Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-76
66 LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) egyebet nem kért, mint a törvények helyreállítását, és semmi egyebet nem tett, mint, hogy fátyolt vetett az évek hosszú során át ártatlanul kiállt szenvedésekre. (Elénk helyeslés.) És a múlt évi decz emberben összehívott országgyűlés nem a panasz hangján szólalt föl első föliratában, pedig Isten és világ látta, tudta, hogy az öt év alatt kiállott szenvedések miatt a panaszra vajmi sok oka volt, hanem a loyálitás, a tisztelet és kegyelet legőszintébb hangján emelte szavát a fejedelem előtt, mondván: „Király, ne vond meg tőlünk azt, a mi a mienk!'' És a marczius 3-ikai leiratban mindez következetesen elvonatott, megtagadtatott. Az országgyűlés második föliratára a válasz, t. ház, előttünk van: és én kérdem a reménykedőket, kérdem azokat, kik a kegy. kir. leiratban közeledést látnak az általunk kijelölt czélhoz, mennyivel jobb mai állapotunk, mint volt 1860-ban, vagy ha ugy tetszik, 1861-ben? és mennyivel törvényesebb ? (Helyeslés a l>al oldalon.) A jogeljátszás elmélete elvettetvén, a helyreállított jogfolytonosság paródiájául az absolutismus folytonossága él; a parlamenti felelős kormány elvileg elismertetvén, helyreállítása a mi meggyőződésünk szerint betölthetlen, elfogadhatlan föltételekhez köttetett és a provisorium automatjaitól való megszabadulásra még csak kilátás sem nyittatott. Nem akarok én, tisztelt ház, az 1861-ki országgyűlésnek két, és ezen országgyűlésnek két föliratai között párvonalt húzni, mert hiszen az egész ország, sőt az egész világ látja, és talán még maga a kormány is, hogy az országgyűlés, különösen utóbbi két föliratában a közeledésnek, az óriási közeledésnek, a kiegyenlítés őszinte szándékának adta bizonyságát. Mind hasztalan : mert előttünk, t. képviselő ház, folyvást árnyalakok lebegnek rescriptumok képében , melyek csábitó mosolylyal, syrén hangokkal integetnek felénk , és ha közeledünk, tovább vonulnak, hogy csalfa játékukat a mélység szélén, vagy annak torkában fejezzék be. (Zajos helyeslés a bal oldalon.) Ezért mondom, igen t. képviselőház, hogy itt az idő a megállapodásra, nehogy a mese szerint vastömlöczben szenvedő fogoly sorsára jussunk, kinek hét napi fogsága alatt minden éjen eltűnt egy ablak a meglevő hét közül j és a hetedik nap reggelén az egészen összeszorult falak közt. az egyetlen ablak világánál, már csak egy koporsó tűnt föl, mely a foglyot élve magába zárta. A dietális tractatusok sikamlós terén, melynek veszélye bennünket fenyeget, így tünedeznek el egymás után ablakai a jognak és világosságnak, (Helyeslés a bal oldalon) hogy a hetedik nap reggelén, az egyetlen ablak világánál, még a nap is közöny nyel, hidegen világítsa meg koporsóját azon nemzetnek, mely önkényt zárkózott ezen vastömlöczbe. (Éljenzés bal felöl.) Itt az idő tehát, t. képviselőház, hogy megállapodjunk; hogy pedig ezt alkotmányunknak, alkotmányunk helyreállítása iránti czélunknak megfelőleg tehessük: én erre nézve legczélszerűbbnek látom Tisza Kálmán indítványának elfogadását, különösen a t. képviselőház — helyesebben az egész országgyűlés — utóbbi fölatirának ezen zárszavainál fogva: „Föladatunk, melynek szerencsés megoldásától függ a hazának boldogsága, rendkívül fontos és nehéz. Nyugodt kebel, csüggedést nem ismerő kitartás, s a szebb jövőnek állandóságába vetett bizalom szükséges azon munkához, mely minden erőnket s igyekezetünket igénybe veendi. De zavarja keblünk nyugalmát, zsibbasztja erőnket annak tudása, hogy alkotmányunk s törvényeink most is föl vannak függesztve, s midőn a nehéz munkához fogunk, minden egyebekre nézve alkotmányon kivül állunk. Jogfolytonosságot kértünk s fölfüggesztett törvényeink visszaállítását." Es miután, t. képviselőház, a kegy. kir. leiratban a nemzet törvényes kívánalmainak, mondhatni, majd mindenike megtagadtatott, kérdezem, hol veszik a 67-es bizottság igen tisztelt tagjai a „nyugodtkeblet?" hol fogják venni „a csüggedést nem ismerő kitartást" és hol veendik a „szebb jövőnek állandóságába vetett bizodalmat ?" (Zajos helyeslés a bal oldalon.) Én legalább, t. képviselőház, mint azon bizottság egyik igénytelen tagja, mindezekké] nem rendelkezhetnem. De föltéve, és részint tudva is, hogy a többi 66 igen tiszt, tagtársam, Istentől nagyobb lelki erővel lévén megáldva, lerázhatná az emberi gyarlóság nyűgét. kérdem: vajon czélszerü volna-e tovább folytatása azon munkának, melynek alapjaira nézve a kegy. kir. leirat kimondotta, hogy azon alapok el nem fogadhatók ? És miután a t. bizottság, a kegy. kir. leiratban kijelölt alapon munkálkodni bizonyára nem fog, kérdem: czélszerü-e, hogy a drága időt oly munkára vesztegessük, melynek legfőbb alapjai a kegy. kir. leiratban elvonatván, ezzel világosan kimondatik, hogy ezen munkálat az alkotmánynak isméti helyre nem állítását vonná maga után ? És most engedje meg a t. képviselőház, hogy néhány itt hallott érvre igénytelen észrevételeimet megtehessem. {Halljuk!) Nagyon tisztelt képviselőtársam Eötvös József b. a 67-es bizottság munkálatának tárgyalásával bizonyos közvéleményt kivan megállapíttatni. Erre én azt mondom, hogy mi nem vagyunk a közvéleménynek alkotói, hanem a közvéleménynek csak kifejezői. (Helyeslés a bal oldalon.) Igen is, t. képviselőház, létezik egy erős, tisztán hallható közvélemény az országban, mely hangosan kiáltja, hogy : vége van Magyarország államiságának azon perczben, midőn a kir. leiratban foglalt elvek szerint íognak megoldatni a közös érdekű viszonyok.
