Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) 63 nak, s melyek azon országok, a melyekkel közösségbe léphetnénk? Hogy törvényeink közül egy sem parancsolja ezt, nem kell magyaráznom. Mindnyájunk kezén forgott Lustkandel ellen irt munkája Deák Ferenez, Pest belvárosa nagy érdemíí képviselőjének ; mindnyájan tudjuk a múlt országgyűlés remek két föliratát, melyek szintén e kutforrásból keletkeztek. Be vannak ott classice bizonyítva mind alapjogaink, mind pedig a personal-unio melletti érvek; és azt hiszem.elmondhatom, nincs törvény, mely parancsolná, hogy mi az örökös tartományokkal csak legkisebb közösségbe is lépjünk. (Helyeslés a bal oldalon.) De talán a szükségesség parancsolja ezt ? Ha a szükségességet úgy fogjuk föl, hogy miután a jelenlegi hatalom, föllépésétől kezdve a mai napig, ernyedetlenül mindig azt követeli, hogy mi Ausztriába beleolvadjunk ; s ebből azon gondolatot és meggyőződést abstraháljuk, hogy különben alkotmányunk némi czafrangait nem tudjuk megtartani, hacsak alkotmányunk nagyobb részét át nem adjuk : akkor nem a szükségességet bizonyítottuk be, hanem csak politikai elfogultságunkat. Nem így kezelték ügyeinket őseink: pedig őseinknek is jutott a szenvedésekből igen sok. Ha igy gondolkoztak volna őseink, már a magyar alkotmánynak egy atomja sem léteznék. Voltak idők még keserűbbek, mint a maiak. Gondoljunk csak vissza I. Lipót, I. József korára — s akadt-e csak egy magyar, a ki indítványozta volna, hogy úgy segíthetünk bajainkon, ha lényeges törvényeink föláldozásával Ausztriához csatlakozunk ? (Fölkiáltások jobb felöl: Most sincs senM! Zaj.) A XlX-dik század második felében kellett azt megérnünk, hogy most már szerencsétlenségünk orvosszeréül oly recipe javasoltatik, melyről el lehet mondani: ,,peior medicina morbo." (Helyeslés a bal oldalon.) Szomorú tan ez, tisztelt ház, midőn azt mondjuk, hogy miután a hatalom nem akarja alkotmányunkat visszaadni, csak alkotmányunk aprólékjait tarthatjuk meg ágy, ha mi átadjuk alkotmányunk lényegét. (Mozgás a jobb oldalon. Fölkiáltások: Ezt nem mondotta senki!) Közkézen forog a 15-ös bizottság munkája, és én annak minden szavát úgy értelmezem. (Fölkiáltások a bal oldalon: ügy van! Mo&gás a jobb oldalon.) Mondom tehát, szomorú tan ez; és ha a nemzetek elfogadnák e tant, a népek és nemzetek készítenék el a systemát az absolut hatalmaknak, mely systemával azután az absolut hatalmak a népeket kivetkőztethetnék jogaikból. — De kérdem továbbá, t. ház, ha ezen kívánalmak teljesülnek, hát mi haszon háramolnék abból hazánkra? Először is nem említve, hogy ezek létesültével Magyarország törvényes függetlensége, államisága azonnal megszűnnék és csak provincziai különösségei maradhatnának fen; másodszor azt hiszszük-e. hogy a mi loyalitásunkért talán a szomszéd államok kedvezőbb kereskedelmi szerződésre fognának lépni az egyesült Ausztriával? vagy az államhitelezők el fognák engedni követeléseiket? vagy szellemi állapotunk s szabadságunk értékesebb j lesz-e akkor, ha mások beleszólanak ügyeinkbe ? j vagy nemzeti hiúságunk és büszkeségünk emeli kedni fog-e az által, ha törvényeinktől megfosztva, j megalázva, nekünk is megengedtetnék, hogy az • ausztriai tartományok ügyeibe beleszóljunk? vagy azt hiszszük-e, ha mi e tervek teljesülése következtében reál-unióba lépünk Ausztriával, Ausztria ellenségei tüstént hátat fognak fordítani ? Vanitatum vanitas! Ebből ugyan vélekedésem szerint soha semmi sem lesz. Tehát kérdjük és lustráljuk, t. képviselőház. melyek azon országok, melyekkel mi ezen közös viszonyokat együtt pertractálni óhajthatnók? Ta| Ián az osztrák monarchiának déli Tirolja? Hiszen ez közelebb keresi azon államot, melylyel közösségbe akar lépni. Vagy talán Oalliczia ? Hiszen ez Lengyelországnak egy része, s ma Európa min! den lapjai épen Ausztriát gyanúsítják. hogy Len| gyelországot helyre akarja állítani. (Mozgás a ! jobb oldalon.) Itt tehát nincs állandóság. Vagy ta! Ián az örökös tartományok ? Igaz, hogy a prágai I béke következtében a dynastia a német szövetség tagja lenni megszűnt; de az ujabb európai nemzetközi jog azon fogalma, miszerint az annexiokuál és elszakadásoknál a népek szavazata szükséges és jogos, itt nem teljesíttetett, és én valóban nem tudnám megmondani, hogy az örökös tartományok népei vajon végkép elszakadtak-e a nagy Németországtól, vagy nem? Sőt én még azt sem tudom, hogy az éjszaki vagy déli Németország népei bele| nyugodtak-e abba, hogy annyi százados kapcsolatban velők együtt élt népek tőlök végkép elszakadjanak ? T. ház, én valóban górcső segélyével sem tudnék az ausztriai monarchiában oly országocskát lelni, melylyel az állandóság némi bizonyosságával közösségbe lehetne lépnünk. De ha meggondolom még ezek fölött, hogy, az 1815-ik évi szerződéseknek némi revanche-jául. még Európában egy nagy repositionalis és egy még nagyobb tagositási per kezdetett, és ezen perben már egy pár ítélet elég érthetően és véresen kimondatott; s ha látom azt, hogy az alperesek ebbe belenyugodni egyátalán nem akarnak, mit maga Beust báró kinevezése is bizonyít: akkor'azt j kell mondanom: óvakodjunk mi, Szent István koI rónájának népei, közjogunkat összekeverni az | örökös tartományokéval; maradjunk mi a persoj nál-unio biztos terén, mely Magyarországot minden eshetőségekben megvédendi. Merem mondani, { hogy, a personab unió terén maradással, a dynas-