Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-111

CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 27. 1867.) 91 nagyobb német hatalmat illesse: addig politikailag indokol va volt Ausztriát németté tenni akarni. Azon pillanatban azonban, melyben ezen kérdés eldőlt, egy új politikai irány szüksége állt be, s ezen iránynak a német elem határait kiebb terjeszteni épen nem felelne, meg. De én nem akarom a t .ház türelmét tovább fárasztani. (Halljuk!) Még esak egy rövid megjegyzésem van. Meglehet, hogy a majoritás javaslata által egyetmást elvesztünk illusióinkból; de annál többet fogunk általa nyerni valóságban: és én azért arra szavazok. (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: Tisza Kálmán képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Tisza Kálmán: T. ház! Személyes kérdésben, a házszabályokra hivatkozva akarok szólani. Az igen t. igazságügyi miniszter úr nem nagyon igazságosan idézte, elferdítve, szavaimat, rám fogva, mintha én olyat mondtam volna, a mit a legkorlátozottabb eszű ember e hazában nem mondhatna. Jelesen rám fogta, mintha én azt mondtam volna, hogy az országnak függetlensége veszélyeztetve van, ha átalában más országuk fiai befolyást gyakorolhatnak a képviselőház megállapodásaira. Én ezt nem mondtam ; hanem mondtam azt, hogy veszélyeztetve van a függetlenség, ha jogilag ki van mondva, hogy más országok képviselői befolyjanak törvényei alkotásába. Én tehát ezen szavaim elferdítése ellen tiltakozom. Dimitrievics Milos jegyző: Nagy Ignácz! Nagy Ignácz: T. képviselőház ! A 67-esbizottság többségének munkálata ellen mindenekelőtt azon észrevételem van, hogy ha azon tisztelt többség 48-diki törvényeinknek lényeges és alapos megváltoztatását hazafiúi tekintetből kötelességének tartotta, akkor legalább én részemről sokkal ildomosbnak s helyesebbnek tartottam volna azt, hogyha az opportunitás szükségét őszintén bevallván, a pragmatica sanctióból ne következtetett volna olyanokat, mik abban nem foglaltatnak. Kérdhetném továbbá a t. képviselőházat, vajon a bizottság többségének javaslata ki fogja-e pótolni azon áldozatokat, melyeket önállósága némely részének föladásával hozni jónak látott? behozzák-e majd a kamatokat ? és nem játszunk-e hazárd játékot azáltal, hogy egyért százat koczkáztatunk? Kérdem továbbá a t. házat, el van-e érve a czél, azon magasztos czél, melyet a 67-es bizottság t. többsége magának kitűzött, azon magasztos czél, hogy a haza megmentessék, el van-e érve az által, hogy hazánkfiai a közös hadsereggel összeforrasztatnak ? és megnyugszik-e ebben a nemzet ? és meg van-e elégedve az által, hogy a közös adósságoknak négy ezer millióján megosztozunk ? Kérdem, meg fog-e nyugodni a nemzet mindezen intézkedésekben ? és ha meg nem fog nyugodni, vajon máskép fognak-e harczolni a hazának hős fiai, mint Königgratznél ? Továbbá kérdem, t. ház! hogy miután a delegatiók azon egyetlen panaceának, azon egyetlen védszernek mondatnak, a mely Magyarországot a szellemi és anyagi végveszélytől még megmentheti : ha erre más mód nem létezik, mint a delegatiók, kérdem, mi fog történni akkor, ha ezen delegatiók csakugyan létre nem jönnek ? öszsze fog-e dőlni akkor Ausztria és vele együtt Magyarország? Én részemről kétlem, és szivemből óhajtom, hogy a delegatiók soha létre ne jöjjenek, mert akkor legalább magunkba visszavonulva, ' esetről esetre, mint szabad nemzet szabad nemzettel, országgyűlésünk és minisztériumunk befolyásávalfogjuk elintézni mindazon ügyeket, a melyek most a delegatiókra vannak bizva, és azt hiszem, szerencsésebben, mint ha azon delegatiók intéznék el azokat. Kérdem továbbá, ha Ausztria és Magyarország csakugyan veszélyben van, ezen veszély elhárításának az-e a módja, hogy mi önállóságunk egy részéről lemondjunk, és szintén veszélybe döntsük magunkat ? és nem-e legszentebb kötelességünk az, hogy önállóságunkat és függetlenségünket annyival inkább megőrizzük? A felelet mindezekre nem nehéz. Azoknak, kik 48-ki törvényeink hiányát abban találják, hogy azokban a közös ügyek részletezve, elintézve nincsenek, azt felelem, hogy a 48-ki törvényhozás, ha arra ideje lett volna, bizonyosan nem a delegatiók xitján intézte volna el a közös ügyeket. (Úgy van! a bal oldalon.) Ha felelnék még Kaposvár t. képviselőjének azon sajátságos kérdésére, hogy gyakorolt-e Magyarország valaha annyi jogot, mint neki a 6 7-es bizottság többségének munkálata nyújt ? azt felelhetném, hogy igen is gyakorolt, még pedig sokkal többet, 1848- és 1849-ben. (Zaj a középen.) Azt mondta továbbá egy érdemes képviselő a jobb oldalról, hogy bízzunk a delegatiókban. Én j úgy látom, t. képviselőház, hogy midőn ezen delegatiók tagjainak száma előleg 20-ra állapíttatott i meg, ez az osztrák kormánynak nem tetszett, mert ; tán azt gondolta, hogy ezen 20 között nem igen J fog találkozni oly valaki, ki a túlsó oldallal szavazzon. Ennek következtében látszott szükségesnek a 20-as számot 60-ra fölemelni. Most pedig én azt mondom, hogy nekem a 60-as számú delegatió nem tetszik, mert igen könnyen találkozhatik azon kis, u. n. reichsrath magyar tagjai részéről valaki, ki Magyarország iránti tekintetből, annak jobb voltáért, szükségesnek tarthatná a másik féllel szavazni. Hogy erre épenséggel semmi példa nem volna Magyarország történelmében a legközelebbi 9*