Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-76

LXXV1. OE SZAGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1866.) 61 zabb volt őhozzá, mint miniszterei: igy elhatározta í más kormányzási rendszer behozatalát. Hogy ezt kivihesse, elmozdította kormányától Portia jezsuitát, ki a fejedelemnek, midőn 18 éves korában uralkodni kezdett, nevelője, s később fő tanácsadója volt, s hogy püspök lehessen, mindent elkövetett. így elmozdittatott s rangjától megfosztatott Lobkovitz, ki nagyravágyásánál fogva legtöbb bűnt követett el. A király azt mondta, egy történetíró szerint, hogy nyugodtabb lélekkel nem irt Ítéletet alá, mint a Lobkovitz miniszter ellen hozott büntető-ítéletet. Én hiszem! ő felsége e példát a mostani viszonyok közt szintén fogja követni, s eddigi tanácsadóitól megmenekülve, más tanácsadókat fog választani, miután ígéretet tett az eddigi kormányzati rendszer megváltoztatására. Tisztelt ház ! A ház asztalára letett két indítvány levén tulajdonképen a tanácskozás tárgya, erre kimondom véleményemet. (Halljuk! a hal oldalon-) En lelkemben örülök, látván, hogy a ház asztalára letett két indítványban a vég czélra nézve nincs különbség. Mind a kettő egyet kíván: hazánk függetlenségének biztosítását, alkotmányos életünk föl éledését. Adja Isten, történjék akár az egyik, akár a másik indítványban kitett czél : én azon egyformán örülni fogok. Különbség a két indítványban csak a czél elérhetésének módjára nézve van. Már mások által e különbség ki levén fejtve: én azon indítványt pártolom, mely leginkább megegyezik azon nézetemmel és meggyőződésemmel, mely bennem az osztrák kormány testéhez nőtt reactióról,e reactio működéséről eleitől fogva megvolt, és megvan most is. Valamint hazánknak, ugy az örökös tartományok évkönyveinek minden lapján szembetűnően láthatni ezen reactiónak müvét.Mint a történelemben nyomoztam: ugy látszik,ezen osztrák reactió gonosz működésének első anyagát I. Ferdinándnak 1526 évi január 19-én kiadott hirdetményéből vette. I. Ferdinánd ezen hirdetményében az ország rendéit arról biztosítja: „Ne aggódjatok, ha engem királynak választatok; én megigérem, hogy Magyarországban mindenféle hivatalt csak a Magyarországban és annak társországaiban született honfiak fognak viselni." És ha végig tekintünk a múlt időktől a jelenkorig, vajon teljesedett-e valaha a fejedelemnek ezen ígérete ? Bizony, kivált mostani az uj hivatalnoksereg fölállításának korában, mindenkinek meg kell vallania, hogy nem teljesedett, Ki volt ennek az oka, t. ház ? A bécsi kormány reactionarius férfiai, a kik, hogy czéljokat elérjék még a föl ségesuralkodó személyét, sem rettegtek compromittálni. Valóban minden baj és szerencsétlenség, mely Magyarországot és az örökös tartományokat, sőt magát az uralkodó dynastiát is annyi időn keresztül érte, nem magok a fejedelmek által idéztetett elő, hanem a fejedelmek trónjával összenőtt reactio omberei által, kik szabadság helyett szolgaságot, világosság helyett sötétséget, jóllét, béke és egyetértés helyett nyomort, viszályt és egyenetlenséget mesterségesen csináltak az országok lakói, nemzetiségek és vallásfelekezetek között, hogy ezek egymás ellen küzdvén, egyik a másik szabadságát s jóllétét megsemmisítse. így történt az, hogv utoljára odajutott a birodalom, a hol van. Ha akármelyik néposztályt, a legnagyobb urat, úgymint a szegényt kérdjük,megelégedett-e vagy nem? azt fogja mondani: Biz én nem vagyok megelégedve. (Igaz!) És épen azért, mert ez igy van, én nem gondolok azzal, hogy Gácsországban mit csinálnak az oroszok, vagy micsoda puskája van a porosznak, akar-e háborút kezdem, vagy nem? Nekem mint magyar képviselőnek elsőbb gondom azt vizsgálni, miképen van ben az ország. Fájdalom itt van a legveszedelmesebb ellenség: a nép ínsége és elcsüggedése. A kormánynak az tartozik fő feladata lenni, hogy e nagy ellenségtől szabaduljon meg: elégíttessék ki a nép, legyen oka egy jobb jövőt reményleni, a kormány iránt bizalommal viseltetni . Nekem még van, mint törvényhozónak keli reményenmek lenni egy jobb jövőhöz. Ha vizsgálom a leiratot, bár többen eliene nyilatkoztak, bátran kimondom, hogy bárki szerkesztette e leiratot, annak van egy tagadhatatlanérdeme. (Halljuk!) Nem lehet az, hogy egy kútfőből édes és keserű viz folyjon; nem lehet az osztrák kormányférfiakról azt hinni, hogy azok olyanok legyenek, mint valami mythologiai Proteus, ki egyszer egy bőrt, máskor más bort és szint változtat. Igy azt kell hinnem, hogy akárki volt, a ki ezen leirat szerkesztésébe befolyt, nem lehet egy azokkal, kik közelebb az osztrák kormányt vez ériették, és egészen más, mint a kik a márcziusi leiratot szerkesztették. Ezen gondolatból azon véleményre kell jutnom, a mit óhajtok, hogy ő felsége e kir. leirat készítésénél a reactio embereivé szakított, vagy ha nem szakitott, akart, szakítani. Nem tagadhatom, t. ház, a mit a két inditvány is világosan kimond, hogy e leirat nekünk mit sem adott meg abból, amit kívántunk. Igen, de szerintem figyelemre méltó azon körülmény, hogy e leirat a mi mareziusi föliratunkra válaszkép adatik; és olvassa meg föliratunknak 1-sŐ— 59-ik szakaszát akárki, hasonlitsa össze ezen leirattal: s azt fogja találni, hogy ebben a föiratunkban kifejtett igazságos kívánalmaink ellen egy betű czáfolat sincs; és ha ezt összehasonlítjuk a fölirattal, ez az egész világ előtt egy erős documentum. hogy az