Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-77
LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866.) 81 indítvány végén, hogy e bizottság javaslatát még a házhoz be nem adta; a kegy. kir. leiratban foglalt észrevételeket tehát a képviselőház az említett bizottság javaslatának tárgyalásakor veendi tisztelettel és kellő figyelemmel fontolóra. Már, t. ház, itt az idő nincs meghatározva; miután pedig a következetesség annyira elvül tüzetett ki, és annyira kivannak a következetesség elvéből indulni ki némely képviselő' társaink, tartok tőle, hogy ugyanezen, oly nagyon érvényesített következetesség alapján majd a tanácskozásokat addig fogjuk folytatni, a hol saját eddig nyilvánított eljárásunkkal ellentétbe jövünk. Horvát Boldizsár képviselő ur maga monda beszédében, hogy nyilvános titok az, hogy a közös viszonyok szabályozása kisebb-nagyobb mértékben nem más, mint az 1848-iki törvények módosítása: és íme, mi e szabályozásba belebocsátkozunk, holott mindeddig azt mondottuk, hogy az 1848-diki törvényeket, mielőtt alkotmányunk helyre nem állíttatik, megváltoztatni nem fogjuk. Visszavezetem a t. ház figyelmét az utóbbi fölirat azon pontjára, a mely válaszol az első leirat azon passusára, mely a történelemre hivatkozik, és fölmutatja, hogy voltak már esetek, midőn Magyarország alkotmánya fölfüggesztetett , s utal arra, hogy hasonló eljárást kövessünk. Mi szépen vannak kifejtve föliratunkban mindazon esetek, midőn alkotmányunk fölfüggesztetett ; de egyszersmind ki is van mondva, hogy az alkotmány minden föltétel nélkül adatott vissza. De tovább menve, azon passusra, hol a fejedelem vallásosságára hivatkozik, mily szépen megmondottuk , hogy bízunk fejedelmünk vallásosságában , és ha csak egy nemzedék számára kellene törvényt alkotnunk, azon esetben tán könnyebben járulhatnánk e kívánsághoz; de nem akarunk az utókornak adni oly példát, melyre fájdalommal kell hivatkozni: és íme, t. ház, ha mi ezen téren tovább haladunk, ha mi így akaratlanul is belebocsátkozunk a törvények módosításába, nem fogunk-e önkénytelenül hátrahagyni oly példát a históriában, melyre fejedelem és kormány majdan egyformán fognak utalni nemzetünk ellenében? (Bal felöl: Úgy van!) Én tehát ezen meggyőződésemnél fogva ismét kijelentem, hogy Tisza Kálmán képviselőtársam indítványát pártolom. (Éljenzés a bal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző: Perczel Béla ! Perczel Béla: T. ház ! Negyedik napja immár, hogy a ház asztalára letett két indítvány fölött folynak a tanácskozások, és e körülmény egymaga elégséges ok rám nézve, hogy, Tóth Vilmos barátom példáját is követve, főleg szavazatom indokolására szorítkozzam. Én pártolom Pest belvárosa nagy érdemű képviselőjének indítványát, és pedig azért, mert KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / G nr. véleményem szerint ezen indítvány a félreismerhetlen közóhajtásnak megfelel; más részről pedig a napról napra mindinkább érezhető szükségesség számbavételével a megkezdett nagy horderejű munkát ott kívánja fölvenni, hol azt az elnapolt országgyűlés félben hagyta. És én, t. ház, semmi által se látom indokolva ezen útról való eltérést; nem látom indokolva a legközelebbi kegy. kir. leirat által se, melyről még azok is, kik azt legélesebb bonczkés alá vették, sem állítják, hogy az a helyzetet roszabbá változtatta volna. De pártolom még ezen indítványt, mert azt hiszem, hogy ez nem csak nem ellenkezik, sőt tökéletesen megfelel a nemzet alkotmányos érzületének, mely ép oly erősen ragaszkodik alkotmányához, a mily kitartó s lankadatlan annak kivívásában. Pártolom végre az indítványt, mert a benne kijelölt utat hiszem legalkalmasabbnak arra nézve, hogy alkotmányunkat ne csak visszaszerezzük, hanem biztosítsuk is: mert úgy vagyok meggyőződve, hogy azon mértékben leend visszaszerzendő alkotmányunk életerős, a mely mértékben engedünk annak visszaszerzésében tért a higgadt számitásnak és körültekintő megfontolásnak. Sokszor elmondatott már, és különösen ezen vita alkalmával is, hogy a magyar alkotmány-viszálynak kiegyenlítése a birodalomra nézve életkérdés. Nem szándékom, de nehéz is volna ezen állitásnak igazságát kétségbe vonni; de épen oly megczáfolhatlanul igaz, nézetem szerint az is, hogy ezen megoldás hazánkra nézve is életkérdés; sőt azt tartom , nem tévedek, ha tovább megyek állításomban , s azt mondom, hogy ezen megoldás mindkét részre nézve egyaránt életkérdés. Én a kiegyenlítéstől, t. ház , fölszámíthatlan sok áldáshozó következményei mellett, különösen még egy morális hasznot is várok. Azt hiszem ugyanis, hogy a kiegyenlítés, és csak egyedül ez fogja lehetlenné tenni a különböző nemzetiségeknek , és ezek érdekeinek egymás elleni mesterkélt szembeállítását, mert meg vagyok győződve, hogy a kiegyenlítés fogja megtompítani azon kétélű eszközt , mely, véleményem szerint, legalább is nem kevésbbé sebzi azt, a ki használja , mint azt, a ki ellen használtatik, s melyet annálfogva a józan politika is elitéi. (Helyeslés a jobb oldalon.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy csupán Madarász képviselőtársunknak tegnap ritka szónoki tehetséggel elmondott beszédére tehessek egy észrevételt. Azt mondta ugyanis t. képviselő ur, és különösen azon kérdést intézte ellenfeleihez: mutassák föl sikerét eddigi eljárásuknak. (Uyy van! a bal oldalon.) Én, megvallom, hogy a mindnyájunk által, s így bizonyosan t. képviselő ur által is eléggé ismert jelen helyzetünk közepett, a fegyvernek ezen nemével nem éltem volna; jólle 11
