Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-76
LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 4. 1866.) 65 támaszkodva állást foglalánk: a jog. Már kérdem, változik-e ezen positiv jog az által, ha mi, kik több izben kimondtuk ország-világ előtt, hogy,alkotmányunk helyreállítása után, készek vagyunk törvényeinknek a körülmények által kívánt módosítását megtenni, munkálkodunk egyszersmind azon alapelvek megállapítása körül, melyeknek nem csak részletezését és gyakorlati alkalmazását, hanem — hogy úgy mondjam — eívileges elfogadását is alkotmányunk tettleges helyreállításától teszszük függővé ? [Helyeslés a jobb oldalon.) És e pontnál engedje meg Komárom városa nagyérdemű képviselője, hogy visszaemlékezve a tegnapi napon tartott tartalomdús beszédének azon részére, mely a legkegy. kir. leiratnak a had-, vám- és kereskedelmi ügyekre vonatkozó részeit elemezve , kiemeli, mennyire ellenkeznék ezen elveknek elfogadása Magyarország önállóságával és törvényeinkkel, kimondom , miszerint épen ezen jeles előadás még inkább meggyőzött engem azon j nézetemben , hogy a kir. leiratban foglalt elvekkel szemben előterjeszszük ő fölségének, hogy mi egy ennél sokkal jobb, sokkal biztosabb alapot vagyunk képesek nyújtani a kiegyezésre , oly alapot , mely egyrészt a nemzetet kielégíteni, és másrészt a birodalom jövőjét is biztosítani képes. Ha pedig Kállay képviselő és elvtársai a 15-ös bizottság xígy többségének, mint kisebbségének javaslatát erre alkalmasnak nem találják, nézetem szerint nem tehetnek jobban ellene, mint, egy oly más javaslatot előállítani, mely ennél jobb és helyesebb, s én meg vagyok győződve, hogy a 15-ös bizottság tagjai elsők lesznek, kik indítványukat támogatni fogják. (Éljenzés a jobb oldalon-) Nem félek én, t. képviselőház! egy létrejövendő szerződés előleges punctatiójának föltételes megállapításától se : mert kérdem , hol van azon bíró , ki az egyik felet az ily előleges punctatiók alapján elitélné, mielőtt a másik fél, bár a szerződés megírásának is előleges föltételeit teljesítené ? Pest belvárosa érdemes képviselőjének indítványa oly tisztán , oly szabatosan van formulázva , hogy félremagyarázást nem tűr. Meg vagyok győződve, hogy találkozhatik oly államférfi, ki ezen indítványnak a ház által leendő elfogadása esetében , a képviselőház által nem is .gondolhatott magyarázatot fog adni; de arról is meg vagyok győződve, hogy bizonyára Lustkandel ur sorsában fogna részesülni. Nem szűnvén meg tehát ezen indítvány elfogadása által a mi jogunk jog lenni: ellenében csak is erősebb joggal, a mi nem létezik , lehetne győzni, vagy erőszakkal, a mivel hogy rajtunk nem győzödelmeskedhettek, bizonyítja azon körülmény, hogy mi itten tanácskozunk. Nem látok én tehát részemről semmi veszélyt, tannál kevésbbé látom én a jogfolytonosság megKÉPV. H. NAPLÓ 186%. III. sértését ezen indítványban; még kevésbbé látok pedig okot azon gyanúsításra, hogy ezen indítvány által Magyarország alkotmányának és önállásának veszélyeztetése közelebb hozatik; de igenis látom azon bölcs előrelátást, látom azon lelkiösmeretes óvatosságot, látom ugyanazon tiszta és megdönthetetlen logikát és meleg hazaszeretetet, mely két országgyűlés alatt négy föliratban nyert hű, és az ország közvéleménye által helyeselt kifejezést ; látok bölcs tanácsot, mely arra int, hogy óvakodjunk megszakítani az alkudozás fonalát idő előtt; látok benne egy tisztelettteljes , de intő kérést a felséghez, hogy siessen kielégíteni a nemzetet , taely trónjának legbiztosabb támasza. (Helyeslés.) És azért pártolom lelkem teljes meggyőződéséből Pest belvárosa képviselőjének , Deák Ferencznek indítványát. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Ráday László gr. jegyző: Várady Gábor! Yárady Gábor: Tisztelt ház! Ha volt keblünkben a jelen országgyűlés küszöbén némi csirája a reménynek az iránt, hogy a bécsi kormány alkotmányunkat, a magyar birodalom államiságát teljesen, önkényt helyre fogja állítani, úgy ezen reményeknek még csirája is ki lőn tépve a kegy, kir. leirat által. Ha tehát igen tisztelt képviselőtársunk Somssich Pál úr, midőn a nem változott reményekről szólt, egyszersmind azokra is gondolt, kik a szeptemberi kormánytól, valamint a múlt deczemberben nem .vártak semmit, úgy jelenleg se remélnek,, se várnak semmit, úgy e tekintetben igaza volt, hogy a remények nem változtak, j Az út, t. képviselőház, melyre a kormány 1860-ban lépett, és melyet azóta folytat, a nyílt pálya, melyet a szeptemberi manifestum kijelölt, ha századokig folytattatnék is, bizonynyal sohasem fogna a nemzet kívánalmaival, törvényes követelményeivel való találkozásra vezetni: mert az irány, a czél nem ugyanazonos a mienkkel. Engedje meg a t. képviselőház, hogy ezen állításomat néhány tény fölemlitésével támogassam. (Halljuk!) Midőn 1861-ben a módosított első föliratot ő felsége el nem fogadta, a képviselőház egyhangú határozata következtében az eredeti szerkezetű föliratnak fölküldése lőn elrendelve, és a képviselőház megelégedett azzal, hogy fájdalmas megütközését jelentette ki a visszautasítás fölött. A fölirat fölment, és a kormány a képviselőház ezen loyális engedékenységére a június 21-ikei leirattal felelt. De az országgyűlés nem csüggedett; ujolag zörgetett a fejedelem ajtaján, fölküldötte második föliratát; válasz volt rá az országgyűlés föloszlatása, a provisorium behozatala, katonai törvényszékek fölállítása. Ezzel felelt, t. képviseí lőház, a kormány azon nemzetnek, mely semmi 9 "
