Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

•'t LXXVL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) rák és a magyar birodalom, regeneráltatni fog. És midőn mi erre törekszünk, ez nem a boszti politikája, ez a hazafiságnak, a fejedelem iránti loyalitásnak politikája.Mi nem tűrhetjük tovább, hogy a fejedelem folyvást tévútra vezettessék, ámíttassék, ésaz ország ereje, melyre ő felségének egykor s talán nem sokára szüksége lehetne, ily sisyphusi munka által elforgácsoltassék. Nem nézhetjük közönynyel : hogy folyvást bábjáték űzessék a nemzet törvényes képviselőivel és az országgyűléssel; hogy midőn például, az 1859-ben Magenta és Solferinonál szenvedett roppant veszteségek után, egy októberi diploma adatott, továbbá a megyék helyreállíttattak, az országgyűlés összehivatott, akkor az 1861 évben látszólag kedvezőbben alakult constellatióknál fogva, a nemzet ellen ismét háború izentetett; hogy midőn továbbá délről, éjszakról egyszerre kezdtek tornyosulni a felhők, és, ezen felhőkbe rejtett villámok elhárítása vé- j gett, a múlt év végével az országgyűlés ismét öszszehivatott, a custozzai ephemer győzelem első hirére az országgyűlés ismét elnapoltatott, ugyanakkor, t. képviselőház, midőn alig néhány nappal I azelőtt, a június 17-kei manifestummal sajnálkodás \ fejeztetett ki a fölött, hogy a népek képviselői ezen magasztos pillanatban nem gyűjtethetnek a trón körül, holott a népek egy részének a trón körül összesereglett képviselői épen a háború alkalmából haza küldettek. És midőn, a délen és éjszakon egyaránt szenvedett roppant veszteségek enyhítése végett, vagy tán az éjszaki kolosz megmozdulásának hirére, ezen országgyűlés ismét enybehivatott, ki tudja, vajon nem fog-e az, egy új Cuztozza föltünése, vagy egy nyugatról mutatkozó, habár hamis mosolyért ismét szétoszlatni. Nem nézhetjük közönynyel, t. ház: hogy a hazánkban levő nemzetiségek jogos és méltányos igényei folyvást kielégítetlenül maradjanak el; hogy a hazánkban lévő hitfelekezetek között, a szabadsághazájában, az egység és testvériség czége alatt folyvást chinai falak emeltessenek és tartassanak fen; hogy földmivelésünk, iparunk és kereskedelmünk a bécsi molochnak áldoztassák föl, mindaddig, mig a 67-es bizottság munkálata, alkotmányos felelős miniszterek hiányában, a dietális traetatusok retortáiból kikerülve, mint egy törvényjavaslat, s elvégre mint törvény fog kikerülni, míg a könyek híjába fénylenek a hon szemin. Ebbeli, úgy a haza, mint a fejedelem iránti kötelességünket legtisztábban és legbiztosabban betölthetjük egj fölirat által, mig a 67-es bizottság munkálatának folytatásával abbeli hitünkről adnánk bizonyságot, mely hitnek nyomait én Somssich Pál t. képviselő társam beszédében látom, hogy a kanezellárok és tárnokmesterek csupán azért vállalják el hivatalukat, hogy a felelős minisztereket önvállaikon hozzák be e házba s ültessék be ezen árván álló miniszteri székekbe. Vadnay t. képviselő ur attól fél, hogy gyanusíttatni fogunk elleneink által, ha a Tisza Kálmán indítványa elfogadtatnék. Ez meglehet, t. ház; de ha minket gyanúsítanak, a mi törvényes, egye nes, loyális eljárásunk mellett, hát akkor mi mit mondjunk ? Azon koldus jut eszembe , ki, midőn egy berezeg csekély alamizsnájával meg nem elégedése miatt, a herczeget haragra gyúlni látta, így kiáltott föl: „Herczeg, te haragszol, pedig gazdagon terített asztaltól jösz ; engedd, hogy én haragudjam meg, ki három napja nem ettem." Mi, t. ház , nem gyanúsítunk senkit, mi vádolunk : mi vádoljuk a bureaueraták légióit, melyek saját zsebök és konyhájok érdekéből, ,,panem et circenses" jelszavuk mellett, de a közügy ürügye alatt folyvást tévútra vezetik ő felségét, s vég nélküli nyomorba döntötték úgy az osztrák, mint a magyar birodalmat. Vádolom a centralistákat, kik a mi alkotmányunk romjain akarják fölállítani egy álmodott egységes birodalom kártya-várát, midőn mi minden népeknek alkotmányos szabadságot hirdetünk, és igyekszünk azt meg is testesítni. És végül vádolom a kormányt, mely folyvást elmulasztja, a mit tennie kellene , és teszi azt, mit tennie nem volna szabad. Azt mondotta igen tisztelt barátom Somssich Pál ur, hogy nagy fontosságú szerződések, előleges pontozatok és elvek megállapítása nélkül, nem köttethetnek. Igen, azon az úton. melyen a tiílsó oldal által oly gyakran emlegetett s úgynevezett alkudozások most folytattatnak; de állíttassék csak vissza hazánk alkotmánya, üljön itt közöttünk a felelős minisztérium: s a hozandó határozatoknak nem csupán elvei, hanem részletei is egyszerre föl fognak deríttetni és tárgyaltatni. És akkor nem egyoldalú punctatíók, félremagyarázott átalános elvek fognak kimondatni; hanem mindkét részről kötelező, kimerítő törvények fognak itt a felelős minisztérium befolyásával létrejönni. - Joannovics barátom azt a tanácsot adta nekünk , hogy „svaviter in modo. sed fortiter in re." E tanácsot elfogadom; s nem akarván vitatni, hogy a ház eddigi politikája mennyiben felelt meg a „fortiter in re" tanácsnak, egyszerűen csak azt jegyzem meg, hogy midőn mi „svaviter in modo" kérjük a fejedelmet, hogy állítsa vissza hazánk alkotmányát, s a „fortiter in re" tana szerint azt teszsztik hozzá, hogy addig minden munkálkodást megszüntetni kénytelenek vagyunk: akkor az adott és szivesen fogadott tanácsot betű szerint követjük. Végül, tisztelt ház, ha legkevésbbé is kétkedtem volna Tisza Kálmán barátom indítványának helyes és czélszerü voltáról, úgy e kételyt bi-