Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-75

LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) 45 létesítése sok ideig még, s az elhatározó főbb vo­nalokra nézve bizonyosan az állam garantiájától függend; e tekintetben tehát az államhitel köréhez tartozik. Az államjavak nagy része részint már el­idegenítve, részint és leginkább talán az állani hi­telezőinek lévén elzálogosítva, az ezek iránti ren­delkezés szintén az államhitel ügykörébe vág. S igy összesen csak két tárgy az, mely az októberi diplomában megemlíttetvén, a kir. leiratban fog­laltaknak értelmezése alá tán nem vonható: u. m. a kereskedelmi dolgok határozatlan értelmű kifeje­zése alatt érthető némely meg nem határozott ügyek, és az államtulajdon rovatában előfordulni szokott távírda ügye, melyre nézve azonban ré­szemről azt tartom, hogy ez csak esetleg feledtetett ki. (Derültség.) Eddig a kir. leiratnak csak árnyoldalaival foglalkoztam; most annak azon részéhez akarok szólani, mely több képviselő úr előadása sze­rint ezen kir. leirat fényoldalának tekinthető. (Halljuk, halljuk!) Előnyéül tudatik be a kir. leiratnak, hogy el­fogadja a felelős miniszteri rendszert, és a kijelölt elvi megoldásoknak létesítése után, a felelős mi­nisztériumnak kinevezését megigéri. Ezen kegyes nyilatkozatnak elvi nagy fontosságát elismerem ; de gyakorlati értéke azon tevékenységi körtől függ, mely a kinevezendő minisztériumnak adatni fog; ha pedig e részben tekintem a föltételül kijelölt elvi megoldások minőségét, és figyelmezek arra, hogy az ily elveknek a kir. leiratban további tár­gyalásra fentartott részletes alkalmazása, kivitele a kinevezendő minisztérium tevékenységének mily szűk hatáskörét eredményezendi: nem merem re­ményleni, hogy a kinevezendő felelős miniszté­riumban a nemzet azt, a mit attól valóban vár, fel­találhatja. (Helyeslés.) Hasonlókép nagy fontosságú azon nyilatko­zat, mely a leiratban foglaltatik, hogy t. i. O Felsége, a többször említett elvi megoldások léte­sülése után, a helyhatósági önkormányzatnak hely­reállítására kész, és a 48-ki törvények azon szab­ványainak módosítását, melyek iránt aggályait nyilvánította, már nem előleg, hanem a miniszté­rium kinevezése után, annak útján kívánja esz­közöltetni. 0 Felsége aggályait nyilvánította a 48-ki törvények mindazon részei iránt a marczius 3-ikai leiratban, melyek általa eddig foganatosítva nem lettek. Nem akarom azt következtetni ebből, hogy ezen törvényeknek mindezen részei tehát kérdés alatt állanak; de azt elmondhatni vélem, hogy e kir. leiratban kijelölt előleges elvi megoldások lé­tesültével a 48-iki törvények, leglényegesebb ré­szeikben, már előleg módositva lesznek: mert az elvek, az alap meg lévén állapítva, ezek alkalma­zása természetesen visszautasithatlanná válik. A mi pedig különösen a törvényhatóságok többször emiitett visszaállítását illeti, ezekre nézve marcz. 3-ikai leiratában kijelentette O Felsége, hogy azok csak előleges rendezésök után állíthatók visz­sza, a nélkül pedig visszaállításuk lehetetlen. Ezen aggályát fentartani méltóztatik ezen kir. leiratban is; mivel pedig más részről az országgyűlés előre kijelentette, hogy kész megadni Ő Felsége felelős minisztériumának azon hatalmat és segédeszközö­ket, melyek a törvényhatóságok azonnali visszaál­lításából támadható nehézségek elhárítására szük­ségesek: én nem merem magamat kecsegtetni azon reménynyel, hogy a kir. leiratokban jellemzőleg mindig csak helyhatóságoknak és nem törvény­hatóságoknak nevezett közhatóságok visszaállítása alatt azoknak a létező törvényes alapon előleges rendezésök előtti visszaállítása értethessék. Ezekből, miket előadtam, és tán hosszasabban mint kellett volna, (Halljuk!) kitetszik, hogy én a kir. leiratot olyannak tartom, mely, közjogi kérdé­seink kiegyenlítésére nézve, az eddig tett, legfel­sőbb nyilatkozatokat lényegökre nézve továbbá is fentartja; és azért elfogadom Tisza Kálmán bará­tom indítványának azon részét is, mely az ország­gyűlési munkálkodásoknak, az alkotmány vissza­állításáig, szünetelését foglalja magában. Hogy azok, kik ezen nézetet nem osztják, az érkezett kir. leiratban közeledési szempontokat, elvi engedményeket látnak, a 6 7-es bizottság mun­kálkodását kivánják, azt igen természetesnek tar­tom; de más részről azt hiszem, természetesnek fogja tartani mindenki azt is, hogy a kik ezen vé­leményt nem osztják, a 6 7-es bizottság működé­séhez semmi reményt sem csatolhatnak, ezzel semmi czélt elérhetni nem vélnek: mert a 6 7-es bizottság, a leérkezett kegy. kir. leirat elveivel megegyezőleg, alkotmányunkkal, önállásunkkal, függetlenségünkkel megegyező javaslatot nem ké­szíthet ; (Helyeslés) ha pedig a kir. leirat elveivel ellenkező javaslatot készit, arra a visszautasítás már előre ki van mondva. (Helyeslés. Éljen!) A 6 7-es bizottság nem munkálkodhatván, miután azon tárgy, melylyel ezen bizottság fog­lalkozik, a kir. trónbeszéd által ezen országgyűlés első, és azon esetre, ha a felőle táplált várakozás­nak meg nem felel, egyetlen tárgyául van kitűz­ve: önkényt következik, hogy a 67-es bizottság működésének megszűnésével szünetelni kell a többi bizottságoknak is — a jogfolytonosság szempont­jából fölhozott okokon kivül még azért is, mert a létező körülmények közt munkálódásuk semmi si­kert nem eredményezhet. (Helyeslés) Fájdalom­mal teszem e nyilatkozatot, fájdalommal különö­sen azért, mert ekként ismét megoldatlanok ma-

Next

/
Thumbnails
Contents