Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-75
LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) 4* Tóth Vilmos jegyző: Somssieh Pál! (Zaj. Halljuk! Holnap! Ma ! Halljuk! Az elnök csenget.) ' Somssieh Pál: T. ház! Azok után, miket Komárom városa érdemes követe fölhozott, szintén meg kellene változtatnom előre meggondolt beszédem fonalát és ott kezdenem, ahol 6' elegendő anyagot szolgáltat nekem a viszonzásra; mivel azonban mégis ugy látom, hogy átgondolt és egymásbavágó előadásomban sok találtatik olyan, mi már előre feleletül szolgálhat az ő ellenvetéseire , azért mégis csak rendezett beszédemet fogom előre bocsátani. (Halljuk! Halljuk!) A napi renden lévő tárgy iránt igen röviden Deák Ferencz képviselő ur indítványát pártolom, és a szerint óhajtom, hogy ujabb föliratot intézzünk ő felségéhez, kérjük és sürgessük a jogfolytonosság tettleges és teljes helyreállítását és fentartását, kijelentsük, hogy a leiratnak egyéb észrevételeire nézve most tárgyalásba nem bocsátkozhatunk, mielőtt a 67-es bizottság munkálata bemutatva lesz, s hogy tartsa fen a ház ezen bizottságra vonatkozó határozatát és utasítsa azt megszakadt munkálódásának folytatására. És miután ezen indítvány oly egyszerűn rövid, de velős indokolása engem fölment a bebízonygatás hosszabb okoskodásától, egész figyelemmel kísérhettem a túlsó oldalról jött ellenvetéseket, és egész figyelemmel méltányolhattam azoknak érdemeit és értékét is. Debreczen városának egyik t. képviselője beadott indítványában az mondatik, hogy miután a ház munkálkodását azon reményben kezdette meg, hogy az alkotmány helyreállíttatni és jogos kívánalmai mielőbb teljesedni fognak, most, midőn a leérkezett kegy. kir. leirat e részben várakozásunknak nem felelt meg, a jogfolytonosság sértése nélkül tovább nem haladhatunk. Ezen tétel, t. ház, vélekedésem szerint magában nem áll, se eddigi eljárásunkkal logikailag nem függ össze. Teljes igaza van t. képviselő urnák abban, midőn azt állítja, hogy e ház munkálódásait azon reményben indította meg, hogy jogos követelései teljesíttetni és alkotmányunk visszaállíttatni fognak. De nincs igaza véleményem szerint abban, ha azt mondja, hogy azért, mert e reményeinket a leérkezett kir. leirat nem teljesítette, már most a jogfolytonosság elvének megsértése nélkül a munkálkodásban tovább nem haladhatunk: mert, ha a tisztelt ház, Deák Ferencz indítványát elfogadván, eddigi határozatát fentartaná, és a 67-es bizottságot további működésre utasitaná, csak megújítaná e határozat által mindazon föltételeket, mindazon kikötéseket, melyek mellett e bizottságot kinevezte, mi által a jogfolytonosság sérthetetlenségét inkább újból kimondaná. És ha nem volt megsértése a jogfolytonosságnak az, hogy akkor, mikor alkotmányunk KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / fi- III. j szintén nem volt még helyreállítva, megkezdettük munkálkodásunkat és kiküldöttünk e munkálatok előkészítésére egy bizottságot, akkor az sem lehet a jogfolytonosságnak megsértése, hámi most, ugyanazon föltételek és ugyanazon kikötések mellett, ugyanazon bizottságot munkálkodásának folytatására utasítjuk. (Helyeslés jobbról.) Eddigi eljárásunkkal sem látnám azt logikailag összefüggőnek, ha mi, kik az októberi diploma folytán összegyűlt országgyűlés akkori többségének önkényszerü engedékenysége mellett nem tartottuk czélszerünek követni a határozati politikát, ha mi, kik a 65-ki trónbeszéd és az arra következett váratlanul kedvezőtlen 1866-iki marczius 3-kai leirat folytán, ugy tartottuk helyesnek eljárásunkat, ha megteszünk mindent, mit a kiegyenlítésre tennünk kell, lehet és szabad: ha mi most, azért, mert egy kétségtelenül amannál mégis közelitőbb leirat érkezett, most térnénk el azon ösvénytől, és most változtatnék eddig helyesnek tartott eljárásunkat. Én ebben semmi logikai következetességet sem találhatok, sem erre az eddig elmondottak szerint alapos indokolást. Es valamint a kegy. kir. leiratban nem találok erre okot, híjába keresek ilyent a külföldi nagy események folytán történt változásokban. A t. indítványozó ur figyelmezteti a kormányt, beadott indítványának illustratiójában, a nemzetközi viszonyokban történt ujabb változásokra. Kétségkívül fontos és figyelemre méltó dolog; de azt tartom, hogy ezen változások és események tényleges ereje nem csak a kormányra, hanem mireánk is kiterjeszti hatását, és első vonalban mindkettőnket int, hogy siettessük beldolgaink elintézését, sürgetőleg iparkodjunk mindketten tenni mindazt, a mi kitelik tőlünk, nehogy elmúlván az idő, igazán puszta szóval legyünk kénytelenek szembeszállni a veszélyekkel, mint ama tudós, ki csak azt mondhatta: „Noli turbare circulos meos." Európának, vagy talán leghelyesebben mondva, az egész világnak igenis cselekvő korában, a passiv ellenkezés, a negatio politikája aligha azon fegyver, a mely államokat és országokat fentartani, azokat a válságokban megvédeni képes; (Helyeslés a jobb oldalon) és ha Európa nemzetiségeinek uj alakulásokra áradozó törekvése, mely már hazánk határain kopogtat, e téren, melyet Ausztriának neveznek, nem fog találkozni már szervezett állami rendszerrjel, consolidált viszonyokkal: vajmi könnyen megtörténhetik, hogy ezen törek' vés a provisoriumnak önmagában ugy is időről időre roskadozó romjait, mint számításon felül maradt remanentiát fogja fölhasználni. (Zaj.) Indítványozó képviselő társunk beszédének vége felé azt mondotta: „így fogom én fel a helyzetet, s mert igy fogom fel, azért tartom köteles7
