Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

LXXVL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) S7 (Atalános helyeslés.) És ezen közvéleménynek, t. ház, leghűbb kifejezést adhatunk mi az indítványban levő fölirat által, mig a 67-es bizottság operatuma egy ezeréves közvéleményt, melyet a történelem ezer meg ezer tanúságaival táplált és tartott fen, bizonyára egyátalában nem növelhetne erejében, annyival kevésbbé volna képes azt megváltoztatni. (Zajos helyeslés a bal oldalon.) Azt mondotta mélyen tisztelt képviselőtársunk, hogy saját érdekünk is igényli ezen munkálat folytatását. Ha ez áll, t. ház, akkor a mi helyzetünk nagyon könnyű volna: mert senki se fogja tőlünk rósz nevén venni, ha még saját érdekünkben sem teszszük azt, a mit a kir. leirattal szemközt már magunk czélszerütlennek tartunk. A mit az igen tisztelt képviselő úr a 30 évig tartott dietális tractatusokról mondott, igaz. Erre nézve azonban megjegyzem, hogy ezen dietális tractatusok igen ritkán fejeztettek be a nemzet előnyére, s elleneink igen sokszor használták föl azokat hazánk alkotmányának megcsonkítására. (Igaz!) Avagy, t. ház, alkotmányos működésünket ismét visszatereljük-e a dietális tractatusok vég nélküli folyamára, hogy ezen idő alatt folytonos provisoriumok, sikertelen harczok, és az adó roppant terhe alatt nemzetünk ereje végkép összeroskadjon? Meglehet, a bécsi kormány azt hiszi, hogy, mert azon pragmatica sanctio,mely 1712-ben. még igen nagy ellenzésre talált volna, 1723-ban már egyhangúlag, „per acclamationem" elfogadtatott — nem mondom, hogy czéltalanúl, de mindenesetre rögtönözve fogadtatott el. és igy, ha lehet valamely törvény megalakítását rögtönzéssel jellemezni, úgy ez azon napon történt, midőn Szluha indítványa elfogadtatott; és semmi esetre sem akkor, midőn az 1848-iki törvények létrejöttek, melyekre nézve azon törvényeket alkotott áldott emlékű hongyülést ellenségeink rögtönzéssel vádolják — meglehet, mondom, a kormány azt hiszi, hogy a kegy. kir. leiratban a közös érdekű viszonyok tárgyában fejtegetett elvek létrehozása érdekéből eljövend majd egy ujabb rastadti béke, vagy olyan XIV. Lajos-féle ámítások, vagy belgrádi, péterváradi és temesvári nyert csaták. Én ezen hitében a kormányt zavarni nem akarom. íme, ha parlamenti kormánynyal való érintkezés, nem pedig dietális meddő tractatusok terén állanánk, most itt ülnének a miniszterek azon árván hagyott miniszteri székeken, könnyítenék a kiegyenlítés munkáját, és nem történhetett volna meg például az, hogy a kormány, a fejedelem sérthetlen személye iránti gyöngédtelenséggel, oly munkálatot tagialtatott általa, mely országgyülésileg nem is létezik. (Helyeslés.) Horvát Boldizsár t. képviselőtársam politikai morálja a következetesség. Engedje meg a t. ház kimondanom, hogy az én politikai morálom: hazánk iránti kötelességünknek meggyőződésünk szerinti teljesítése; és ha ezt betöltöttem, nyugodtan eltűröm a politikai életben egyik legsúlyosabb, habár alaptalan vádat is, t. i. a következetlenség vádját, csak hazám boldogabbá tétessék ezen állítólagos következetlenség által. (Bal felöl helyeslés.) Egyébiránt, mint azt Grhyczy Kálmán tisztelt képviselőtársam gyönyörűen kimutatá, a mi eljárásunkon a következetlenség jellege egyátalában nem fedezhető föl. A t. képviselő úr szakításul jellemzé azt, ha a Tisza Kálmán-féle indítványt elfogadnék. En, t. ház, igen gyakran láttam e rémképet 1861-ben a fölirat megvitatásakor ^falra festetni azok által, kik a föliratot pártolák. Es a fölirat fölküldetett, elment utána a második, el a harmadik, el a negyeÍ dik, s az azóta lefolyt öt év eseményei fényes igazságot szolgáltattak azoknak, kik a törvények szűzen megőrzésében nem a szakítás jelenségét, hanem igenis a dynastiának s Sz. István birodalmának legerősebb palládiumát látták. A mit t. képviselő ur a boszú politikájáról mondott, erre nézve tegnap tett nyilatkozata engem megnyugtatott, és én hajlandó vagyok azt úgy venni, a mint mondva lőn; de mégis igen tiszI telt barátunk Grhyczy Kálmán előadásának igazolására kötelességemnek tartom a t. képviselő ur beszédéből néhány sort fölolvasni: „Ha az volna föladatunk , hogy boszút álljunk Ausztrián azon sérelmekért, melyekkel bennünket közel negyedfél század óta elhalmozott, úgy a jelen körülmények közt alig tehetünk egyebet, mint az alkudozás fonalát félbeszakítani és haza menni." Miután azonban a Tisza Kálmán indítványát szakításnak jelezte, a szakítást pedig a boszú politikájának nevezte 5 igen természetes, hogy beszédének ezen részét én is úgy értelmeztem, mint Ghyczy Kálmán tisztelt barátom. (Bal felöl: Mindnyájan!) Egyébiránt én elfogadom—mint mondám—az ő tegnapi nyilatkozatát s megnyugszom benne. Mi, tisztelt ház , nem kérünk , nem akarunk egyebet, mint törvényeink helyreállítását, s azt hiszszük, hogy ezen czélnak elérésére legbiztosabb út az, ha Tisza Kálmán indítványát elfogadjuk. Lehet, t. ház , hogy itt e házban kisebbségben maradunk; hanem megnyugszunk azon édes tudatban, hogy ott kün a hazában „longus post nos ordo idem petentium decus." És midőn mi csupán törvényeink helyreállítását kérjük, ez volna, t. ház, a boszú politikája ? Mi oly varázserőt tulajdonítunk a törvények helyreállításának, hogy az megtörténvén, a megtágult kapcsok összeforrnak, a felkorbácsolt hullámok lecsillapodnak, s az ő felsége országlása alatti két birodalom , az oszt9*