Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

•:. LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4, 1866.) osztrák államférfiak kénytelenek voltak e nemzet igazságos és törvényes követeléseit elismerni. Ezen elismerés ad nekem reményt, hogy az igazságot becsülni és teljesíteni is fogja a kormány. Azonban ha netalán még meg nem szüntetett volna az osztrák államférfiak működése ellenünk, azon nem lehet csodálkozni: mert 300 év óta szövetkezik ezen társulat a népek jogainak ellenére, a politikai szabadság megsemmisítésére s hazánk függetlenségéuek megbuktatására. Rómában is néhány patrícius család két századig küzdött a nép igazságos és törvényes akarata ellen csak azért, hogy hatalmát föntarthassa, habár a római dicsőség- el is vész. Még élünk, a kik emlékezünk, hogy a török janicsárok meg nem engedték, hogy a szultán Törökországba reformokat hozzon be; de végre az ő hatalmok is megszűnt, habár mindenféle kényszert elkövettek is , hogy hatalmokban megmaradjanak. Épen igy van ez osztrák államférfiakkal is. De én hiszem, hogy ő felsége , a mint igéri , nem csak hazánkban, hanem, a mi nekünk örömet okoz, az osztrák tartományokban is felelős minisztériumot, felelős kormányrendszert fog behozni. íme néhány évvel ezelőtt, az osztrák kormány emberei közt, kimondhatlan volt ezen szó : felelős minisztérium, felelős kormány. Igen jól emlékszem, ezelőtt 25 évvel Metternich minisztériuma alatt egy jogtanár csak j ennyit mert kimondani tanítványai előtt: „Az oszt- ] rák kormányrendszer természetellenes, és ha ezt ő j felsége meg nem változtatja, ezen birodalomnak előbbutóbb szét kell málnia." Néhány hónap múlva ellene nyomozás rendeltetett, hogy micsoda bűnös ember az, a ki ilyent mondott, és szerencse, hogy tömlöczbe nem zárták a tanárt. íme, most a fejedelem maga mondja ki ezt. A fejedelem ígérete senkinek nagyobb örömet nem szerez,mint nekem,ki mindenkor építettem a nemzetek sympathiájára, ki mindenkor a reményt tápláltam lelkemben, hogy el kell jönni az időnek, a mikor az emberek az erkölcsi érzület és a józan észnél fogva átlátandják, hogy miután minden ember szabad és boldog akar lenni, miért nem egyesülnek milliók e köz czél elérésére és a népek szabadsága ellen szövetkezett reactiónak megbuktatására. Szerintem ő felségének adott igéretét lehetetlen másként teljesíteni, csak azon föltét alatt, hogyha eddigi kormányférfiai helyett másokat, a nép bizodalmával bírókat fog választani. Én hiszem, hogy miként az írásban megjövendölte tett, hogy, „az asszonyi állatnak magzatja lesz," ő felsége az eredeti bün szerzőjének, azon kígyónak fejét meg fogja törni, mely j a bureaucratia és az absolut kormány alatt a nép szabadságát lenyűgözte, milliókat ínségre juttatott. Nekünk kötelességünk kijelentenünk föliratnnkban, hogy az öszvetornyosult bajok és veszélyek közt a kormánynak mulhatlan teendője, hogy a magyar alkotmány, melynek alapja ez örök törvény : suum cuique, mindenkinek meg kell adni az övét, életbe hozassák; ezen változás csak a koronázott királylyal egyet értve történhetik: e végett ő felsége mulhatlanul koronáztassák meg. Nekünk ki kell mondanunk óhajtásunkat, hogy az örökös tartományok népeinek is adassék alkotmány, az ő szabadságukat biztosító. Mi nem követeljük, hogy a mi alkotmányunk bármely más országra köttessék ; de annak sem láthatom okát, miért tartoznánk mi elfogadni egy alkotmányt, melynek alapjául a német miniszterek azon óhajtásukat tették, hogy az ország, hatalom és dicsőség az övék legyen. Meglehet, reményem csalódni fog; de és zszerüleg kénytelen vagyok hinni a lehetőséget, hogy a kormányzási rendszert ő felsége megváltoztatja, alkotmányunkat helyreállítja. Deák Ferencz képviselőtársam indítványa e lehetőséget teszi föl, s abból indul ki; ez indítványban megvan azon óvatosság, melyet én mindenkor, de leginkább, mosta haza rendkívüli viszonyai közt, szükségesnek tartok minden eljárásunkban, a reactió embereinek irányában, hog}^ bármi tettünk vagy határozatunk által az ő fondorkodásukra okot ne szolgáltassunk : azért Deák Ferencz indítványát pártolom. (Helyesléi a jobb oldalon.) Ráday László gr. jegyző: Kállay Ödön! Kállay Ödön: T. ház! A kegy. kir. leiratban foglalt kívánalmak a 15-ös bizottság munkálatának, ugy látszik, kiegészítő része akartak lenni. Ha a két munkálat kívánalmait és tervezetét egybefoglalom, akkor a kegy. kir. leirat azon fölsóhajtását, hogy ha ezek létesülnek, küszöbön áll immár az ország kívánalmai teljesülése, szomorúan s úgy értelmezem, hogy, ha ezen kívánalmaknak és tervezeteknek csak egy része is teljesülend, a Sz. István koronája népeinek törvényes függetlenségének halála csakugyan küszöbön áll, (Helyeslés a hal oldalon) mert ismerem azon praxist, a melylyel Ausztria, t. i. az osztrák kormány, az alkotmányok megsemmisítése körül minden időben eljárni szokott. E tervezetnek s kívánalmaknak vég eredménye nem lehet más, mint a real-unio, és hazánk, függetlenségének megsemmisítése; ha pedig e következtetés igaz, mint én hiszem, akkor szabad legyen, t. ház, nekem e kérdéseket föltennem: törvényeink között van-e csak egy, mely parancsolná, hogy ezen megsemmisülésünkre vezető lépést megtegyük? vagy parancsolja azt a szükségesség, s mi haszna lenne az én hazámnak abból, ha ezen tervezetek és kívánalmak teljesülnének ? s hol van-