kívánalmaink teljesítése a birodalom biztonságával ellentétben áll és ezen kívánalmak megtagadása a birodalom fentartásának életföltétele ; midőn tehát a fejedelem ezen kívánalmakat megtagadja, önmagát védi és összes birodalmát. Hasonlók valának ő felségének is aggodalmai ; és az ő megnyugtatása, az ő beleegyezése nélkül reményünk sem lehetett, hogy békés úton a fölfüggesztett alkotmány ismét visszaállíttassék. Fölhozták sok oldalról ellenünk azt is, hogy Európa, vagy annak legalább legnagyobb része az osztrák birodalom fenállását politikai szükségnek tekinti; azon kívánalmainkban tehát, melyek ezt veszélyeztetnék,és e miatt Európa közvéleményével és érdekeivel ellenkezésben állanának, annak se részvétére, se támogatására nem számithatunk. Nem felelhettük mindenkor azt, hogy mi nem törődünk a birodalom fenállásával, nem törődünk Európa közvéleményével , magunk is ki fogjuk vivni, ha kell, erővel is, mit tőlünk békés úton megtagadtak. Ezt mondani se erőnk, se akartunk nem volt. (Elénk helyeslés a középen.) E helyzetben csak három út állott előttünk: vagy fegyverrel vivni ki jogainkat; vagy várni a véletlentől és oly eseményektől, melyeket se előidézni, se irányozni és vezetni képesek nem valánk; vagy arra törekedni, hogy meggyőzzük a fejedelmet és az el nem fogúit közvéleményt arról, miszerint alkotmányunk visszaállítása a birodalom fönállásának biztonságával is öszhangzásba hozható. Fegyver és forradalom még a siker reménye mellett is oly eszköz, melyhez csak a kétségbeesés küszöbén nyúlhatna a nemzet. (Elénk helyeslés.) És annyi szenvedéssel, annyi veszteséggel jár, hogy azt még áldozattal is kész kerülni az, kinek szivén fekszik a honpolgárok sorsa. (Tetszés.) Nem szükséges megemlítenem, hogy e veszélyes eszköznek sikere is helyzetünkben a lehetetlenségek közé tartozott volna. Bizonytalan eseményektől várni a kétes jövendőt, és e közben a nemzet erejét, jóllétét, bizodalmát és reményét napról napra mindinkább enyészni engedni: helytelen, sőt káros számítás lett volna, mert könnyen megtörténhetik vala, hogy a várt esemény be nem következik, vagy majd akkor következik be, mikor a segély elgyengült nemzetünkre már késő. (Hosszas, élénk éljenzés a középen.) Nem vala tehát egyéb hátra, mint a harm adik módot megkisérleni. Tartoztunk ezzel hazánknak, melyet egyrészt a forrongások és kétes eredményű véres harczok veszélyétől megóvni, másrészt a fokonkint inkább érezhető sülyedéstőí megmenteni kötelességünk volt. (Ügy van .') Összehívta ő felsége a jelen országgyűlést, és trónbeszédében határozottan félre vetve a jogvesztés káros elméletét, a pragmatiea sancti ót tűzte ki nekünk is kiindulási pontul; fölszólított, hogy a birodalom fentarthatásának biztonságára vonatkozó aggodalmait szüntessük meg, és terjeszszünk elő czélszerü javaslatot a pragmatiea sanctió értelmében köztünk és ő felsége többi tartó mányai közt létező közös ügyek szabatos meghatározására és mikénti kezelésére nézve. Valamint az 1861-ki országgyűlésnek föladata volt kifejteni az ország jogait, bebizonyítani ügyünk igazságát: ugy a jelen országgyűlésnek föladata sikert szerezni az igaz ügynek az által, h ogy megmutassa, hogy alkotmányunk visszaálli tása a birodalom fenállásával is öszhangzásba hozható, szóval, föladata megszüntetni a fejedelem aggó-